...mi jobb lehetne, mint egy jó kis gyereknevelési előadás .
A tavaly már volt szerencsém egy Tari Annamária előadáshoz. Már az előadás címe nagyon csábító és sokatmondó volt, amire pontosan nem emlékszem, de kiskamaszos problémákra ajánlott útmutatást- már ha van ilyen - gondoltam én. Azóta tudom, hogy nincs. De akkor még naivan és kíváncsian, lelkesedve és egy hasznos, mindent megoldó recept reményében mentem az előadásra.
Amikor pszichológusnő az előadás elején feltette azt a kérdést, hogy kinek van kiskamasz gyereke, bár nem számoltam meg, hogy hány kéz lendült a magasba, de biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyik kezét felnyújtotta, és ez az előadónak is feltűnhetett, mert jött a kijózanító és megsemmisítő válasz a részéről: "részvétem" - hangzott kissé gyászosan, és ezt a véleményét az arcára kiült hangulat is nyomatékosította. Egy pillanatnyi döbbent csend után észhez tért (?) a közönség, és nagyjából mindenki arra az elhatározásra jutott, hogy milyen mókás, hogy így szeretné rögtön az elején feldobni a hangulatot. Jött is a kuncogás, ám amikor magunkhoz tértünk és jobban megnéztük a pszichológusnő arcát, senki nem nevetett. Ha egy szakértő így vélekedik erről a korról, akkor ne akarjak receptet. Így már nem kergetek hiú reményeket, "csak" az élvezetért megyek az előadására. :-)
Ui. Új szerzemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése