Pizsisnap

Ha október elején, egy esős, ködös, hideg, szeles napon, náthásan, tüsszögve, köhögve Apa megteheti, hogy egész nap ágyban van, akkor egy október végi gyönyörű , meleg őszi napon Levi miért ne tehetné meg, hogy egész nap pizsiben egy lazulós, kockulós napot tart? :-)

Jó idő

Az elmúlt napok folyamatos esős időszaka után a tegnapi napsütésnek különösen örültünk, még ha a hőmérséklet nem is emelkedett túl magasra. A reggeli hidegben jól esett a téli kabát és délután sem váltam volna meg szívesen tőle.

Levit megkértem, hogy mivel csak délután érek haza, lenne egy kis csomag, amit el kéne vinni a Kedves Doktor nénink rendelőjébe. Örömmel igent mondott, főleg, hogy biciklizhet végre. Mivel viszonylag közel van a rendelő és már sokszor jártunk arra biciklizni is, így nem aggódtam azért, hogy ne tudná megtenni. Indulása után öt perccel csörgött a telefonom, és egy kicsit reszketve szólt bele a telefonba, hogy bizony amikor elindult gyönyörűen sütött a nap, de most, hogy kiért a szélvédett területről rövid ujjú ingbe bizony fázik. Azt hittem, hogy nem hallok jól.Igaz, hogy gyönyörű napsütéses idő volt, de a hőmérsékelt nem nagyon csúszott 10-12 foknál feljebb. Nem, nem vett magára kardigánt vagy mellényt, mert hát szépen sütött a nap. Gyorsan megyek és akkor nem fázom - nyugtatott meg Levi. Nem lettem nyugodtabb. Két perc múlva megint csörög a telefonom, és azzal a reménnyel vettem fel, hogy már odaért, vagy éppen haza. Anya, elestem a biciklivel és most csöpög a vér a karomból - szipogja bele a telefonba. De Anya, ne aggódj, nemsokára ott leszek az orvosi rendelőnél és megkérem, hogy kössék be. A rendelőbe nem tudott bemenni (hálistennek), így a csomagot az ajtó elé tette és ezerrel hazatekert. Mindhárman egyszerre értünk a kapuhoz, rajtam télikabát, félszárú csizma, Apán is vastag kabát és sapka, Levin rövidnadrág, rövid ujjú ing és egy vérző könyök. Nem nagyon találtunk szavakat Apával, de nem bántuk, hogy nem látták így a rendelőben, mert nem örültünk volna egy gyámügyes látogatásnak.

LEVI!!!!

"Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél" - látta világosan a helyzetet Janikovszky Éva. 

És hányszor hangzik el nálunk is ez a mondat! :-)

Az eltelt 11 év alatt megismertük egymás kódjait, szokásait, bár még mindig tud Levi meglepetést szerezni nekünk. Ha például az iskolában felejti az üzenő füzetet, akkor biztosak lehetünk abban, hogy beírás van benne (ismerjük a gyerekünket). És ha másnap a kezünkbe kapjuk azt a bizonyost ,legszívesebben az ajtóból dobná hozzánk, hogy mielőbb eltűnhessen, már ez is megerősíti bennünk azt a gyanút, hogy a megérzéseink ezúttal sem hagytak cserben. Lassan lapozzuk fel a füzetet, reménykedve, hogy  valami csoda történt és a beírt üzenet kámforrá vált. És tényleg! Majdnem. Az utolsó beírt üzenetet már láttuk, a következő oldal (még) üres (meglepetést tud szerezni) Csak olyan furcsa. Vastag az utolsó lap. Na már megint az a fránya gyanú! Gyere csak ide, kisfiam, beszélni szeretnék veled - kiabáljuk át a másik szobába. Igen, jövök azonnal - kiabálja vissza Levi, és meg is jelenik az ajtóban, persze az ártatlanság csillog a szemében és a "fogalmam sincs, hogy mit akarnak már megint a szüleim" kifejezés ül ki az arcára. Felvázolom a füzet valószínűsíthető sorsát, vagyis, hogy az utolsó két lap összeragadt, és kérdőre vonom egyszemgyerekemet, hogy tudna-e erre nekem megfelelő magyarázatot adni. Ő?? Ő nem! Talán valaki más. De lehet, hogy csak egyszerűen ráömlött a ragasztó. Lehetett volna akár az is persze, ha nem szakszerűen a lap szélén kb. másfél centis vonalban ragasztották volna teljesen körbe a két oldalt. Az utolsó szó jogán kiderült a turpiság, és természetesen mivel éppen akkor nap technikaóra is volt, így aztán a ragasztó szinte felkínálta a lehetőséget. Három nap múlva Levi arcán kissé szemtelen vigyorral közölte: Anya, nézd a jó oldalát! Legalább kiderült, hogy milyen profin tudok ragasztani. És tényleg! :-)

Péntek esti program...

...mi jobb lehetne, mint egy jó kis gyereknevelési előadás .

A tavaly már volt szerencsém egy Tari Annamária előadáshoz. Már az előadás címe nagyon csábító és sokatmondó volt, amire pontosan nem emlékszem, de kiskamaszos problémákra ajánlott útmutatást- már ha van ilyen - gondoltam én. Azóta tudom, hogy nincs. De akkor még naivan és kíváncsian, lelkesedve és egy hasznos, mindent megoldó recept reményében mentem az előadásra.

Amikor pszichológusnő az előadás elején feltette azt a kérdést, hogy kinek van kiskamasz gyereke, bár nem számoltam meg, hogy hány kéz lendült a magasba, de biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyik kezét felnyújtotta, és ez az előadónak is feltűnhetett, mert jött a kijózanító és megsemmisítő válasz a részéről: "részvétem" - hangzott kissé gyászosan, és ezt a véleményét az arcára kiült hangulat is nyomatékosította. Egy pillanatnyi döbbent csend után észhez tért (?) a közönség, és nagyjából mindenki arra az elhatározásra jutott, hogy milyen mókás, hogy így szeretné rögtön az elején feldobni a hangulatot. Jött is a kuncogás, ám amikor magunkhoz tértünk és jobban megnéztük a pszichológusnő arcát, senki nem nevetett. Ha egy szakértő így vélekedik erről a korról, akkor ne akarjak receptet. Így már nem kergetek hiú reményeket, "csak" az élvezetért megyek az előadására. :-)

Ui. Új szerzemény.