Csajos hétvége

Cica, sok lesz a csomag, emlékeztetnélek, hogy a kis autóban négy nő fog utazni - figyelmeztet Apa, a konyha sarkába összerakott kupacom láttán. Én mindent megpróbáltam, hogy kisebb legyen. Lemondok a kávétejszínről, az ékszerdobozomról, a plusz két könyvemről. A vinni kívánt ruhákat is szigorú elvek szerint három kupacba rakom: a nélkülözhetetlen, a nagyon fontos, és a jó lehet még valamire. Egyik sem maradhat otthon. Ezt egy férfi úgysem értené. 

Elsőként jön értem Bözse, így nagyobb esélyem van, hogy nem kell egyik  csomagot sem otthon hagynom.  Ahogy felemelkedik a csomagtartó teteje, elillan ez a reményem. Már "teltház" van. Még beszuszakoljuk a cuccaimat, miközben egy kis lelkiismeretfurdalással küzdök, hogy a kispárnámat is belecsempésztem a táskámba. 

Egy nő számára nincsen lehetetlen. Négy nő számára meg pláne. 

Lábhoz, karhoz, vállhoz, háthoz, mindenhová csomagokat teszünk, és elindulunk. Elgémberedett testrészekkel mászunk ki az autóból a célállomásnál,

kirángatjuk a táskáinkat, és előkerülnek a kispárnák. Mindenki hozta a maga kispárnáját. A szőröset, a színeset, a puhát, a megszokottat. Negyvenen innen vagy túl, ami kell, az kell. Szemlesütve bevallom, hogy a táskám alján lapul az enyém is. A lelkiismeretem nem dolgozik tovább. 

Feltérképezzük a helyet, örömködünk, hogy jó helyen vagyunk, hurrá, nyaralunk! 

Élmények nyomába eredünk, azt sem tudjuk, hogy merre induljunk, két napba sok a tömöríteni való. Szeretnénk mindent megörökíteni. Megállás nélkül nyomkodjuk a telefon fényképezőgombját. Rájövünk, hogy talán nem a legelőnyösebb ruhatárat hoztuk magunkkal: kövérít , sápaszt, soványít, nem a megfelelő helyen domborodik, rövid vagy éppen túl sokat takar.
A vélt vagy valós testi hátrányok kiküszöbölésére maradnak a technikai megoldások. A harmadik nap végére már tudjuk, hogy kinek a tokája, a hasa, a háta, a lába, a feneke, a haja, az orra, a profilja a problémás, illetve előnyös. Nincs könnyű dolgunk.

Az időjárás is felajánlja a barátságát, a tűző nap sugaraival adja tudtunkra örömét, máskor meg fátyolfelhőt borítva ránk érzékelteti a törődését. Látja, hogy élvezzük, ezért tovább fokozza a játékát, és többször is egy-egy óvatlan pillanatban a nyakunkba zúdítja a feneketlen dézsájában összegyűjtött vízmennyiségét. Nem fukarkodik vele. 

A természet is elkényeztet. A sok szemet kápráztató természeti jelenség mellett látunk "tücsköt, békát, bogarat".  A békára hamar lecsapunk, az egyetlen pártában lévő barátnőnknek adjuk át a csók lehetőségét

Él is vele. A mese szerint szájon kell csókolni. A béka a fenekét tartja. Nem ismeri a mesét. Vagy nem akar királyfi lenni. Elugrik.

Pár órán belül mégis előkerül a herceg, a település polgármesterének személyében. Idősödő , kopaszodó, pocakosodó, de amikor a vihar közepén a szél futta esőcseppektől dideregve, ázva, fázva megszólaltatja a hangfalakban széles, optimista mosolyával a Singing in the rain nagysikerű számot, ha a fázós végtagjainkat nem is, de a szívünket melengeti. Bözséét el is rabolja. Bözse polgármesterné lesz. Tervezünk. Egy rövid wikipédiás kutatás után szembesülünk a valósággal (sokkal): a polgármester nős. Oda a rózsaszín álom. Bözse hétfőn újra mehet dolgozni. Mi sem fogunk évente leutazni Poroszlóra nyaralni a polgármester(né)ékhez. 

Mégiscsak jó volt több ruhát vinni. Vagyis bővebb ruhát. Szükség volt rá. Az mennyiségű sült szalonna, kolbász, virsli, padlizsánkrém és pillecukor a harmadik nap végére szükségessé tette (volna) a zsákruhát. 

Mérleg nincs a házban. Ez a mi szerencsénk! 

Az estenként elfogyasztott fél üveg Sangria feledteti velünk a bőséges vacsora emlékét,

 a társasjátékok jótékony mellékhatásától , a nevetéstől annyit tornáztatjuk a rekeszizmunkat , hogy éjfél körül azzal a hittel térünk nyugovóra, hogy ledolgoztuk azt a néhány (több) ezer kalóriát. 

Minden fejben dől el - mondják a hozzáértők. Én hiszek ebben. Meggyőzöm erről a mérleget is. 

Tobzódunk a sok élményben. Járunk vízen, földön, víz felett, lenézünk a kilátókról, utazunk csónakkal, kisebbel, nagyobbal, simogatjuk az állatokat, túrázunk a tó feletti vízi sétányon, gyönyörködőnk a tavirózsákban, bámuljuk a békalencsét, hallgatjuk a madarak énekét,  élvezzük, szeretjük amit a természet csepegtet elénk.

Volt egy szuper hétvégénk. "Jövőre, veled(tek) ugyanitt". Kívánom, hogy így legyen!