Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2010. július 18., vasárnap

Kati mama jelenti rovat

Nos, van mit jelentenie. Hála az internet adta lehetőségnek, minden este "beszélőre" hívjuk Leventét és Mamát. Örülünk, hogy látjuk a Gyermekünket és irigykedünk Kati mamára, aki a szemünk láttára adja neki a puszikat és áhítattal hallgatjuk, hogy milyen édesen világot Levente napbarnított testéből  a fehér popsija.
Levente is várja a bejelentkezésünket és  örül is nekünk. Rövid, tömör tájékoztatást kapunk, hogy merre járt és mit csinált és főleg, hogy mit kapott. Ezt kb. egy perc alatt elmondja, ötezer nyelvnyújtogatás, grimaszok tömkelege közben, mindezt persze  a saját örömére és szórakoztatására müveli, miközben lábával a már jobb időket megélt varrógép pedálját tekeri rendületlenül és kitartóan kérésünk ellenére. Szóval, így zajlik a mi esti beszélgetésünk.
Kati mama menti a helyzetet és elmeséli kisebb-nagyobb útjaikat, élményeiket és fáradalmas napjaikat.
Nem unatkoznak. Folyton mennek valamerre és folyton csinálnak valamit. Levente lassan strandmérgezést kap, de nyilván ő ezt élvezi a legjobban. Kati mama kitartás! Már csak néhány nap! :-)
Evett Levi rendesen  - kérdésre a válasz, igen, persze.  Evett. Hát talán nem kellett volna megkérdezni, mert Apával a fejünket fogtuk. Persze, persze, eszik rendes kaját is, de szegénykém mit tegyen ha Kati mama kérésünkre mértékkel, de a rokonság többi tagja is kényezteti egy kis csemegével, édességgel és mennyei ízekkel csábító mannával. Visszautasítani úgy-e mégsem lehet, feláldozza Édes Pici Fiam magát az édességek csábító oltárán. Apával mit is mondhatunk erre? Egészségére. (mi is voltunk gyerekek, eszünkbe sem jutott volna visszautasítani egy kis nyalánkságot)

Nincsenek megjegyzések: