Nőnapra elvileg Apától és Levitől.
Gyakorlatilag Apától. A fiamtól hasonló szép ajándékot kaptam. Egy szándékot, egy odafigyelést, és egy végül meg nem vásárolt virágot a terv áthúzása miatt. Okozója én magam voltam.
A terv tökéletes volt. Én hatkor elindulok dolgozni, Apa fél hétkor követi a példámat. Gáborral, a nálunk vendégeskedő unokatesóval felkelni a hajnali fél hetes ébresztőre, majd a -5 fokban eltekerni a Tescóig, a maradék kis aprópénzen megvásárolni (talán a legolcsóbb) virágot, majd az onlineóra kezdetéig hazatekerni, akkor talán már -4 fokig is felkúszik a hőmérő higanyszála.
Az első láncszemnél elakadt a folyamat. Nem indultam el a szokásos hat órakor dolgozni. Szabadságon voltam.
Így a terv újragondolást kívánt. Majd délután az órák után, akkor már a +10 fokban eltekerni a boltig lényegesen kényelmesebb megoldás lehet. De az órák vége előtt Apa hazaállított a virággal.
A szemem a virágban gyönyörködött, a szívemet a gyerekek szándéka mellengette.
Fokoztuk a nőnapi ajándékokat, így Ildivel csaptunk egy tesónapot. Beszélgetős, nevetős, kalandos, virágos, mászós, túrázós, jajdejó napot.
Készül valami:
És az eredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése