hogy a januári szürke napokban valami igazán színesre vágyom.
Ülök az irodában, fejfájás közben iszom a meleg teát miközben kint a hófelhők egyre vastagabb rétegben gyűlekeznek. Imádom a telet, a havat, az esőt, a napot, de vannak napok amikor semmi sem jó. Főleg nem a borongós időjárás. A zamatos fahéjas alma tea kortyolgatása közben engedem, hogy vigyen magával a képzeletem. Hmmm...mi is tudná most feldobni a napomat? Valami igazán ütős tudna rajta javítani? Vagy esetleg egy ici-pici dolog is meg tudná nyítni a napsugaras eget felettem? Örülnék egy tábla (cukormentes) csokinak? Egy jó könyv kiszakítana a szürkeség monotóniájából? Vagy egy jó beszélgetés feltöltene? Semmi. Elengedem az ábrándokat, és nyugtázom, hogy ez ma egy ilyen nap. Dagonyázom a nihil közepén, és talán egy picit még jól is érzem magam benne.
A tegnap milyen napom volt? - kérdezem magamtól. Ja, töri! Reformkor. Vázlatírás. Átrágás. Kéttáblás rendi országgyűlés és egyéb finomságok értelmezése, memorizálása és biflázása.
Írtunk vázlatot. Megírtuk a vázlat vázlatát. Tovább szükítettük néhány kulcsszóval. Lassan nem maradt semmi a reformkorból. Marad a remény. Meg a puskaírás. Ö, nem...marad a remény.
Hogy sikerült ? - teszem fel a már unalomig ismert mondatot Levinek a telefonba. Jól - jön a rövid, tömör válasz. Lesz vagy hármas, négyes. Értjük egymást. Akkor kettes.
Lassan lejár a munkaidőm. Nincs kedvem megmozdulni. Pedig haza is kell még mennem. Hideg van, az emberek morcosak. Egyre inkább érzem, hogy valami "zökkentőre" van szükségem. Átfázva, csomagok alatt roskadozva nyítok be az ajtón. Jó itthon lenni. A saját kis zugom, komfortzónám jót tesz a lelkivilágomnak. Kettes, de...de...majdnem hármas....jön szembe Levi. Egy pont. Egyetlen egy pont. Na, de Gergőbá'! Majd a bizonyíték is előkerül. A dolgozat. Egy kettes dolgozat...rajta rajzokkal...angyalkákkal...angyal szárnyakkal...és Gergő bá ördögi "hozzászólásával". Kit érdekel a kettes...a rajz mindent visz. Ma először jót nevettek. A nap végére megkapom azt amire egész nap vágytam. Egy kis vidámságra. És milyen pici dolgok tudnak nagyot lendíteni rajtunk?
Örök hálám Levi! Örök hálám Gergőbá!
👍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése