Az elmúlt napok folyamatos esős időszaka után a tegnapi napsütésnek különösen örültünk, még ha a hőmérséklet nem is emelkedett túl magasra. A reggeli hidegben jól esett a téli kabát és délután sem váltam volna meg szívesen tőle.
Levit megkértem, hogy mivel csak délután érek haza, lenne egy kis csomag, amit el kéne vinni a Kedves Doktor nénink rendelőjébe. Örömmel igent mondott, főleg, hogy biciklizhet végre. Mivel viszonylag közel van a rendelő és már sokszor jártunk arra biciklizni is, így nem aggódtam azért, hogy ne tudná megtenni. Indulása után öt perccel csörgött a telefonom, és egy kicsit reszketve szólt bele a telefonba, hogy bizony amikor elindult gyönyörűen sütött a nap, de most, hogy kiért a szélvédett területről rövid ujjú ingbe bizony fázik. Azt hittem, hogy nem hallok jól.Igaz, hogy gyönyörű napsütéses idő volt, de a hőmérsékelt nem nagyon csúszott 10-12 foknál feljebb. Nem, nem vett magára kardigánt vagy mellényt, mert hát szépen sütött a nap. Gyorsan megyek és akkor nem fázom - nyugtatott meg Levi. Nem lettem nyugodtabb. Két perc múlva megint csörög a telefonom, és azzal a reménnyel vettem fel, hogy már odaért, vagy éppen haza. Anya, elestem a biciklivel és most csöpög a vér a karomból - szipogja bele a telefonba. De Anya, ne aggódj, nemsokára ott leszek az orvosi rendelőnél és megkérem, hogy kössék be. A rendelőbe nem tudott bemenni (hálistennek), így a csomagot az ajtó elé tette és ezerrel hazatekert. Mindhárman egyszerre értünk a kapuhoz, rajtam télikabát, félszárú csizma, Apán is vastag kabát és sapka, Levin rövidnadrág, rövid ujjú ing és egy vérző könyök. Nem nagyon találtunk szavakat Apával, de nem bántuk, hogy nem látták így a rendelőben, mert nem örültünk volna egy gyámügyes látogatásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése