Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2017. január 18., szerda

Félévzárás

Levi: "Anya, én nem azért tanulok, hogy jó jegyeim legyenek, hanem, hogy ne bukjak meg semmiből".
Lássuk be, nem tette túl magasra a mércét. De legalább megugrotta. Ez is egyfajta sikerélmény. 
Ha már az ugrásnál tartunk, nem tudom, hogy van-e a világon még egy olyan gyerek Levin kívül, akinek testnevelésből van a legrosszabb jegye félévkor. Persze, persze, a tanárnő hibája - állítja Levi. 
És ha lehet tovább feszíteni a határokat, hát Levi megtette egy üzleti ajánlattal. Amennyiben valamelyik főtantárgyból ötös lesz az átlaga, abban az esetben 2000 forinttal jutalmazzuk az igyekezetét. Bátran mondtam rá igent. Nem kell a kockázattal számolnunk...

2017. január 14., szombat

Mindjárt

Nem unatkoztam, csak kíváncsiságból megszámoltam egy átlagos nap "mindjártjainak" számát, ami a kamasz gyerekünk szájából hangzott el. A mindjártok mindjártjai nem része a statisztikának, de az is élő jelenség. Sőt, a mindjártok, mindjárjainak a mindjártjait sem vettem górcső alá.

Mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt,mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt = 35 darab.

Még mondja valaki, hogy nem vagyunk türelmesek! :-)

2017. január 3., kedd

Apa beteg (?)

Ha egy Férfi Szótárt lapoznánk fel, nem találnánk ilyen szót, hogy beteg, max. egy utalót, hogy lásd halálos beteg címszó alatt. A férfiaknál nincsen fokozata a betegségnek, vagy nincs, vagy végzetes. 

Apa az újévet egy tigrisbukfenccel indította, amikor az éjféli tűzijátékot meggyújtván elszaladt volna, de a fránya padka útjába állt, Apa pedig az éjféli izgalmakat fokozta egy be nem tervezett bemutatóval. A társaságunkban lévő ismerősünk pedig még jót is mosolygott mivel azt hitte, hogy a show része Apa önfeláldozó mutatványa. 
De nem! Január elsején reggel nyolckor Apa arra ébredt, hogy fáj az alkar és a kézfej között egy pici rész, és felmerült benne a törés gondolata. Gyanúját igyekeztem lecsitítani, érvekkel alátámasztani, hogy törés esetén esés után rögtön fájt volna, tapasztalat alapján izomzúzódásra gondoltam. És igazam volt, bár Apa az újévi ügyeletes kórház véleményét is kikérte. Elnézést, a férjem az éjszaka elesett és fáj a karja, megtudná mondani, hogy melyik kórház ügyeletes -duruzsoltam bele egy szuszra az asszisztens fülébe a telefonon keresztül. Segítőkészek voltak, de szinte láttam magam előtt a "kevesebbet kellett volna inni" arckifejezést. 
Orvosi utasítás: pihentetés (egy pasinak ilyet felesleges mondani, anélkül is tudja), kenőcs, rögzítés és igény esetén fájdalomcsillapító. 
A (halálos) beteg elvárása a gyógyulás érdekében a családdal szemben: készültség az igényeinek kielégítésére, együttérzés (maximálisan) és sajnálat (felsőfokon). 
Vállaltuk a szerepünket. Asszisztáltunk Apa betegségéhez és alkalmazkodtunk az igényeihez. Hadd legyen egy jó napja - kuncogtunk össze Levivel. 
Cica, bekennéd a kezem?  Természetesen bekentem, noha a jobb keze teljesen szabad volt. 
Cica, felvágnád a kolbászt? Mégsem hagyhattam, hogy éhen haljon az Uram.
Cica, hoznál nekem vizet? Hiába emlékeztettem, hogy a lába nem fáj, és talán még jót is tesz neki, ha megmozdul az ágyban, de Apa beteg (?) volt és hajthatatlan. 
Levi ideadnád a távirányítót? A szórakoztatás fontos része a gyógyulásnak, így hát Levi is ugrott. 
Nem az volt a baj, hogy Apa beteg (?) volt, hanem, hogy élvezte. Mi is... egy ideig, miközben hálát adtunk, hogy Apa nem fogadta el az orvos ajánlatát, hogy 10 napra pihentető gipszet tesznek a kezére. Abban az esetben 10 napra ideiglenes szállást kerestünk volna Levivel...és ebben határozottan egyet is értettünk, mi rabszolgák. 
A képzeletbeli pohár kezdett megtelni, amikor a puffadás okát a kezére kent borsószemnyi kenőcsnek tudta be. De Apa még ezt is tudta überelni. Cica, behoznád a teát? - kérését is teljesítve meglátta a kezemben a bögrét, szegény Apa, csak ennyit mondott az önsajnálat medrében vergődve: és hol van a szívószál? Ne is törődj, hogy beteg vagyok, majd iszok pohárból. 

2017. január 1., vasárnap

Boldog Új Évet!

Nem kívánnék többet, jobbat, szebbet, másabbat mint az elmúlt év, vagy akár csak a decemberi hónap. Az év kedvenc időszaka számomra az advent, a készülődés, a befelé figyelés, a csend, a meghittség, a varázslat, a szépség, az izgalom, a nyugalom, a békesség. A lakást is ennek jegyében öltöztettük ünneplőbe. 




Bár időnként a karácsonyi zenével a fiúk agyára mentem, de szolidaritásból és az ünnepi időszakból adódóan toleránsak voltak velem szemben. 
Az adventi és karácsonyi időszak hangulatát és ráhangolódását a sok, színes tarka program tette meg szebbé. Színházak, összejövetelek, különböző programok élményeivel gazdagodva töltekeztünk. 



A szentestét együtt töltöttük Ildivel, Gáborral, Balázzsal és Zsolttal. A már szokásos és szinte kötelező nagy szent zabálás után jött az ajándékozás, majd megpróbáltunk talpon maradni a társasjátékban, lezsíroztuk magunkat a kártyával, és robbantgattunk a tik-tak bummal, amíg az elem le nem merült. Az este minden perce annyira magával ragadott minket, hogy észre sem vettük, hogy még fotót sem csináltunk az est folyamán. 
25-én kb. három heti cuccal megint nekiindultunk Orosházára, noha csak három napra terveztünk, de valahogy mindig akkora csomaggal vágunk neki, mintha költöznénk. Megpróbáljuk leredukálni , de eddig még soha nem sikerült.
Kati mama sem ítélt minket fogyókúrára, a sok finomság mellett, gondja volt rá, hogy senki ne maradjon éhes. Amint reggel a Levi szeme kinyílt, már kente a kalácsot Kati mama: igen, Kiscsillagom, mit kérsz Kiscsillagom, hozom Kiscsillagom. 
És miért vannak elkényelmesedve a férfiak? Na hát ezért! Mi, nők tehetünk róla. Vagyis a mi esetünkben Kati mama :-)

Hagyományainkon nem változtattunk szilvesztert illetően. A "mi korunkban" jelszóval a csendesebb, nyugodtabb, amolyan tévézős, meleg szobás légkörben érezzük jól magunkat. Ám van egy kiskamasz gyerekünk, akit ez a nyugdíjas szórakozás nem annyira vonz. Korcsolyapályás tinidiszkóra vágyott. Feladtuk a szoba meleg ölelését, és elvittük a diszkógömbös, jéghideg korcsolyapályára. 
Még nem hagyhatjuk magára, de ciki helyzetben sem akartuk hozni, hogy a nyakán lógunk. Pár méteres körzetben maradtunk Apával, az épület körül róttuk a köröket a -8 fokban. 

Szerencsére csak tízig tartott a hacacáré, maradt még időnk a felmelegedésre az éjféli tűzijátékig, amiért Levi már hetek óta türelmetlenül várta a szilvesztert.
Tüzijáték
Még egy tüzijáték

...és a buli vége :-)