..unalmas, csendes és hiányos. Már egy hete a Kati mamát boldogítja jó és kevésbé jó dolgaival. Merthogy van neki olyan is. Soroljam? Nem tudnék most egyet sem mondani, aminek oka persze, hogy kora reggel van és hiába ittam már meg a kávémat, az agyam még nem forog...eléggé. Minden szülő - talán néhány kivétellel, akikkel még nem találkoztam - nyári fénypontja, amikor a csemetét lepasszolhatja a nagyszülő(k)nek. Amikor a téli bezártságba megy a hiszti, amikor az éjszaka kellős közepén fel kell kelni, hogy éhes-szomjas igényeit, vágyait kielégítsük a gyermekünknek, amikor az eléje tett - tökéletesnek hitt - főzelékre azt mondja, hogy nem szereti, na ilyenkor egyetlen reményünk, vágyunk és túlélési stratégiánk igen erős fénypontja: az a néhány nyári nap, amikor a nagyszülőknek is jut néhány apróság a gyermekünkből (bár a Nagymamák biztosan nem a főzelékkel próbálkoznak, hanem a csemeték kedvenceit készítik).
És eljött a mi időnk! Levit lepasszoltuk Kati mamának! És ki bírja jobban? Hát az esti beszélgetések során Kati mamáról a fáradtság ordít, és ha Levi szófogadó lenne, akkor szívesen ágyba dugná a mama, hogy pihenhessen. Ha Levi szófogadó lenne, akkor mindig , minden könnyebb lenne. De a Levi nem (túl) szófogadó, és mi így imádjuk. Csibészesen, rakoncátlanul, szófogadatlanul és huncutul. És néha még büszkék is vagyunk ezekre a tulajdonságokra. Néha. Mert úgy-e jóból is megárt a sok.
Szóval hétvégén Kati mamához vittük Levit. Egy hétvégét mi is ott töltöttünk Balázzsal együtt és nagyon élveztük a gyopárosfürdői medencéket....főleg az elviselhetetlen kánikulában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése