A lelkigondozóim. Nem kérdeznek. Nem vádaskodnak. Nem tanácsolnak. Nem ajánlanak. Nem vonnak kérdőre. Nem idéznek múltat. Nem kecsegtetnek láthatatlan jövővel.
Vannak. Tavasszal, nyáron kibújnak a földből. Reményt adnak. Van újrakezdés. Egyre magasabbra törnek, napról-napra "szárnyalnak". Fejlődnek. Tarka virágokkal ajándékoznak meg. Hálásak a gondoskodásért. Hozzátartoznak a hajnalaimhoz, a félálmos szemek alól a második útam hozzájuk vezet. Velük ébredek. Simogatják a lelkemet. Ünneplőbe öltöztetik a szívemet. Megnyugtatnak. Lecsendesítenek. A jelenlétükkel színes világot teremtenek körém. Az elhervadt szirmoknak megköszönöm, hogy voltak. Megtanítanak sok mindenre. Gondoskodnak rólam. Pedig egyszerűen csak vannak. Nem győzök nekik elég hálás lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése