hűhaHÓÓÓÓÓ!

Az időjárás is megajándékozott minket, bár szentestére egy kis esővel tréfálkozott, de végre megérkezett  a hó is. Ma ki is használtuk és a szánkót is igénybe tudtuk venni.

Végre karácsony van!

...és eljött a nagy nap! Karácsony! Általában a 24-e azzal telik, hogy főzünk, készülődünk, izgulunk és várjuk a meghitt, békés estét. Ja és persze csomagoljuk az ajándékot.
Sokáig kérdéses volt, hogy itthon tölthetem-e a karácsonyt, vagy a kórház szeretetét élvezem, de az erős szándék, remény és a kitűnő orvosi kezelés eredményeként haza engedtek. A nővérek próbáltak kedvet csinálni, ott maradásom esetére ajándékkal csábítottak. Szerencsére nem kellett maradni , de az ajándékot megkaptam. Ismeretlen feladó volt, és nem csillagos, angyalkás papírba csomagolva, sőt át sem kötötték színes madzaggal, egyszerűen, póriasan a maga egyszerű természetességével továbbították az ajándékomat. És mi volt az ajándék? Hát egy tisztító kúrához nélkülözhetetlen természetes "alapanyag", amit csak mikroszkóppal lehet látni. És még mondja valaki, hogy az ajándék mérete számít!!!
És volt is hatása rendesen. Fél munkát nem végzett, így a szentestét a család hazaérkezéséig Vécécsészével töltöttük meghitten és békében. De ebben az évben legalább nem volt gondom a karácsonyi nagyzabálás miatti súlytöbblettel.

Szerencsére a család többi tagja becsomagolt, kézzel fogható ajándékkal lett gazdagabb.Főleg Levi bővölkötdött ajándékokban. Volt vonat sín, vonattal , és persze az elmaradhatatlan legók. Abból pedig a repülők minden fajtája:  nagy repülő, kis repülő, utasszálító repülő, csomagszállító kisgép, aeroplan, vadászrepülő, katonai repülő, luxusrepülő stb. Az én repülőtudományom itt véget is ért.

És a karácsony elmaradhatatlan része a beigli mellett a család!  Ilyenkor jövünk-megyünk, jönnek-mennek. Újabb csomagok a fa alatt, újabb izgalmak, újabb legók...amiből pár nap múlva még nagyobb kupi lesz a szobában.

Jajj, el ne felejtsek szólni a fiúknak, hogy holnap árengedmény lesz az üzletekben, hátha van még olyan legó ami neadjisten nincs meg nekünk és persze létfontosságú....szerintük. De szerintem elfelejtek szólni nekik. Sőt, biztos! :-)

Boldog Karácsonyt!

Babits Mihály:

Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?

Jobb talán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyult…

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

 “A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”


                                                                                     Maurice Materlinck : A kék madár

Halló,ott vagy Anya?

Hála a technika fejlődésének, ma már szerencsére könnyen kapcsolatot lehet teremteni egymás között, távolságot, nehézséget nem ismerve. És vannak bizonyos helyzetek amikor egy telefon(álás) sok mindent megmentethet és igen fontos információáramlásnak tud eleget tenni.
Mert vannak nélkülözhetetlen beszélgetések...igen fontos kérdések....és azonnal megoldandó feladatok. Vagy csak jól lehet panaszkodni rajta.
Na mi a fent említett okok miatt láttuk el telefonnal Levit, hogy amíg távol vagyunk, igen fontos és kevésbé (?) fontos, de annál izgalmasabb kérdéseire tudjunk választ adni.
Csörgött is a telefon reggel 6.30-kor először, aztán két percenként megint. Előfordult, hogy csak hogylétem felől érdeklődött Levente, de az is, hogy csak ellenőrizte a telefon működését. Fel is szólított, hogy ne vegyem fel a telefont, mert csak azt hallgatta meg, hogy kicsörög-e. Aztán kaptam a további felvilágosítást, hogy időnként bemondja a készülék, azt a  mondatot, amikor a legszívesebben földhöz vágnánk a telefont, hogy a hívott fél pillanatnyilag nem kapcsolható. Nos, Leventének ez is igen komoly feladat volt, hogy tudhassa mikor vagyok kapcsolható és mikor nem, persze úgy, hgoy közbe ne vegyem fel a telefont, mert különben nem akart hívni. Bár az is előfordult néhányszor, hogy csak azért hívott, hogy mindig hívhat-e.
Lássuk be, hogy bőven van-volt oka telefonálni. Nem csoda, hogy két percenként csörgetett. Ennyi fontos kérdés nem hagyta nyugodni.

De aggódott is miattam. Ezért is csörgött néhányszor a telefon. Mindenféle megszólítás nélkül kaptam a kérdést a telefonfelvétel után. Anya, te ettél már? Még nem hozták az ebédet - válaszoltam. Anya, Téged ott a kórházban éheztetnek? - szólt bele a telefonba aggódó hangján.

Panaszkodni is lehet a telefonba.  Újabb telefoncsörgés - újabb beleszólás : szia Nyuszikám után egy panaszkodó, majdnem síró hang szólt bele:" Anya, Kati mama azt mondta, hogy bolhás kutya vagyok." Sejtettem, hogy valami félreértés történhetett. Az eredeti mondat Kati mama szájából úgy hangzott, hogy : morogsz mint egy bolhás kutya. De a lényeg, hogy Anya elérhető volt és lehetett panaszkodni. Vagy csak jó volt megosztani Anyával azt a tényt, hogy Morzsi újra tiszta mert kimosták.

Apa is rutinossá vált a telefonálások terén. Most már tudom, hogy miért csak két percenként csörgött az én telefonom. Mert Apa telefonja is csörgött a kimaradt percekben. Előfordult, hogy Levi felhívott engem, csak hogy közölje Apának is telefonál. Ám volt egy nap, amikor Apa szeretett volna sokáig aludni, ezért előrelátólag le is hallkitotta a telefonját.
Levivel megbeszéltük, hogy nem hívja Apát a fent említett kérés miatt. Ki is bírta kb. egy fél óráig, aztán visszahívott engem egy kicsit panaszkodni: "Anya, hívtam Apát, de nem vette fel a telefont. Biztos lehallkította, hogy ne zavarjam."

Anya, szomorú vagy ott nélkülem? - kérdezte Levente. Igen, szomorú és iszonyúan hiányzik. Bár szerencsére két percenként hallhatom a hangját, és egy-egy kérdésével vagy mondatával jó kedvre tud deríteni.

Nem bántuk meg, hogy telefont adtunk Levi kezébe, de egy dolog foglalkoztat, hogy mi hogy nőttünk fel ilyen sok kérdés megválaszolása nélkül :-)

Gasztronómiai kirándulás

Élmény lesz ez a kirándulás, ezt garantálhatom. Én már két hete élvezem nap mint nap. Reggel, délben és este is. És napközben is mosolyt csal az arcomra ha rá gondolok. Bár remélem, hogy nem sokáig tart már ez a túra, de addig még kiváncsian várom, hogy mivel tudnak nap mint nap meglepni a dietetikusok.
Nem vagyok válogatós - mondom én. Nem eszem húst igaz, de egyébbel elvagyok , békében élek. Nekem is vannak kedvenceim, de bármit megeszek. Csak a társítás jó legyen!
A kórházi menza nem a hízókúráról szól, ezt eddig is tudtuk. Ez amolyan túlélő tábor is lehet(ne), ha egy kis "hazai"-val meg nem toldanánk az olykor nem is kevés kaját, inkább az összállítás hagy maga után némi kivánni valót. És leleményességre szükség van.  Ha van egy szelet sajt és két szelet kenyér, hogy oszd be, hogy jól is lakj és még élvezd is. Bár matematikai tudományaim lemaradtak az általános iskolánál, de hiába osztottam, szoroztam, vontam gyököt és emeltem négyzetre, az eredmény mégis minusz maradt. Így aztán a hűtőszekrényt hívtam segítségül és oldottam meg a problémámat. Bőven adnak feladatokat, hogy ne unatkozzunk, és agymunkánkat is kordában tartsuk. De ráérünk!

Édesszájú sem vagyok. Szeretem az édességet, módjával és mértékkel. Na de a kórház nem az a hely, ahol az ember válogat. Bár megteheti itt is. Ha reggelire kap egy kis mézet , egy kis reszelt sárgarépát és két szelet kenyeret, rengeteg lehetőség van, hogy mit mivel és mi után egyék meg. És amíg eldönti, megy az idő és lassan már jön az ebéd is.
Rendelkezem némi képzelőerővel, de az előbb említett reggeliben nem találtam meg a közös nevezőt. Összekeverhettem volna a mézet a répával és rákenem a kenyérre, vagy külön eszem meg a répát és a mézet két összeborított szelet kenyérre kenem, mert egyre úgy-e kevés.
 Ha valaki rájön a megoldásra, kérem szóljon. De lehet, hogy még kísérletezem vele és ha kikerülök innen, kiadok egy szakácskönyvet. Ma a gasztronómiának igen csak nagy jelentősége van.

Ha nem mézet kapunk, akkor lekvárt. Néha azt érzem, hogy összeragad a szám. De ezt is megértem. Így legalább a beteg nem beszél vissza, nem elégedetlenkedik, csak bológat.... és várja az ebédet.
A minap már vártam, hogy megszólaljon az a jól ismert kocsi hang, amin betolják az osztályra az illatozó meleg ennivalót.  És jött a "megváltó" sós ebéd egy gulyás képében....és jött utána az édes sütemény.....uzsonnára egy kis piskóta.....majd este az újabb adag mézes kenyér egy kis cukros teával. Édes élet!!!

Nehogy bárki is azt gondolja, hogy panaszkodom. Próbálom poénosan felfogni és jóízű elfogyasztás közben mosolyogni. Mosolyra a tegnap is bőven volt okom. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, esetleg raktár takarítás volt a konyhán, vagy minden más elfogyott az üzletben,  mint vegetáriánusnak a fehérjeszükséglet kielégítése igen fontos feladat. De tudnám,hogy miért egy nap akarják pótolni?
Szóval, a menü: sárgaborsó leves, utána zöldborsófőzelék, zöldség(?)fasírttal. És még ízlett is, de a következményeivel már nehezebben birkóztam.
 A vacsorára hozott savanyú káposztát (végre nem édes), bizonyos megfontolások után, sóhajtozva de továbbítottam a szobatársamnak. Tettem ezt az ő érdekében is.

És a ráadás! Egy hét után végre kávét kívántam. Szóval jól vagyok. De mivel  elérhetetlen távolságban volt, így az első ajánlattal éltem, hogy ágyba hozzák a kávét. Ahogy én szeretem. Egy darab édeske és tejszín. És jött a kávé... illatozott... meleg volt és végre a kezembe foghattam.
 Sikerült édeskét rakni bele? - kérdeztem a kedves Kávéhozomat.
 Igen, tettem bele hármat - jött a válasz.
 Nem láttam az arcomat...szerencsére.
De mit nekem a három édeskés kávé?  Hiába, van már rutinom az édesség terén. Hozzászoktam egy hét alatt....hála a dietetikusoknak és az olcsón beszerezhető mézeknek és lekvároknak.

Ezek után már csak a mérleggel kell szembenéznem. De ha jól sejtem nem leszünk barátok.

Logika

Levi: "Anya, a Saci néni azt mondta (ovónéni - a szerző megj), hogy a lányok okosabbak a fiúknál. Akkor Te okosabb vagy Apánál."

Erre mit mondhatnék? :-)

Csak úgy ...

A minap  kölcsön kaptam egy Müller Péter könyvet, aminek különösen örültem. Bár nem sok írását olvastam, de személyisége, pozitivizmusa és lénye mindig magával ragadt. Kinyitottam a könyvet és az első amin megakadt a szemem egy idézet az egyik kedvenc színdarabomból, amit nagyok sok évvel ezelőtt láttam a színházba és amit azóta is nívós helyen őrzök az emlékeimben. Arra emlékszem, hogy Isten pénze hullott ránk az "égből", de az színdarab utolsó mondata valahogy a feledés útjába merült. Pedig nem kellett volna. De a lényeg, hogy most újra olvastam és talán nem is jöhetett volna jobbkor mint most. Szükségem volt egy ilyen biztatásra! És hiszek benne, hogy igaz is.

Nincs a világon olyan nagy baj, amin egy csoda ne segíthetne.

Mikulásvárás

Egész évben talán nincs egy olyan nap,mint amikor ennyi cipő lenne tiszta és ennyi várna valamire. Valakire!

Levinek is ma reggel felhívtam a figyelmét, hogy ne felejtse el kitisztítani a cipőjét, ha esetleg arra jár a Télapó!

Ma jön? - kiáltott fel Levi. "Mama, fényesítsd ki a cipőmet" - adta az utasítást a közelében lévő Kati mamának.
Kati mama harsány nevetése azt sejtette, hogy Levi cipője nem lesz fényes, ha csak rá nem veszi magát a Pici Fiam a cél érdekében. Már pedig egy Mikuláscsomagért még otthon is történnek csodák.

Apának!

"Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották" Thyde Monnier

 Ma van a születésnapod! Ma van az ajándékozás napja! Ajándék! Adni vagy kapni? Remélem, hogy nemcsak ezen a napon adunk-adtunk Neked ajándékot, hanem a szürke hétköznapokban is, a fáradt estéken való hazatéréskor, amikor úgy érzed, hogy rossz kedved van és amikor a nap is melegebben süt. Remélem, hogy mi is viszonozni tudjuk azt a sok ajándékot és jót amit mi kapunk Tőled. Levi is én.
Bár nem a mi születésnapunk, de ajándékba kaptunk Téged! Egy Apát, aki fáradságot nem ismerve kell fel éjszaka ha szükséges..egy Apát, aki nem fekszik le úgy, hogy be ne menjen még lefekvés előtt a gyerekszobába, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e... egy Apát, aki lelkesen ül le legózni ha arra van igény.
Én meg kaptam ajándékba egy Társat, Barátot, Férjet. És ajándék mindennap, hogy kimondod többször is "szeretlek", ajándék, hogy ha hazaérsz, és azt mondod, hogy "de jó itthon lenni a kis családommal", és ajándék, hogy vagy nekünk!

Bár ez a Te születésnapod, de remélem, hogy mi is tudunk magunkból ajándékot adni Neked! Tiszta szívből!

Szeretünk


http://www.youtube.com/watch?v=IuyVua9l_Ww&feature=rec-LGOUT-exp_fresh+div-1r-6-HM

Fiús napok

Eljött megint az az időszak amikor nekem jelenésem van Debrecenben, és ezúttal egy kissé hosszabb időt kell maradnom, így aztán a Fiúknak is egyedül kell helytállniuk néhány napig.
Cica, tudod, hogy én megoldom, nekem nem gond - mondta Apa határozottan.
Igen, tudom! Büszke is vagyok rájuk nagyon! De azért apró jelekből érzékelhető, hogy nincs otthon Anya. Bár Gizi mama és Kati mama fáradtságot nem ismerve próbál ételt és rendet teremteni, azért a Fiúk mégiscsak tudnak alkotni.

A tavaszias november után a december fogát kivillantva hozta a havat, a fagyot és különben is a telet, amihez nehéz volt hozzászokni a meleg után.
Levi tavaly kinőtte az overál nadrágot, így aktuális lett volna egy új, és mivel az első hideg napon (ami még nem ment 0 fok alá), Apában megszólalt a vészharang, hogy még nincs overál. Elmentek venni. Találtak zöldet, aminek a színe nem tetszett, meg lányosat, ami eleve kizárt.
És mit tehet két csalódott Férfi, aki nem talál overált???? Elmentek vigasztalódni és vettek egy doboz legót. Nyomós érvük is volt hozzá: le volt értékelve. És ha már új legó van, kit érdekel, hogy befagy-e a Levi feneke vagy sem. :-)

És nem csak jégvirág van nálunk a hideg december miatt, hanem Gizi mama két hete hozott almás- és meggyes pitéje is szép penészvirágba burkolózott a mikró sötét, csendes magányában.

