Mezei András: Apja és fia
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami,
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom, hol meg apa.
Ha kifullad a szuflája,
kerekül a tonzúrája,
mintha pingponglabda táncol,
úgy villog ki a hajából.
Aztán meg leülünk,
izzadt ingben lehűlünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet,
mégse legyünk amolyan
szidni való koszosan.
Hazamegyünk jó barátok,
Budaörsi nagy vagányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése