A minap kölcsön kaptam egy Müller Péter könyvet, aminek különösen örültem. Bár nem sok írását olvastam, de személyisége, pozitivizmusa és lénye mindig magával ragadt. Kinyitottam a könyvet és az első amin megakadt a szemem egy idézet az egyik kedvenc színdarabomból, amit nagyok sok évvel ezelőtt láttam a színházba és amit azóta is nívós helyen őrzök az emlékeimben. Arra emlékszem, hogy Isten pénze hullott ránk az "égből", de az színdarab utolsó mondata valahogy a feledés útjába merült. Pedig nem kellett volna. De a lényeg, hogy most újra olvastam és talán nem is jöhetett volna jobbkor mint most. Szükségem volt egy ilyen biztatásra! És hiszek benne, hogy igaz is.
Nincs a világon olyan nagy baj, amin egy csoda ne segíthetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése