Két dolog jutott eszembe, gyorsan le is írom.

A minap a Cora áruházban voltunk, míg Apa a kasszánál várakozott, addig Levivel felfedeztük a folyosó részt. Ott is mint mindenhol, természetesen voltak forgó, zümmögő, mozgó, villogó,vidámparkot imitáló játékok, amik ha tehetnék folyton elnyelik a családok 100 forintosait. Levi is felpattant egy motorra és amíg odébb sétáltam megnézni a szomszéd üzletet, Levi hangját hallottam, ahogy egy közelben álló, épp játékba pénztbedobó nőhöz szól: "Néni, az enyémbe is dobnál egy pénzt". Úgy gondolom, gyerekkorban leleményesség, felnőttkorban már neveletlenség ilyet kérni :-)

A másik fontos dolog, legalább nekem, és talán az egyik legszebb bók amit Apától kaptam, a tegnapi szombati ebédnél volt. Életembe először főztem zöldborsólevest, amit több recept alapján állítottam össze. Persze izgultam ahogy Apa az első kanállal vitte a szája felé. Hmm, Cica, ez nagyon finom -mondta Apa, miközben körbenyalta a száját. Majdnem olyan mint amilyet Mama csinált, Anyu sem tudott olyat főzni soha - mesélte Apa, miközben újabb kanál levest vitt a szája felé. Kell egy feleségnek ennél nagyobb bók? :-)

„Hej, óvoda, óvoda, az volt ám csak a csoda!
Mint valami kacsalábon forgó ékes palota"

Azt hiszem ez a Vackor-idézet mindent elmond a Kamaraerdei Óvodáról. Gondolom, sokan elfogultak a saját óvodájukkal kapcsolatban, mint ahogy én is, ám mégis úgy gondolom, hogy joggal és okkal. Még mielőtt odakerültünk volna, legendákat hallottunk az intézményről és csak azt láttuk-hallottuk, hogy mindenki szeretett volna ebbe az óvodába kerülni. Milyen jó nektek - volt a reagálás amikor megtudták, hogy melyik óvodába megyünk.
Az idei szüreti mulatságot felváltotta az óvoda 10-dik jubileumi ünnepsége. Hetek óta készültek az óvoda dolgozói, mivel Apa segített nekik az egységes, óvodai emblémával ellátott pólók beszerzésével, így érzékeltük is, hogy milyen nagy az izgalom. Voltak tervek, ötletek , de szülőként csak annyit éreztünk ebből, hogy valami nagyon jó lesz.
A csoportok bevonulása utána, a meghívott "kinőtt óvodások" jöttek be, hozva az saját zászlójukat. Megható volt, ahogy körbementek vele és megálltak a dátummal ellátott kőnél, miközben szólt Gerendás Péter ajándék , erre az alkalomra szánt dala. Majd körbeálltak az iskolások és mondókás párbeszéd alakult ki köztük és a kicsik között, majd megajándékozták őket az emblémás pólókkal. Volt vetítés az elmúlt 10 év történetéből, polgármesteri köszöntő, Gerendás Dani dobszólója, újabb gyerek énekek és versek az óvodások előadásában, majd követte az ünnepélyes zászlófelvonás és végül az egyik legizgalmasabb monumentuma a napnak: az óvoda épületét imitáló hatalmas tűzijátékos torta. Na ekkor az összes gyerek szája tátva maradt és a szülők szorgalmasan kattogtatták a fényképezőgépet, köztük mi is.
Az ünnepélyes rész után, jött a dinom-dánom a Kolompos együttes jóvoltából. Ott tanultam meg amit ma már kívülről fújjok, hogy ekete pekete cukato pé, ábe, bábe dominé. csiszi á, csiszi b., csiszi-csoszi tomporé .:-) Fergeteges bulit csaptak, még a szülők is beálltak táncolni és roptuk, bár visszafogottan a kb. egy órán át tartó bulit. Amikor már kellően besötétedett, hoztak pezsgőt, gyerekeknek gyerekpezsgőt, felnőtteknek felnőtt pezsgőt, a végén pedig már kinek mi jutott. Így fokozták az amúgy is jó hangulatot, de megalapozták mégjobban az estét és ünnepséget záró tűzijátékra. Kicsi volt, szép volt, hangulatos volt és csak nekünk szólt! Talán ettől volt a legszebb!Élmény volt és remélem, hogy sok hasonlóban lesz majd még részünk.