Na nem világ körüli útra mentünk, csupán elindultunk Leventével hétfő reggel lelkesen néhány dolgot elintézni, ami már váratott magára. Először is kontrollra mentem az orvosomhoz, akivel együtt örültünk a majdnem tökéletes leleteknek és főleg annak, hogy jól érzem magam újra. Régen éreztem magam ennyire jól kívül-belül. És most is úgy gondolom, hogy bár az elmúlt hónapok nehézségeket is tartogattak, de sokat tanultam belőle.
Majd a munkahelyemre is be kellett nézni, aláírni az új szerződést, és immár fekete a fehéren, hogy "CSAK" négy órában fogok dolgozni. Hogy én ennek mennyire örülök!!!
Levi türelmesen várt mindenhol, az eski-ben az összes megfordult szobában papírt kért, majd önhatalmúlag tollat választott és rajzolt. Hogy milyen jó gyerek! - szólt mindenhol a dicséret. El kell ismernem, hogy türelmesen és kitartóan viselte a "megpróbáltatásokat", ezért jutalomként felmentünk a várba, na nem azért, hogy megcsodáljuk az építészeti csodákat, hanem siklózni szerettünk volna. És hát majdnem meghiúsult, de miért csodálkoznék rajta? A csúszdás naphoz hasonlóan sikerült majdnem megint kiválasztani a "legmegfelelőbb" időpontot, amikor éppen karbantartás miatt nem üzemelt, de szerencsénkre fél óra múlva nyitották a kapukat és fél perc alatt le is értünk a siklóval.
Aztán egy kis vásárlási kitérővel végre elindultunk hazafelé. Nekem már csak arra volt erőm, hogy bámuljak ki a fejemből, de Levi még akkor is ide-oda ugrált mint egy kis csacsi. Lehet, hogy egy generátor működik a gyerekekben? Minél többet mozognak, annál több az energia? De akkor nekünk felnőtteknek miért nem lehetne ugyanezt? Kérem, csak egy kicsit!!!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése