Kányádi Sándor: Madáretető


Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.

Farsang

Egy hete ilyenkor már nagyon izgultam, hogy hogy fog sikerülni az óvodába szánt farsangi fánk, amit hajnali négykor kellett megsütnöm és ami a nagyobb gond volt, hogy életemben először. És hogy miért kerültem ilyen helyzetbe? Véletlenül és vakmerően. Meggondolatlanul és naivan. A S. óvonénink próbált kedvesen, de annál határozottabban rávenni, hogy a farsangra süssek fánkot, mivel sütiből már több tepsivel is ígértek a kevésbé bátor, kevésbé vakmerő és meggondoltabb anyukák :-) Hát jó! - adtam meg magam. Már megint a kos fejem, azaz fejjel a falnak- gondoltam, de előkaptam a mostanában jellemző optimizmusomat és azt mondtam, hogy megcsinálom.... segítséggel . A fánk sütés egyik legjobb Mestere (Édesanyám) avatott be a rejtelmekbe és közösen csináltunk egy adag fánkot. Tökéletes lett. Aztán két nap múlva négykor csörgött az óra , jelezvén, hogy egyedül is helyt kell , vagy kéne, vagy megkéne próbálni a konyhában. Bár Apát este figyelmeztettem, hogy igen gyorsan és aktívan pihenjen, mert sikertelen fánk esetén a Tescoba kell rohannia pogácsáért. Apa saját pihenésében bízva, mintsem az én ügyességembe , kiadta az utasítást, hogy sikerüljön az a fánk. És sikerült. Az oviba is nagy sikere volt és a kollégáim is örömmel ették. Én meg attól voltam boldog, hogy örömet szerezhettem másoknak.

 

És kiért tettem mindezt? Hát a legbátrabb, leggyorsabb és a legszófogadóbb (vicc volt) tűzoltóért. 

Karácsony környékén hódoltunk a tévénézésnek. Egy tévénk van és hárman vagyunk. Persze, mindenki mást szeretett volna nézni. Levente kivívta magának, hogy a laptopon nézhesse az egyik kedvenc rajzfilmjét. Kitelepítettük a konyhába, az asztalra tettük a laptopot, elé a széket és hagytuk, hogy nyugodtan élvezze az egyedüllétet. A szék nem látszott számára tökéletes megoldásnak, ezért keresett magának egy nyugis, kényelmes helyet. Mikor kimentünk Apával a konyhába, ezt láttuk:

Az első számok

Elkezdtük tanulni a számokat Levi kívánságára. Íme az első próbálkozások.

Birtokvágy

Apa távirányítós egyeduralma megszűnni látszik. Ha két férfi van a háznál, előbb-utóbb harc kezdődik a tévé feletti uralomért. Főleg, ha még Anya is bekontrázik.
Bár Levinek még szoknia kell a helyzetet. A tegnap este szóltam neki, hogy megkezdődött a kedvenc rajzfilmje. Mire Levi: Anya, anya, gyorsan kapcsold oda a tévét. Mire Apával szinte egyszerre szóltunk neki: Levi, a távirányító a te kezedben van. Ja tényleg! - mondta vidáman és meglepően Levi.

Nem tudom ovóda, sóska ebéddel

Ezen a héten is, mind mindennap megkérdeztem Leventét, hogy mit csináltak az oviba. Semmit - volt a válasz legtöbbször. Vagy a másik alternatíva: játszottam egész nap a Duduval. Ezen a héten a "nem tudom" volt a soros. Aztán amikor rákérdeztem, hogy mégis hol volt, ha nem oviba, na akkor jött a kettes Dudus variáció. És a mit játszotattok kérdésre már előre tudtam a választ. Dinósat - hangzott a már jól ismert szó.
És hogy mit ebédeltek? Sóskát. Hét elején valóban sóskát ebédeltek, ennek látható bizonyítékai voltak a polón. Másnap vigyorgó képpel közölte, hogy már megint sóskát ettek. Most ha már beér a lakásba, meg sem várja, hogy kérdezzek: nem tudom, hogy mi volt az oviba, és sóska volt ebédre. :-)

Az én "Hangyás" fiam, nagy előszeretettel etetné és vigyázna a kis élősködőkre. A minap reggeli öltözés közben egy hangya sétált Levente cipője körül. Anya, nehogy megöld" - szólított fel a fiam. Miért vannak a lakásban hangyák? - kérdezte Levi. Megpróbáltam elmagyarázni, hogy élelmet keresnek , mert kint a hideg tél miatt nincs ennivalójuk. Anya, légyszíves adj nekik enni - szólt a következő kérés felém. Ok. - mondtam Levinek, a csoki adagodat nekik adom, -  gondoltam, ezzel biztosan a hangyák ellen szólok. De nem! Levi felajánlotta a csoki adagját a hangyáknak. Aztán amikor elment itthonról, vettem a porszívót és felporszívóztam őket. A lelkiismeretem is tiszta volt, biztosan akadt abban a porszívózsákban csokidarabka. Így happy end lett a vége.
Bár az őszi egerünk után, amit szeretett volna Levi megtartani, nem is csodálkoztam, hogy a hangyákat is szárnyai alá veszi.