Kényszerszabadság

Úgy adódott, hogy a héten kényszerszabadságot töltünk itthon Levivel. Előbb ő szedett össze valami bacit, aztán sikerült nekem is elkapnom tőle. Most hogy már jobban vagyunk, nagyon élvezzük együtt az itthon töltött napokat. Bár Apa nagyon hiányzik ilyenkor, de szerencsére ő még "talpon van".

És néhány darabka az egészből.

Levi: "Anya, én egy varázsló vagyok" - miközben három eltűntnek hitt dominót megtalált és kivett a pléd alól.
Anya: "Levi. És ha már varázsló vagy, nem tudnál rendet varázsolni a szobádba?"
Levi közel hajolt hozzám és hangját suttogóra vette, miközben szinte szégyenlősen közölte velem: "Anya, azért nem vagyok olyan nagy varázsló."

Pedig dehogynem! Azonkívül, hogy a nap nagy részében gyurmázunk, marad idő még építeni és "üzletelni".
Levi boltot nyitott, ahol nem lehetett sok árut kapni, viszont becsomagolt fagyiból volt bőven választék. Bagaméri listáján akadt vaníliás, csoki, epres és mályvás - igen, mályvás - fagyi is. De miután lassan fagyimérgezést kaptam a két percenkénti vásárlásra való felszólítás után, az árú köre bővült néhány vonattal és autóval. Ja , és csak bankkártyával lehetett fizetni, amit a képen is lehet látni éppen működés közben.

Aztán amikor a bolt végleg bezárt, átalakította a kelléket és egy Morzsit szállító tűzoltóautó lett  belőle.