A konyharuha is tapasztalt már kedvesebb ellátást. Valamikor jobb sorsban részesülő rongydarabunk a büdös zoknikkal és gatyákkal került egy gépbe tisztitás (?) céljából. Kérdés persze, hogy egyáltalán hogy jutott el a mosógépig szegény pára, hacsak nem történt valami ami miatt használatba kellett venni és már nem lehetett visszaakasztani a helyére. Pedig lehet, hogy jobban járt volna :-)

És végre Levi azt ehetett vacsira amit mindig is szeret! Péksüteményt! Ha jól sejtem másfél hete mást nem is vacsorázik :-) Volt lekváros-, csokis fánk, kakaóscsiga, lekvárosbukta stb.stb. Választék bőven volt, nincs sok gond vele, nem kell utána mosogatni, hamar el lehet fogyasztani és a pocak is tele.

Hát kb. így telnek a Fiús napok! Tökéletesek a maguk tökéletlenségeivel. De IMÁDOM ŐKET!

Egy nehéz nap...

Levi: "Anya, képzeld, volt már olyan nap az oviban, hogy reggeltől délutánig egyszer sem kellett rám szólni az óvonéniknek. De sajnos nagyon nehéz volt az a nap nekem. Sajnos, sajnos, sajnos!"

Gyereknevelési kísérlet... avagy, hogyan rázzuk le a szülőket

Ajjaj, de hányszor próbálkoztunk már a neveléssel is, meg a lelépéssel is. Eddig ha beszélni akartunk vagy szerettünk volna a Levivel, akkor szó nélkül jött, bár sejtette, hogy éppen miért hívatjuk.


A mai nevelési kísérlet alapjai már az óvodában elkezdődött, előbb a hiszti, majd a félórás öltözés miatti türelmetlenségem is kezdett urrá lenni, majd tetőződött a járdán való szaladgálással, ami önmagában is veszélyes lassan járva. Vagyis bőven akadt ok a beszélgetésre. "Jövök Anya!" - kiáltott át Levi a szobájából az invitálásomra. Majd mielőtt befordult a szobába summázta mintegy magának is a tényeket: Tudom, hisztiztem, bután viselkedtem és nincs tévé, meg bla-bla, bla-bla... Anya, most már mehetek? - nézett rám ártatlanul - és már fordult is vissza. Isten áldja aki kitalálta a legmegfelelőbb magyar szólást ami ide passzol, de se köpni, se nyelni nem tudtam. A nevetés buborékai igencsak kikívánkoztak belőlem, de a helyzet komolyságát látszólag meg kellett tartani, ezért kértem Levit, hogy legyen a beszélgetőpartnerem.
Nem tiltakozott ellene, de minden egyes mondatom után azt láttam hogy Levi egyre közelebb kerül az ajtóhoz. Te mit csinálsz? - érdeklődtem. Észrevétlenül lelépek - villogott huncutul a  "jólnevelt" Fiam szeme.

Nem sikerült neki! :-)

Megbeszéltünk mindent és mikor próbáltam az utolsó témát is megbeszélni , azt a bizonyos Hisztit, akkor láttam, hogy már unja, hogy megint itt tartunk. Ha hallotta volna néhány gyermeknevelési szakember, hogy hogyan nevelem a gyerekem és milyen érveket hozok fel, hát biztosan a haját tépte volna. Ha mástól hallom ugyanezt, én is bizony ejnye-bejnyézek, de a jelenlévők mindig kivételek, és ezúttal ketten voltunk jelen Levivel. :-) Szóval, próbáltam illusztrálni a különbséget egy hisztis fiú és egy- látszólag -  nem hisztis lány között, megszemélyesítve Leventére és Brigittára. Mire Levi: " a Brigi úgyse látja, hogy én szoktam hisztizni, ha Ő ott van, én ilyet nem csinálok,.Ha meg itthon hisztizek, azt nem mond el neki, jó? "

Megyek keresek egy gyereknevelési könyvet!!!

Hálás köszönet

Kosztolányi szerint a köszönet legszebb formája az őszinteség. Hadd legyek őszinte!

Vannak az ember életébe nehezebb pillanatok, amikor mások segítségére szüksége lehet. Legyen ez egy fizikai segítség, egy takarítás, gondoskodás a család étkezéséről,  vagy éppen egy-egy jó hallgató partner, aki füleit és szívét megnyitva fogadja be a másik problémáját és van aki egy-egy jó szóval tud nagyon sokat segíteni. Az nem túl jó, hogy ezekre szükség van, de ha már így alakul, akkor az viszont nagyon jó, hogy van segítség.  És köszönöm Mindenkinek! (Kattins a virágra!)

Levente is nagyon sokat segített az elmúlt napokban és ha már a hatéves születésnapján túl vagyunk, valóban nagyfiú lett. A bordaközi ideggyulladás szerzett néhány kellemetlen napot, és amikor Levivel kettesbe maradtunk, Apa kérésére (is), hogy segítsen ha kérem, rögtön jött. Az öltözésért és más hasonló "unalmas" tevékenységért bizony sokszor szólni kell neki, de ha átszóltam, hogy Levi légy szíves gyere egy picit és mire a mondat végére ért volna, hogy "igen Anya, máris jövök", ott is volt. Büszkén emelte fel a hat kiló krumplit, ügyesen választott fazekat az ebédhez, és leleményesen szedte ki a  hozzá illő födőt. Nem tudtam olyat kérni, amit nem tett meg, vagy szóvá tette volna, hogy ő nem tudja. És csak azért, mert átérezte a helyzet nehézségét. Az én szemembe nemcsak hat éves a Levente, bizonyította, hogy ha kell nagyon felnőtt módjára is tud viselkedni.

Rosszcsontok

De nem is! Sokszor rámondjuk csak úgy  a gyerekekre, persze többnyire meg is érdemlik.

A születésnapi hétvégére Gábor nálunk vendégeskedett, amit Levinek meglepinek szántunk. Meg is lepődött és örült, hogy lesz egy játszótársa egész hétvégére. Aztán a szombati napon úgy alakult, hogy Márk a buli után csatlakozott hozzánk, így a három fiú a szombati nap nagy részét együtt töltötte. Nagyon jól érezték magukat, Márk este nyolckor sem szeretett volna hazamenni, a fiúkkal akart aludni.
Másnap a Gábor is alkudozott a szülőkkel, hogy még öt napot maradni szeretne nálunk. És én ennek nagyon örülök, mert azt jelenti, hogy jól érezték magukat. De megígértem nekik, hogy majd lesz alkalom amikor akár mindketten ott alhatnak, amolyan fiús hétvégét tartunk.

Boldog Születésnapot!

"A nap az égen is Neked ragyog,
Hisz ma van a születésnapod.
Rövid ez a pár sor, de benne van a lényeg,
Senki sem szeret úgy, mint mi szeretünk téged!"


http://www.youtube.com/watch?v=aEqRH4KB3EM

Leviszáj

Anya, a kínai nagy fal Kínában van úgy-e?

Focimeccs közvetítés

Bár bőven akad ötlet, hogy mivel üssük agyon az órákat, azért néha jól esik egy kis "kikapcsolódás". Egy eladó, egy autóépítő és transformers  - aki egy személyben ugyanaz - bizony elfárad estére. Így aztán pihenésképpen egy kis focimeccset közvetített nekem a vasalás - merthogy én is kerestem magamnak valami klassz elfoglaltságot - alatt.
Két játékos rúgta a labdát: Zsiga (a traffon, számítógép) és Vági Levente. A harmadik személy - a legfontosabb szerepet betöltő - természetesen a sportriporter. .

És egy kis ízelítő az izgalmas meccsről a Sportriper "szájából"
"Igen, a Zsigánál a labda, de a V. L. is rohan utána. És elkapja. És passzol a V.L. és berúgja a gólt. Zsiga hiába szalad, lassú. És különben is a V. L. ügyesebb és gyorsabb. Megint futnak és bár a Zsigánál a labda, megint V. L. vezet. V. L.-nek most már van DICSŐSÉGES 14 pontja" 

És ki nyerte meg a meccset? Szerintem egyértelmű  :-)

Kényszerszabadság

Úgy adódott, hogy a héten kényszerszabadságot töltünk itthon Levivel. Előbb ő szedett össze valami bacit, aztán sikerült nekem is elkapnom tőle. Most hogy már jobban vagyunk, nagyon élvezzük együtt az itthon töltött napokat. Bár Apa nagyon hiányzik ilyenkor, de szerencsére ő még "talpon van".

És néhány darabka az egészből.

Levi: "Anya, én egy varázsló vagyok" - miközben három eltűntnek hitt dominót megtalált és kivett a pléd alól.
Anya: "Levi. És ha már varázsló vagy, nem tudnál rendet varázsolni a szobádba?"
Levi közel hajolt hozzám és hangját suttogóra vette, miközben szinte szégyenlősen közölte velem: "Anya, azért nem vagyok olyan nagy varázsló."

Pedig dehogynem! Azonkívül, hogy a nap nagy részében gyurmázunk, marad idő még építeni és "üzletelni".
Levi boltot nyitott, ahol nem lehetett sok árut kapni, viszont becsomagolt fagyiból volt bőven választék. Bagaméri listáján akadt vaníliás, csoki, epres és mályvás - igen, mályvás - fagyi is. De miután lassan fagyimérgezést kaptam a két percenkénti vásárlásra való felszólítás után, az árú köre bővült néhány vonattal és autóval. Ja , és csak bankkártyával lehetett fizetni, amit a képen is lehet látni éppen működés közben.

Aztán amikor a bolt végleg bezárt, átalakította a kelléket és egy Morzsit szállító tűzoltóautó lett  belőle.

 

A "helyzet ura"

Levente és én bandukoltunk haza felé. Vegyünk kenyeret - mondtam Levinek és egyben magamban is megerősítettem a vásárlás szükségességét.
Aztán hazaértünk, levettük a cipőnket, amikor eszembe jutott, hogy nem mentünk el a pékségbe. Hangot is adtam neki: Levi, elfelejtettünk kenyeret venni!
Levi a legnagyobb természetességgel  kínálta a megoldást: "Anya, semmi baj. Menj el kenyeret venni"

Egyszer valamikor...

Levi: Anya, én már nagyon várom a telet. Mert akkor lehet szánkózni és jön a Mikulás is.
Anya: De csak a jó gyerekekhez jön a Mikulás Levi.
Levi: Anya, de én egyszer már voltam jó!!! 

Szösszenetek és mozzanatok

Az utóbbi időben mindig csak a tervek maradtak az írásra. Van mit pótolnom, hiszen annyi mindent szerettem volna megörökíteni, így próbálom összeszedni az elmúlt hetek izgalmas és kevésbé izgalmas eseményeit.

"Fönn a légben száll a gépmadár, szárnyán csillog kényes napsugár". Weöres Sándor

70 éves a budaörsi repülőtér. Levi és Apa természetesen mint két repülő őrült nem hagyhatták ki a programot. Kimentek a reptérre megnézni, hogy mik vannak kint, de nemsokára meg is érkeztek. Nem azért, mert unták magukat, hanem mert áldásomat szerették volna kérni egy sétarepülésre. Mennyibe kerül - volt az első kérdésem. Az ár hallatán olyan érzésem támadt, mintha a fogamat húzták volna, és akkor azt hittem, hogy a kettőjüknek kerül annyiba. Később szembesültem a ténnyel, hogy egy fő repülhet annyiért. Na akkor már mintha két fogamat húzták volna :-)
Apa minden érvet bevetett, hogy meggyőzzön, nekik a gépen a helyük. Levi még sosem repült és nagyon szeretne. Apa ugyan repült már, de nem ilyen géppel. És különben is nem is olyan drága...rebbegtette Apa férfiasan szempilláit és nézett rám úgy, hogy megenyhült a szívem.

X-factor

Nem jelentkezett a családból senki, bár Apának még talán lett volna esélye a „kinemnevetős” kategóriába bekerülni, de Levi meg én … nos szóval. Illetve a Levi még nem mutatta meg tehetségét,élete hat éve alatt még soha nem hallottuk énekelni. Látni már láttuk az oviba a közös éneklésnél mozgott a szája, de a hangját nem hallottuk.

A minap nálunk vendégeskedett  Márk, Levi bölcsis barátja és egyszer csak  X-faktorosat kezdtek játszani. Felváltva énekeltek és zsűriztek, ahogy ők mondták, bírók és dalszerzők voltak, ám közönség nem volt. Azaz nem volt látszólag közönség. Bár Apával fel lettünk szólítva, hogy ne hallgatózzunk, de nem bírtuk becsukni a fülünket, így aztán jókat derültünk és élveztük a versenyt. És bár Levi zenei hallása nem üti a maximumot, konyhaszinten  (a konyha asztal alatt zajlott a verseny) tökéletes volt. Nálunk  ő volt a nyertes  Bár a legnagyobb nyertesek Apával voltunk, kaptunk egy fél óra éneklést Márk-Levi előadásában.

Ajándék

Levi: „Anya, majd ha kiszedjük a pénzemet a perselyből, vesszek magamnak két játékot a születésnapomra és ha marad még pénzem veszek neked egy ékszert”.

Az egyik legszebb mondat amit a Fiamtól hallottam. Meghatódtam nagyon rajta, hiszen tudja, hogy az ékszert mennyire szeretem, de főleg azon, hogy egy harmadik játék helyett inkább engem ajándékoz(na) meg. És hogy marad-e pénz az ékszerre? Nem tudom és nem is számít. Ami számít a szándék és akarat, kedvesség és báj és nekem ez éppen elég. Szebb mint bármely ékszer és büszkébb is vagyok rá.

 Ui: nem maradt pénz ékszerre, így is Apa pótolta ki a kinézett ajándékra a pénzt. Engem persze itthon hagytak ajándékvásárláskor, pedig ha én is mehettem volna, biztosan jutott volna még egy kis csillogó-villogóra is valamennyi. Gondoskodtam volna róla :-)

Járd a táncot, ahogy én járom....

Az egyik legjelentősebb program a szeptemberi utcák közötti focibajnokság, amit az óvoda rendezett és a gyerekek kezdték a "nyítótánccal", amit két héttel később az óvodai szüreti mulatságon szintén bemutattak és egy verssel is "pótoltak". Sajnálatos módon az utóbbin nem lehettem ott, de Apa lelkes közreműködésével megnézhettem később.
A tavaly is a Kolompos együttes húzta a talpalávalót, de Levitől megtudtam, hogy kedvenc énekünket ezúttal nem hangzott el: az ekete pekete cukota pé.

Fogas kérdés

Akár találós kérdés is lehetne. Vajon mi van Levente kezében? Hát mi lenne?! Az első saját fogát tartja büszkén. 

Már régóta vártuk ezt a pillanatot. Gyermekünk szájában két sorban nőttek a fogak, amiből persze nem árt ha sok van, de a ami sok az sok. Szóval, egy ideje, már érlelődik ez a helyzet. Próbáltuk volna siettetni, már csak azért is, hogy rendesen nőjön a többi. Az utóbbi napokban már egy kisebb szellő is elfújta volna a fogát, de Levente ragaszkodott hozzá. 

Üzletet ajánlottunk neki! Előbb én próbálkoztam az este. Szemet-szemért, fogat-fogért helyett, fogat -csokiért ajánlatomat tettem fel. Köszönte szépen, a csoki jöhet - mondta Levente, de a fogát nem adja.

Aztán jött Apa! Az amolyan férfias beszélgetés lesz - mondták a fiúk és a fürdőszoba ajtaját kedvesen, de annál határozottabban becsukták az orrom előtt. Na de Fiúk, ilyen fogas kérdésből nem maradhatok ki  - próbáltam érvelni és közben sejtettem, hogy Apa "üzleti ajánlatának" lesz eredménye. Láttam a tekintetüket! Csillogott a szemük, miközben Levi foga már megint keresztbe állt a szájában, mintha a huzat átfújt volna rajta. 

Fogmosásnál próbálkoztam gyanútlanul segíteni szegény árva fognak, de úgy tűnik ragaszkodott Apa ajánlatához. Tévézni mentünk. Aztán egyszer csak "APA, ANYA, KINT VAN A FOGAM" - kiáltotta Levi és szaladt át kezében a Fog-gal. Apa ajánlata annyira motiváló volt, hogy addig csűrte-csavarta a fogat, amíg meg nem adta magát. Ma délután meg irány a tesco! Legót vesszünk.

Gyerekszáj

Levi: "Apa, a titokzokni azért van úgy-e, hogy ne áruljuk el?"

Repülőnap 2010

Köszönjük a szervezőknek ezúttal is, hogy idén  - két év szünet után - ismét megrendezték a Kecskeméti Repülőnapokat, gondolva azokra a fanatikusokra akiknek a repülőgépek és harckocsik képezik az életük igen fontos részét.

És köszönjük  a szervezőknek, ezúttal is, hogy idén - két év után - ismét megrendezték a Kecskeméti Repülőnapokat, gondolva azokra a feleségekre, anyákra, barátnőkre, élettársakra, akik a párjukat útnak indítva Kecskemét felé , kaptak egy vagy két szabadnapot. Én az utóbbi kategóriába tartozom és meg kell mondanom, hogy nagyon élveztem a Repülőnapot....otthon, egyedül :-)

Két évvel ezelőtt családi programként élveztük a repülőnapot, ami tény, hogy jó volt... egyszer. De nem váltam fanatikussá, Apa már nem tud fanatikusabbá válni, Levi jó úton halad a cél felé...így szombat reggel elindultak.

Az időjárás miatt kicsit aggódtam, de szerencsére kedvezőre fordult a reggeli borongós idő után. Olyanannyira, hogy mire hazaértek a fiúk, a fejük hasonlított a szép piros cseresznyéhez.

A sárga villamos és barátai

A villamos is aluszik,
s míg szendereg a robogás
álmában csönget egy picit
aludj el szépen, kis Balázs.
                  (József Attila)  

Hát mi nem aludtunk, sőt reggel izgatottan ébredtünk, hogy bár fárasztó, de izgalmas nap áll előttünk. Egy kis kitérővel, végre célegyenesbe értünk. A félóránként induló szentendrei HÉV az orrunk előtt ment el, de a lelkesedés nem hagyott alább a várakozás miatt sem. Levinél legalábbis nem. Ha ékszer boltba mentünk volna, én is így lelkesedtem volna valószínű, de mivel a BKV múzeum volt a cél, egy kicsit hagytam magam sodródni az eseményekkel. Szóval, vártunk. Levi türelmetlenül, én ráérősen.

És végre úton voltunk. Az izgatottságtól, rossz irányból próbáltuk megközelíteni a bejáratot, de kitartással azt is megtaláltuk. És jöhetett végre a napi sport! Villamosról- villamosra fel-le, ki-be. És nem csak a lábainkat tornáztattuk, de magas lépcsők miatt kézzel is igencsak rá kellett segíteni. Aztán jött végre a megmentőm, először Dani (egy kb. öt éves kisfiú), később további három kisfiú személyében. Amikor már Anya unalmas volt a játékhoz, összefogtak a fiúk és villamosvezetősdit, kalauzosdit játszottak és a lényeg, hogy mindenkinek jutott a járművekből.  Az ajtók csukódtak , a csengők szóltak kegyetlenül, apró lábakat lehetett látni amint fel-le szállnak és izgalmas hangokat és mondatokat: Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak. A Háromgyerekes Anyukával kb. öt percenként szóltunk, hogy mennénk haza, de másfél óra múlva is még ott álltunk és vártuk, hogy "megérkezzen" a villamos.

Daniéktól is többször elköszöntünk, de valahogy az volt az érzésünk, hogy mágnesként vonzódott vissza a többi gyerekhez és a villamosokhoz. Mi is csak úgy tudtunk eljönni, hogy Háromgyerekes Anyukával összebeszéltünk, hogy egyszerre indulunk, megkönnyítve saját helyzetünket. Egy kicsit önzőnek tűntünk, de a négy órás várakozás, után ennyi nekünk is kijárt.

Strandoltunk!

Kihasználtuk a lehetőséget, hogy Leviért le kellett menni Orosházára Kati mamához, így aztán úgy döntöttünk, hogy szabit veszünk ki és élvezzük kicsit mi is a nyarat, na meg a kánikulát a víz mellett lehet legideálisabban elviselni. Mi pedig erre vágytunk , na meg arra, hogy lássuk újra Leventét. Csütörtök reggel hajnalban nekivágtunk az útnak Apa, Balázs és én. Meglepinek szántuk Levente számára és volt is öröm amikor meglátott minket az ajtóban. Apa ölébe ugrott és szorosan átölelte a nyakát. Aztán mi is sorra kerültünk, persze egy kis figyelmeztetéssel.
Lecuccoltunk és kimentünk Gyopárosfürdőre. http://www.gyoparosfurdo.hu/index.php?page=parkfurdo&lang=hu

 És hogy mennyire éreztük jól magunkat? Beszéljenek a képek és videók helyettem!

 

Este miután hazaértünk még egy kis társasjátékra maradt energia 

És van aki az összes energiáját felélte. Ők  meg így jártak: 

Summa summarum nyaralás

Eltelt a két hét amit Levente Kati mamánál töltött. Levente, Kati mama, Apa és jómagam örömére :-)


Apa  és Anya levimentes napjainak leltárja:
- 10 nap csend
- 10 nap rend
- 10 nap nyugalom
- 1 kipihent Apa
- 1 kipihent Anya


Kati mama leltárja:
- 1 fáradt Mama
- 14 nap örökmozgó Levis nap
- 14 nap izgalom
- 14 nap rendetlenség
- 14 reggel korán kelés
- 14 nap későn fekvés
- 14 nap - napi megszámlálhatatlan hiszti elcsendesítése
- 14 nap - (bár 114-nek tűnik) kevés szófogadás türelemmel való viselése
- 14 nap 1 db. örökmozgó unokának izgalmas programok megszervezése és kivitelezése
- 14 nap minden másodpercében (1 209 600 mp) remény, hogy a következő perctől minden tökéletesen működik
- 1 fáradt mama kérdése 1000-szer ( meddig lesz ez még így? mikor megy haza?) :-)
és  csak hogy fokozzuk a fokoznivalót
- 10 nap után négy napra megérkezett a család többi tagja is (szegény Kati mama)



Levi leltárja:
- 14 nap x sok hiszti csak úgy
- 14 nap kevés szófogadás kis adagokban - miért is ne?
- 14 nap új játék igény benyújtása a Fáradt Mama felé
- 14 nap Kati mama idegrendszerének  felsőfokon való képzése 
- 14 nap lelkes és kitartó rendetlenség fokozása
- 14 nap "szülőmentes" nap, így minden akadály elhárítva a vágyak és kívánságok kielégítése előtt
- 14 nap - napi többszöri menekülés  a Mama "megharapomafeneked" támadásai elől

Na persze, nemcsak ezeket az izgalmas programokat tartogatta nekünk ez a két hét.
Kati mama lelkesen és néha fáradtan tervezgette a programokat és bőven is volt belőle. Szeged, fagyizás, sütizés, strandolás, biciklizés vagy a vonatállomás meglátogatása. Játszóterezés, szomszéd gyerekekkel való játszások, és a tábor. Ha jól számolom három napot töltött a táborban amit a gyopárosfürdői strandon szerveztek. Így alkalom volt fürödni, kézműveskedni, játszani és jól érezni magukat. Azt hiszem nem volt hiány semmiben Levinek és elmondhatja, hogy igencsak mozgalmas heteket töltött Mamánál.
Ezúttal is köszönjük Kati Mamának a türelmet, a kitartást, a szorgalmat, Levinek való szófogadást, a fáradalmakat, és a lehetőségeket az esti beszélőkre :-)

Leviszáj

Kati mama: Levi gyere , hadd adjak egy puszit.
Levente: Jó, adj. De ne nyálazz össze, jó?

Kati mama újra jelent!

Ha lehetne a büszkeséget valamilyen mértékegységgel kifejezni és mérni, igencsak magasra rúgna. A tegnap rakosgattam az előszoba falra a képeket és miközben válogattam , az járt a fejemben, hogy nem is olyan régen, még milyen pici volt Levi , ma már milyen nagy és egyre önállóbb. És erre bizonyíték a mai - Kati mama elbeszélése alapján

Levikém édességre vágyott reggeli után, de Kati mama szekrénypolcai és hűtőszekrénye nem tartogatott semmilyen meglepit. Levi felajánlotta, hogy elmegy és vesz magának. Kati mama pénzt adott a kezébe, felült Levi a biciklire és elkerekezett az ugyan nem messze lévő közértbe, de látótéren kívül esőbe. Vett két darab túró rudit, egy reklámszatyorba tette a visszajárót, a blokkot és a rudit és hazatekert mamához. És mindezt egyedül. Úgy szerettem volna látni, ahogy kéri a rudikat és ahogy pakkolja bele a szatyorba. És úgy szeretném, ha látná, hogy milyen büszke vagyok rá! Apának elmeséltem és hasonló gondolat jutott eszébe: "Olyan büszke vagyok a Fiúnkra"- mondta Apa meghatódva

Kati mama jelenti rovat

Nos, van mit jelentenie. Hála az internet adta lehetőségnek, minden este "beszélőre" hívjuk Leventét és Mamát. Örülünk, hogy látjuk a Gyermekünket és irigykedünk Kati mamára, aki a szemünk láttára adja neki a puszikat és áhítattal hallgatjuk, hogy milyen édesen világot Levente napbarnított testéből  a fehér popsija.

Levente is várja a bejelentkezésünket és  örül is nekünk. Rövid, tömör tájékoztatást kapunk, hogy merre járt és mit csinált és főleg, hogy mit kapott. Ezt kb. egy perc alatt elmondja, ötezer nyelvnyújtogatás, grimaszok tömkelege közben, mindezt persze  a saját örömére és szórakoztatására müveli, miközben lábával a már jobb időket megélt varrógép pedálját tekeri rendületlenül és kitartóan kérésünk ellenére. Szóval, így zajlik a mi esti beszélgetésünk.

Kati mama menti a helyzetet és elmeséli kisebb-nagyobb útjaikat, élményeiket és fáradalmas napjaikat.
Nem unatkoznak. Folyton mennek valamerre és folyton csinálnak valamit. Levente lassan strandmérgezést kap, de nyilván ő ezt élvezi a legjobban. Kati mama kitartás! Már csak néhány nap! :-)
Evett Levi rendesen  - kérdésre a válasz, igen, persze.  Evett. Hát talán nem kellett volna megkérdezni, mert Apával a fejünket fogtuk. Persze, persze, eszik rendes kaját is, de szegénykém mit tegyen ha Kati mama kérésünkre mértékkel, de a rokonság többi tagja is kényezteti egy kis csemegével, édességgel és mennyei ízekkel csábító mannával. Visszautasítani úgy-e mégsem lehet, feláldozza Édes Pici Fiam magát az édességek csábító oltárán. Apával mit is mondhatunk erre? Egészségére. (mi is voltunk gyerekek, eszünkbe sem jutott volna visszautasítani egy kis nyalánkságot)

A csúcson

Apa felajánlotta, hogy menjünk fel a gyopárosfürdői víztoronyba és nézzünk szét, hiszen onnan teljesen másképp látjuk a világot. Valóban! Apának igaza volt, és nem bántuk meg, hogy felmentünk. Egyszer ki lehet bírni  - mondja a már jól ismert szólás. Szóval, nekivágtunk a néhány emeletnyi torony meghódításának, ám mielőtt elindultunk volna, feltettem egy körkérdést, hogy kinek vannak folyó- vagy más igényei, nehogy a  magasban jusson eszébe bárkinek bármilyen sürgős elintéznivaló. Elindultunk vagy inkább felindultunk. Mentünk körbe-körbe és néhány perces túra után felértünk. Abban a pillanatban amikor kinyitottuk az ajtót, hogy gyönyörködhessünk a kilátásba, Levente igen sűrű tapiskolás közben jajjveszékelt, hogy neki pisilnie kell. De nagyon! Most! Rögtön! Azonnal! Apa előzékenyen felajánlotta, hogy akkor talán le kísérhetném Levit, de köszönettel visszautasítottam, örültem, hogy végre a csúcsra jutottam. Így aztán Apa és Levi kéz a kézben lementek megkeresni a wc-t. És aztán megint felmásztak....szétnézni.

Levi nélkül az élet...

..unalmas, csendes és hiányos. Már egy hete a Kati mamát boldogítja jó és kevésbé jó dolgaival. Merthogy van neki olyan is. Soroljam? Nem tudnék most egyet sem mondani, aminek oka persze, hogy kora reggel van és hiába ittam már meg a kávémat, az agyam még nem forog...eléggé. Minden szülő - talán néhány kivétellel, akikkel még nem találkoztam - nyári fénypontja, amikor a csemetét lepasszolhatja a nagyszülő(k)nek. Amikor a téli bezártságba megy a hiszti, amikor az éjszaka kellős közepén fel kell kelni, hogy éhes-szomjas igényeit, vágyait kielégítsük a gyermekünknek, amikor az eléje tett - tökéletesnek hitt - főzelékre azt mondja, hogy nem szereti, na ilyenkor egyetlen reményünk, vágyunk és túlélési stratégiánk igen erős fénypontja: az a néhány nyári nap, amikor a nagyszülőknek is jut néhány apróság a gyermekünkből (bár a Nagymamák biztosan nem a főzelékkel próbálkoznak, hanem a csemeték kedvenceit készítik).
És eljött a mi időnk! Levit lepasszoltuk Kati mamának! És ki bírja jobban? Hát az esti beszélgetések során Kati mamáról a fáradtság ordít, és ha Levi szófogadó lenne, akkor szívesen ágyba dugná a mama, hogy pihenhessen. Ha Levi szófogadó lenne, akkor mindig , minden könnyebb lenne. De a Levi nem (túl) szófogadó, és mi így imádjuk. Csibészesen, rakoncátlanul, szófogadatlanul és huncutul. És néha még büszkék is vagyunk ezekre a tulajdonságokra. Néha. Mert úgy-e jóból is megárt a sok.
Szóval hétvégén Kati mamához vittük Levit.  Egy hétvégét mi is ott töltöttünk Balázzsal együtt és nagyon élveztük a gyopárosfürdői medencéket....főleg az elviselhetetlen kánikulában.

Árvízveszély

No comment!!!

vagy mégis: most ugrik a majom a vízbe...  :-)

Repül a bálna!

Repül a (nagy fehér) bálna. :-))

Repül a bálna
Repül a bálna
Mindenki álljon vigyázba
Repül a bálna
Repül a bálna
Beleköpök a nagy Dunába.
    (Republic)

 

Apa és Fia

Apa nagyon kevés időt tud velünk tölteni a munka miatt. Érezzük a hiányát reggel, délben, este. Ha itthon van, akkor olyan sok mindent mondanánk és mesélnék neki, és figyel ránk, de a másik szeme-füle a munkán van. És ha akad egy kis szabadideje, Levi rögtön kisajátítja amit meg is értek.

Mezei András: Apja és fia

Ha apuval megszökünk,

délig haza sem jövünk.

A kezünket zsebre vágva

kisétálunk a világba.

 

Még hogy ő nagy, én kicsi,

talán ez is valami,

Lábunk előtt fut a labda,

hol én rúgom, hol meg apa.

 

Ha kifullad a szuflája,

kerekül a tonzúrája,

mintha pingponglabda táncol,

úgy villog ki a hajából.

 

Aztán meg leülünk,

izzadt ingben lehűlünk,

ehetnénk is az ebédet,

kezet mosunk, bokát, térdet,

 

mégse legyünk amolyan

szidni való koszosan.

Hazamegyünk jó barátok,

Budaörsi nagy vagányok.

Talált gyöngyszemek! Szülők napja 2010

Anyák napi köszöntő!

Apák napi köszöntő

Kezdünk fáradni

Belevetettük az elmúlt napokba Levivel magunkat a sétákba. Kopaszi-gát, vár, villamosozások, metrózások és a kötelező tevékenységek,mint bevásárlás, orvos, munkahely meglátogatása (igen rövid időre), bizony az energiánkat megcsapolta. Még a Leviét is. De az élet nem áll meg, és ha vannak még kötelességek, akkor azokat tenni kell. Főleg ha az ördög nem alszik és Murphy is munkába kezd.

Levi pénteken megy Orosházára két hétre Kati mamához és így talán nem is annyira meglepő, hogy miért utazás előtt három nappal kezd el fájni az ínye. De annyira, hogy enni sem tud és sírva kéri, hogy segítsünk rajta. Hát én már nem is csodálkozom ilyenen, még akkor sem ha pozitívan próbálom szemlélni a dolgokat. A lényeg, hogy felhívtuk a Doktor bácsinkat, hogy szeretnénk egy vizitet nála. Milyen ajándékot kapok utána? - érdeklődött Levi, mert első fogászati jelenésünknél motiváltuk egy kis meglepetéssel.

Elmegyünk moziba - dobtam fel a labdát, amire le is csapott rögtön.

Nos, a fogászaton mi történt? Szia Doki köszönés után, Levi szinte belefeküdt a székbe, majd jó nagyra nyitotta a száját. Gratulálok, nagyfiú lettél! - mosolygott bele a szájába Gábor. Nőnek a maradandó fogak és ettől fáj az ínye. Amit persze mi is gondoltunk Apával, de legalább megnyugodtunk, hogy minden rendben. És ha már ott voltunk az első fogat is megnézettük, ami aggódó szülők szerint nem jó helyen nő, a szakértő szerint pedig tökéletes. Hát igen! Túl sokat tudunk aggódni , de gondolom ez minden szülőnek kijár. Kb. egy perc alatt túl voltunk a fogászati viziten, így aztán mehettünk a moziba. Előtte persze még fagyizni is beültünk, aztán vettünk egy hatalmas adag kukoricát, amiből a végére maradt kb. 20 szem és Levi ragaszkodott hozzá, hogy hazahozzuk Apának.

 A film http://www.youtube.com/watch?v=_D58_HA0qCc&feature=related tetszett, bár a reklám alatt hangzavar miatt Levi a menekülést választotta volna.


Fáradtan értünk haza, és bár nagyon vágyik Levi egy kis vonatozásra, hévezésre, azt kérte, hogy ma inkább pihenjünk , bár a könyvtárlátogatás belefér.  Én pedig egyetértek vele!

Nagy utazás!

Na nem világ körüli útra mentünk, csupán elindultunk Leventével hétfő reggel lelkesen néhány dolgot elintézni, ami már váratott magára. Először is kontrollra mentem az orvosomhoz, akivel együtt örültünk a majdnem tökéletes leleteknek és főleg annak, hogy jól érzem magam újra. Régen éreztem magam ennyire jól kívül-belül. És most is úgy gondolom, hogy bár az elmúlt hónapok nehézségeket is tartogattak, de sokat tanultam belőle.
Majd a munkahelyemre is be kellett nézni, aláírni az új szerződést, és immár fekete a fehéren, hogy "CSAK" négy órában fogok dolgozni. Hogy én ennek mennyire örülök!!!
Levi türelmesen várt mindenhol, az eski-ben az összes megfordult szobában papírt kért, majd önhatalmúlag tollat választott és rajzolt. Hogy milyen jó gyerek! - szólt mindenhol a dicséret. El kell ismernem, hogy türelmesen és kitartóan viselte a "megpróbáltatásokat", ezért jutalomként felmentünk a várba, na nem azért, hogy megcsodáljuk az építészeti csodákat, hanem siklózni szerettünk volna. És hát majdnem meghiúsult, de miért csodálkoznék rajta? A csúszdás naphoz hasonlóan sikerült majdnem megint kiválasztani a "legmegfelelőbb" időpontot, amikor éppen karbantartás miatt nem üzemelt, de szerencsénkre fél óra múlva nyitották a kapukat és fél perc alatt le is értünk a siklóval.
Aztán egy kis vásárlási kitérővel végre elindultunk hazafelé. Nekem már csak arra volt erőm, hogy bámuljak ki a fejemből, de Levi még akkor is ide-oda ugrált mint egy kis csacsi. Lehet, hogy egy generátor működik a gyerekekben? Minél többet mozognak, annál több az energia? De akkor nekünk felnőtteknek miért nem lehetne ugyanezt? Kérem, csak egy kicsit!!!! :-)

A kopaszi-gáton (kattins ide!)

A szombat délelőtt békésen telt. Apa sajnos dolgozott, így Levivel kettesbe töltöttük a napot. Délelőtt főztünk és tettünk -vettünk, majd úgy döntöttünk közösen,, hogy megnézzük a kopaszi-gátat. Bár itt van tölünk nem messze - a közlekedés viszont nem túl jó oda - és még soha nem voltunk ott. A neten utánanéztem egy-két dolognak és elhatároztuk, hogy magunk is felfedezzük. Nem bántunk meg. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Egy kis nyugalom szigete a nagyváros közelében. Olyan érzésem voltam, mintha nyaralni lettem volna arra a pár órában.
Levit is régen láttam ennyire szabadnak,  vidámnak és önfeledten játszónak. Hatalmasakat biciklizett, lehetett a dombon gurulni le-fel, bukfenceket vetett a dombra felfele, a dombról lefele, és néha azon izgultam, hogy még a Duna előtt megálljon. A Dunába megáztattuk a lábunkat, és persze a fagyi sem maradhatott ki. Volt egy fantasztikus délutánunk és egy fogadalommal jöttünk haza: ide még visszatérünk.

Újra a régi kerékvágásba

Minden a régi! Gáborért jöttek és elment. Azt hiszem hat tankkal sem lehetett volna itt tartani, de érthető is. Visszaemlékezve a gyerekkoromba, még élénk képként él bennem, hogy azon a bizonyos napon amikor értem jöttek, nem lehetett volna nélkülem távozni. Abba belebetegedtem volna. Szóval, Gábor is menni akart és ment is.
Mi viszont maradtunk Levivel és Apával hármasban. Apa a sok munkája miatt, sajnos keveset tud velünk lenni, inkább az elbeszélésekből  követi az eseményeket és szemében látom a bánatot, hogy kimarad ezekből az élményekből.
Hát a háromgyerekes napokból is kimaradt, bár fárasztó volt, de élménydús is. Minden elismerésem a több gyerekes szülőké, akiknek igen komoly logisztikai megoldásokat kell megalkotni, hogy tökéletese működjön a módszer. Nekem annyival könnyebb dolgom volt, hogy egy korosztály és már mint önálló, de akik kis gyerek(kek)el indulnak útnak, hát csodálom és felnézek rájuk. Főleg, ahol még ikrek is vannak! (úgy-e drága Barátnőm) :-)

Viszonyítás elméletem:  az elmúlt hét előtt Levi is letudott ám rendesen fárasztani, néha úgy éreztem, hogy hat gyerekem van és mindegyik hisztis. Aztán jött a "sok gyerekes hét" és most, hogy újra kettesben töltjük Levivel a nap igen nagy részét, olyan nyugodtnak tűnik a múlt héthez képest. Vagyis, ha úgy érzem, hogy már minden kötél szakad és a türelmem, idegrendszerem és összes sejtem lázad, akkor kölcsönkérek néhány gyereket pár napra, és ha újra kettes leszünk Levivel azt fogom tapasztalni, hogy a világ legjobb gyereke. Persze, így is az. :-) Ez amolyan sokkterápiás módszer. :-)

Viták

Ezt is megértük! Már kissé aggódtam, hogy viták nélkül telik el a hét. Nos, megnyugodhatok, az elmúlt két napban bőven volt erre példa. Eddig nem tűnt fel, mivel folyton programjaink voltak, elfoglalták magukat a gyerekek és nem volt idejük, energiájuk és eszük, hogy folyton azon vitatkozzanak, hogy ki a szebb, okosabb, jobb, bölcsebb, gyorsabb, kinek szebb az autója, kinek okosabb az apukája, és kinek nagyobb a péksüteménye. Ki kapja először a tányérjába az ételt, kinek adjam előbb a jóéjt puszit, ki menjen ki előbb az ajtón, ki öltözzön fel előbb. Egy valamibe senki nem akart első lenni: a játékok elpakolásában. Kezdje a Levi - ült Gábor törökülésbe a szoba közepén és adta az ukászt. Kezdje a Gábor - szólt a másik oldalon lévő Levi és várt ő is a "csodára".  Akkor kezdem én - kontráztam bele jómagam és vettem is elő a szatyrot. Hmmm....az eredmény nem maradt el :-) Pillanatok alatt rend lett és nem is kellett hozzá nagy dolog, csak egy kis motiváció. Bár hasonló motiváló, nevelő eszközök voltak a héten , mint játszótér, fagyi, társas, tévé stb. Lehet ezekkel rájuk hatni.

Az elmúlt két napban a kánikula megnehezítette a kinti programok lehetőségeit, így főleg beszorultunk a hűvösebb lakásba. Próbáltam nekik különböző ötleteket adni, hogy elfoglalják magukat. Várat építettünk, jó nagyot, sok ajtóval, hogy ne vitázzanak. Persze, tévedtem. Hiszen mindketten ugyanazt az ajtót szerették volna használni és természetesen az sem volt lényegtelen, hogy kinek az autója megy be előbb a várba. És hiába van 100 darab legó emberünk, mindkettőnek a búvár kellett , akiről még most sem tudom, hogy egy várba minek búvár? Oda nem katona illik? De hát ezen is eltudtak időzni és vitatkozni több percen keresztül. Előkaptam megint a leleményességemet és türelmem utolsó morzsáit összekaparva előkerestem a star wars-os katonákat a dobozból (van abból 12 darab, bőven jutott mindkettőnek). Húhhh, ezt megoldottam! - veregettem magam vállon elismerően gondolatban ,és már indultam volna élvezni a jól kiérdemelt pihenésemet, amikor újabb hangok értek el a fülemhez és kólintottak fejbe igen erősen. "Az én katonáim a gyorsabbak. Nem igaz, mert az enyémek. Az én katonáim mennek be előbb a várba. Nem, mert az enyémek...." És ez így ment ...ment...ment....

De most már érzem rajtuk, hogy sok lett nekik egymásból. Elfáradtak. Gábor is készül már haza, hiányzik az otthona, a családja, a szobája és a játékai. Levi örül, hogy itt van Gábor, neki  nincsenek Gáborhoz hasonló hiányaik, és ha éppen nem azon vitatkoznak, hogy ki a (leg)jó(bb) gyerek, akkor tökéletesen elvannak.

És hát kik a világ legjobb gyereke(i)?

"Buli van a strandon, a Vági strandon, velünk együtt tombol a nyár"

A tegnapi napra mondhatnám, hogy eseménytelenül telt. Mihez képest?  A nagy meleg miatt inkább itthon élveztük a hűvös lakást, és nem próbálkoztunk a kinti programmal, ám próbáltuk egy kissé elviselhetővé tenni a meleget, és egy kis strandot csináltunk.  Sok (jó)gyerek kis helyen is elfér :-)

Egy strandoláshoz úgy-e nem illik főzelék, ezért választási lehetőség volt számunkra, hogy pizzát rendelünk vagy mekibe megyünk. Az utóbbi mellett döntöttek a Lurkók, de ez azt is jelentette, hogy ki kellett itthonról mozdulni. Én a pizzát választottam volna, mert finomabb, lustább vagyok és melegem volt :-)
Fanni, Levi és Gábor pedig logikusan építették fel az ebéd lehetőségeit, hogy ha pizzát rendelünk, nem lesz hozzá játék és nem jár utána fagyi, és ha még aszalódnunk is kell a negyven fokban és kockáztatjuk a hőgutát, megéri..szerintük. Én meg mit tehettem három játékra és fagyira vágyó gyerek mellett? Bólogattam és megadtam magam. (Meg persze kicsit sajnáltam is :-))

A délutánra a csendes(ebb) játék volt a jellemző, bár a rendetlenségre még azóta sem találtam meg a megfelelő szót. De a pakolásra sem! Hiába kértem egy órán keresztül, hogy tegyenek rendet, olyan érzésem volt, hogy elfelejtettek magyarul. Csak néztek rám őszinte, ártatlan szemekkel, hogy mi a fenét kérhetek én Tölük. Nos, Levi is tud rendetlenséget csinálni, a Fanni is, de ha ketten vannak, mesterfokon űzik. Ilyenkor nincs egy talpalatnyi hely a szobában és ha még akad is tenyérnyi, biztos, hogy a polcon találnak olyan játékot, amit oda még kilehet borítani. Ekkora kupit nem lehet összepakolni, csak ha Apa is segít. Segített...zsákkal a kezében :-)

Udvariasság

Ha a tegnapi rendetlenségre a kupi szó illett, a mai napra még nem találtam meg a megfelelő szót. Keresem! Talán nincs is ilyen! A természeti erők összesen (vihar, árvíz, tornádó és társai ) hozhatnak ilyet össze. Többszöri felszólítás mellett sem akart csökkenni a mennyiség. Újabb felszólításomra Levi kapott az alkalmon és felajánlotta , sőt kérte, majdnem utasította, hogy :" Fanni pakolj te előbb, a lányoké az elsőbbség".  :-)

Őszinteség...

...ből sincs hiány a héten.
Ma Levi "gondolkodóba ült", miközben Gábor játszott a legókkal. Felszólította a Gábort, hogy le ne vegye az ő hajójáról az embereket, mert tudja, hogy hány darab van rajta, és majd ellenőrzi. Gábor a maga nyugodtságával és türelmével közölte: "Nyugodjál meg! Nem fogom elvenni, tudom, hogy hisztis vagy!"

Találós kérdés

Zöld levél a koronája,

Nagyon fáj a fogad rája,

Nem kell neked a korona,

Piros szeméért vagy oda.

Saját termesztés! És milyen finom!!!

Rohan az idő...

A héten még nem unatkoztam. Egy percet sem! Estére mindig kellemesen elfáradok , ahogy a Fiúk is, aztán reggelre sikerül annyi energiát összeszednünk, hogy lelkesen tesszük a dolgunkat. A Fiúk lelkesen tévéztek és játszottak, én kevésbé lelkesen próbáltam rávenni magam a palacsintasütésre, míg Márk (Levi bölcsis barátja) lelkesen és türelmetlenül készült hozzánk. És nemsokára együtt volt minden(ki). És mi sült ki belőle? Nekem palacsinta, a Fiúk szobájában tetőfokára hágott a kupi.
Ennél rosszabb is volt a helyzet, de azért nem tenném ki a képet, mert az már sérti a jóízlés határát :-) A nagy kérdésre a tegnap sem kaptam választ, hogy miért sikerül szétpakolni másodpercek alatt, az összepakolás órákat vesz igénybe, kitartó unszolásra, ejnye-bejnyére, és egy kis segítség felajánlásra, hogy mint odaadó anya szívesen bepakolom a kupit egy nagy zsákba... A zsák további útja maradjon titok :-)



A mi utunk viszont folytatódott, egyenes az imitált tengerpartig, azaz a Bikás Domb Dagonyázos Játszóteréig. 

A végén egy kis levezetéssel zártuk a napot. És nem unatkoztunk. Egy percet sem!

Férfias (társas)játék! Szagold a lábamat, az enyém büdösebb

Hogy nekünk, lányoknak, miért nem jut soha ilyen az eszünkbe? :-) Talán, nem véletlen! :-)

Második nap a túlélőtáborban!

Élünk!!! De még hogy!
A tegnap is egy kis vizet és ennivalót  tettünk a hátizsákunkba (mindenkinek a sajátjába) és elindultunk csúszdázni a Gellért-hegyre. Nehogy unatkozzunk címszó alatt, meghívtuk Dorinát is, hogy tartson velünk, több gyerek több élvezet...nekik. 

Aggódó anyukák tették fel a kérdést, hogy nem sok-e három Lurkóval elindulni a nagyvilágba, de bíztam a gyerekekben és magamban, nem is bántam meg. Hiszen ők már nagyok! Szót fogadnak (néha), figyelnek egymásra, figyeltek rám és nemcsak ők élvezték, hanem én is büszkén húztam ki magam a három gyerek mellett.
Nagyon jól kiterveltük a "csúszdásnapot", ám sikerült az egyetlen -talán - olyan napot kiválasztani, amikor az öt csúszdából hármat javítottak.  

Egy óra után kérték a gyerekek, hogy menjünk fagyizni, amit beígértem neki a jó magaviseletükért cserébe.
A feltöltött energiakészlet lehetővé tette, hogy még egy játszóteret meghódítsunk, ahol aztán az időjárás is kedvezett, víz is volt a közelben, na meg homok. És lett belőle dagonya.

A délután csendesen telt, már amennyire csendesen telik két csacsogó örökmozgó mellett. Gondoltam ki is használom a helyzetet, és ha ők nem is, én egy picit pihenek. Elmerültem az olvasás örömeiben és fel sem tűnt, hogy kb. öt percig milyen csend van a szobájukban. És hogy miért volt csend? Alkottak!