Ősz

"Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. (...) Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak."

Márai Sándor

Nagyon belejöttem a bakancslisták készítésében, gondoltam, hogy akkor, nosza legyen egy őszi listánk is, mert megérdemli ez az évszak is. Mivel lenne kevesebb a nyárnál, miért lenne hátrányosabb helyzetben a forróságnál, és mennyivel tarkább, színesebb az összes évszaknál. Adjuk meg neki ami jár, még ha ebben a pillanatban szakad az eső, hideg van és ha nem reménykednék a holnapi napsütésben, az egyetlen dolog ami a bakancslistámon lenne, be a paplan alá egy jó könyvvel és egy fahéjas, gőzölgő forralt borral. 

A kis dolgok, nagy dolgok! Holnap sütni fog a nap, de ha mégsem... 

- otthon szöszömötölni ezzel-azzal (pipa)

- belebújni egy meleg zokniba (pipa)

- sütőtököt enni

- falleveleket rugdosni a járdán (pipa)

- őszi ajtódíszt készíteni 

- gesztenyét szedni (pipa)

- őszi színeket fotózni (pipa)

- új,puha, meleg kendőt venni (pipa)

- színházba menni (pipa) (A padlás)

- összebújva mesét olvasni (pipa) (Nógrádi Gábor, Hogyan neveljünk?)

- gőzölgő tea mellett társasozni (pipa) (malom, ki nevet a végén, zsírozás.Mindenben én nyertem :-) )

- az őszi (Kamara)erdőbe sétálni (pipa)

- süttetni az arcunkat egy napos padon (pipa)

- élvezni a lakás hangulatát az őszi nagytakarítás után (pipa) (módosítás, élvezni a lakás hangulatát)

- nézni, ahogy felszáll a köd és előbújik nap (pipa)

- gumicsizmába pocsolyába gázolni (pipa)

- töklámpást készíteni

- egy szüretre ellátogatni

- esős napon (ha éppen nem gumicsizmába élvezzük a pocsolyát), feltenni egy jó kis zenét (pipa)

- baráti összejöveteleket szervezni (pipa)

- biciklizni egy napos hétvégén (pipa)

- múzeumba menni
- élvezni az őszi szél leheletét (pipa)

Kapuzárási pánik (?)

Most már kezdem érteni ezt a kifejezést. Na nem én bolondultam meg abban az értelemben, amiben ezt általában használják. A kapuzárás kifejezés egy bizonyos életszakasz végét jelenti. A miénk Apával még nagyon folyamatos, de Levinél lassan eljön az az idő, bár remélem, hogy lesz még rá legalább 2-3 évünk, amikor már nem velünk akar lógni, nem mi csinálunk neki programokat és bármennyire is jól érzi magát a társaságunkban, nem velünk akarja az idő nagy részét eltölteni. Hogy normális vagy nem, de Apával úgy érezzük - talán önző módon is - ,hogy szeretnénk még kihasználni ezt az időt, és nemcsak a magunk kedvéért, hanem az élményekért, a társaságért, és azokért az eseményekért, amiből később emlékek lehetnek.

A tettek mezejére lépünk Apával és jönnek is az ötletek, a programok, néha nagyobbak

néha egészen apró kis csodával teli percek.

 Nem is emlékszem, hogy mikor sétáltunk csak úgy Budapest utcáin, házakat nézve, Parlamentet bámulva,

 a Duna-parti cipők előtt a történelemről beszélgetve,

mikor voltunk szemtanúi a Lánchíd lámpáinak felkapcsolásánál,

 mikor ültünk szemben a Mátyás-templommal és mikor élveztük ezt ennyire.

Milyen felemelő pillanat amikor a nyílvessző egyenesen beletalál a céltábla közepébe,

 milyen csodálatos érzés győzni egy társasjátékban,

 mennyire más a kilátás az "ágak hegyén",

 vagy éppen egy közös program "pufikákat" nassolva.

 Teli a világ(unk) apró, kis örömökkel, olyan jó lenne mindig nyitott szemmel járni és észre is venni ezeket a hétköznapi csodákat.

Mérlegelés

Az a fránya mérleg, az az olcsó kis vas- és műanyagdarab, amely hatalmat tud gyakorolni kedvünk, hangulatunk és egészséges önbizalmunk felett. Nem kell mást tennünk, csak ráállni és lélegzetvisszafojtva várni azt a pár tizednyi másodpercet, amíg a mutató szembesít a valósággal. Vagy az álvalósággal. Ha tetszik amit látunk, gyorsan leszállunk a mérlegről, nehogy meggondolja magát és rájöjjön, hogy mégsem jól mért, ha nem tetszik amit látunk ...

mostanában nem tetszik amit látok, és a hiba persze nem az én készülékemben van. Odafigyelek a táplálkozásra, újra űzöm a Ducitréninget, gondosan megteszek mindent azért,  hogy mérlegelés előtt a  felesleges dolgaimtól megszabaduljak. De nem! Nagyon makacs a mérlegem. Tudom, persze, hogy csak az én bosszantásomra. De én nem hagyom magam! Bizakodva lépek rá, de a mérleg vigyorogva a képembe tolja a 65 kilót. Leszállok, majd teszek egy újabb kísérletet. Na ná, hogy újabb 65 kiló. Nem-nem, ez nem lehet, te mérleg, szedd már össze magad! Harmadik ráállásnál végre kimozdul a mutató, csak nem a jó irányba,  65 kiló fölé sunnyog egy picivel. Kezdem elveszíteni a türelmemet, és látom, hogy a mérlegnek sem tetszik ez. Követelve az igazamat, teszek egy újabb próbát. És újabbat. És igen! A mérlegem megjavult, vagy elveszítette a türelmét, rám hagyva a makacsságomat,  esetleg a sok mérlegre való fel-le ugrálás jót tett a testsúlyomnak, és ötödszörre végre: 64 kiló! Hát nem megérte ez a sok fáradozást?! Én meg boldogan, önbizalomtól duzzadtan és elégedetten szállok le a mérlegről, a memóriámból törlöm a 65-ös számot, és egész nap a mérlegem feletti győzelmem ízével járom az utam ...mégha egy kicsit szűknek is érzem az aznap viselt felsőmet. De megérdemlem ezt a mámorító érzést, hiszen megdolgoztam érte.

Kamaszodó kamaszadó

Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a (kis)kamaszkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, ahol az aranyos, bájos, csacsogó gyerekünkből , pattanásokkal kezdődő,  mélyhangú, szőrös felnőtt lesz. Tapasztaljuk ennek minden előnyét és hátrányát, bár még csak most kezdtük. 

A tavaly volt szerencsém egy kiskamaszos Vekerdy Tamás előadáshoz, ahol mély igazságok hangzottak el. Véleménye szerint ha a kamasz(odó) gyerekünk lusta, szemtelen, rendetlen, akaratos, okos(kodó), makacs, az iskolában rosszul teljesít, ez esetben minden a legnagyobb rendben van. Ha az ellenkezőjét tapasztalnánk vagy hiányzik egy-egy láncszem, akkor sürgősen pszichológusra van szükség. Jelentem, minden a legnagyobb rendben van! :-)

Hajnal

A mai reggel is úgy indult mint a többi. Öt óra tájban pihenten, frissen és az új nap adta lehetőségek örömével vettem az irányt a kávéfőző felé. Éppen, hogy elkészült a reggelt élvezetessé tevő kávé, nyílt a szoba ajtaja és megjelent Apa álmos szemekkel, bár magához képest igen fürgén, és ment is ki az ajtón az udvarra. Én meg csak pislogtam jobbra-balra, mert nem értettem a hirtelen kialakult eseményeket. Igen, akkor jól hallottam - mondta Apa, én meg csak néztem, hogy mi történik. Jól hallottam, hogy esik az eső - ismételte magát Apa, én meg az esőcseppek láttán egy kissé megnyugodtam, hogy Apa nem alvajáró és nem is álmodott rosszat, valóban esett néhány csepp. De ezért kelt volna fel hajnalban, hogy egyszemélyes meteorológiai jelentést szolgáltasson nekem? Kétlem. Hamar kiderült a valódi oka. Bárcsak ne így lett volna! :-) Apa az időjárás megállapítása után, tett egy 90 fokos fordulatot, majd az egy hete befedett kiülőnek a tetejét elkezdte kalapálni egy gumikalapáccsal, hogy a három csepp eső elől megvédje a kilógó deszkát és kb. 40 centire "betolja" a tető alá. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem hajnali 5.30 percet mutat az óra. Próbáltam megértetni vele, hogy talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de Apa megnyugtatott, hogy az csak gumikalapács, így halkabb mint a vasból készült társa. Én meg védett helyre álltam, miközben azt figyeltem, hogy melyik szomszéd repít valamit Apa felé, és lássuk be, jogosan. Öt perc után végre újra csend lett.
Másfél óra múlva mikor Apa újult erővel a konyhafele járt és ránézett a reggelijére, meg is jegyezte, hogy milyen bőséges eledel jár neki. De ma különösen megérdemelte, már hajnalban megdolgozott érte :-)
Ha munka van, hát munka van - zárta rövidre Apa.

Nyár-szünet-bakancslista (száraz tények, képes beszámoló)

Évek óta bevált szokásunk, hogy a tanév végén elkezdünk nyári bakancslistát írni, éppen ami eszünkbe jut, vagy amire vágyunk, és ha egy nap úgy ébredünk fel, hogy tanácstalanok vagyunk, csak ránézünk és máris jönnek az ötletek, hogy mivel üssük agyon a napot.

Vannak minden évben visszatérő elemek a listán, mint például az egész napos tévézés, a Vasúttörténeti Park, mozi, bobozás és még sorolhatnám tovább a végtelenségig. 

Az egész napos tévézés abból az ötletből született évekkel ezelőtt, hogy talán egy kb. 18 óra tévénézés elveszi Levi kedvét a sok monitorbámulástól. Még azt is felajánlottam a cél érdekében, hogy az ételt is beviszem, nehogy a kísérletünk néhány perc miatt vesszen kárba. És amikor a nyár végén megkérdeztük Levit, hogy a sok izgalmas és kreatív program közül mi volt a legjobb, lelkesen kiáltott fel: hát a tévés nap! 

Idén nagyon várta már, hogy újra beválthassa ezt a különös programot, de úgy alakult, hogy csak a szünet végefelé sikerült, de nem vont le semmit az élvezeti értékéből. Sajnos. 

De volt sok már izgalmas program és ahogy most (szept. 1-jén) visszagondolok a nyárra, szerintem egy nagyon klassz, mozgalmas nyár volt. Nem is csodálkozom azon, hogy nem várta az iskolát. Őszintén? Én sem. Annyira jó volt sokat együtt lenni, jönni-menni, és ha dolgoznom kellett is, nyugodt szívvel hagytam itthon, mert tudtam, hogy nagyfiúsan oldja meg a helyzetet. Nem is csalódtunk benne Apával. Igazi nagy fiú lett! 

Na de mindent szép sorjában. A nyár azzal kezdődött, hogy Gábor átjött hozzánk, ezen a nyáron háromszor, aminek nagyon örültünk. Az első alkalommal nem történtek nagy dolgok, de próbáltuk tartalmasan eltölteni. Volt bobozás, játszóterezés, sátorozás az udvaron, fürdés a házimedencében, fagyizás és sok-sok játék. 

Majd követték egymást a táborok, előbb a legó tábor, majd a már szintén szokásos évi és elmaradhatatlan focitábor. 

A júliusi hónap igazán új élményekkel gazdagította Levit. Már régen szeretett volna Railjet-tel utazni, és idén elhatároztuk, hogy kipróbáljuk, és mivel csak Győrben áll meg Magyarország területén, így összekötöttük az éppen aktuális  Győrkőcfesztivállal. Gábor második hetét töltötte nálunk, és igyekeztünk megint tartalmasan eltölteni ezeket a napokat. Voltunk 5D-s moziban, üvegteremben, metróscsuszdán, ettünk óriás palacsintát és áztaták magukat a szabadtéri víznél. 

 A júliusi izgalmak tovább fokozódtak a meleg ellenére is. Előbb Kati mamával utaztak le Révfülöpre Erzsikéékhez (Kati mama húgáékhoz), akik nagy-nagy szeretettel, türelemmel és sok programmal várták, és nemcsak ők, hanem unokájuk, Márk is. Ezúttal is köszönöm Nektek Erzsike és Laci a lehetőséget, és remélhetőleg, hogy a rokoni szálak megerősítésében megtettük az első lépést. Nemcsak a Balaton volt élmény, hanem az ópusztaszeri kirándulás, a kilátóhoz való felmászás, ami Levi szerint nagyon fárasztó, de nagyon szép is volt, és persze a fürdés a Balatonban, a vízibicikli, hajózás, talicskázás, nyuszi simogatás, és sok más "apróság". 

Az változatos nyár eseményei folytatódtak Kati mamánál Orosházán, rögtön a révfülöpi kiruccanás után. A beszámolók szerint újabb unalommentes napok vették kezdetét, hol a gyopárosi strandon, hol a Márkkal együtt valami elfoglaltságban, vagy éppen Paliéknál a távirányító társaságában. 

Az augusztusi hónap egy kicsit nyugisabb volt, aminek örültünk is. Levinek bármennyire is izgalmas, tartalmas és élménnyel teli volt a július, vágyott már haza. Nekünk is hiányzott nagyon, jó volt újra együtt lenni, legón taposni, Ninjagot hallgatni és feltankolni Túró Rudiból. Volt arra lehetőség, hogy elhívjuk a barátait, Gábort és közös programokat is csináljunk. 

Meglátogatott Andris barátja, nálunk aludt egy éjszakát, majd Levi aludt másnap náluk, így összesen három napig voltak együtt, ebből főleg a legózás volt közös elfoglaltság és nagyon jókat pancsoltak a "házimedencében". Elmentünk az Elevenparkba, amiről később nekem kiderült, hogy Levinek talán ez volt a nyár fénypontja, legalábbis az iskolában a rajzos élménybeszámolónál ezt örökítette meg. 

Apa munkája jóvoltából egy napot kirándulással töltöttünk a Börzsönyben és persze a négy napos ünnep, amiről már írtam. 

A nyári szünet utolsó napjára maradt a Meki a balancslistáról. Méltó lezárása volt  a nyárnak!