A Ráday

Hajnali ötkor az időjárásjelentés miatt nyítom ki a telefonomat, de egy cikk kerül a szemem elé. Tűz a Ráday kollégiumban - vastag betűkkel hozza az aktuális híreket a portál. Először nem fogom fel, nem akarom felfogni. Biztosan valami tévedés. Elolvasom újra, és csak annyit tudok mondani: Atyaisten, ez nem lehet! A hírek élére kerül az egyre több beszámoló, rengeteg tűzoltó, sok hajlék nélkül maradt kollégista, kiégett emeletek, porrá lett értékek, fütsbe veszett emlékek és egy kialudt élet. 

Nézem a lángoktól körbeölelt égő kollégium fotóit, és a szívem szakad meg közben.

Ibolya, a könyvtár, a levéltár, a múzeum, szakadtak fel belőlem a riadt szavak. Mi lesz velük? Micsoda értékek! Micsoda érték nekem.

A Ráday (28) szó nekem a kezdet, a szeretet, a segítőkészség, a befogadás, egy új világ indulása, a hit, a remény, az emberség jelképe. Magyarországi életünk első fontos és meghatározó állomása. A lángok nyaldosták azokat a folyósokat, amik között békét és biztonságot találtam, vastag koromréteg dugdossa azokat a falakat, ahol megtanultam bízni az emberekben. Semmivé lesz az az épület(rész) amely befogadott a hontalanság elől, és otthon adott egy olyan helyzetben, amikor minden kérdéses és kilátástalannak tűnt. Otthont kaptunk a kollégium negyedik emeleti szobájában, amely majdnem négy évig jelentett számunkra biztonságot. 

Isten vezetését megtapasztaltuk minden nap, és nem tudtunk elég hálásak lenni, hogy a kollégium konyhájában  dolgozhatott édesanya, amivel megtudta teremteni számunkra a megélhetést. 

Az épület földszintjén végig húzódó könyvtár csendje és illata eldöntötte, hogy merre visz az utam. Anna, Ibolya, Ági, Borika néni, Györgyi, Enikő olyan szeretettel fogadtak életem első munkanapján, amely meghatározta életem további részét. Ők adtak teret, lehetőséget, hogy könyvtáros legyek.
Ez az épület volt évekig az otthonunk, a munkahelyünk, az életünk tere. 

Nemrég "veszítettem el" a szülői házat, most még a múltamnak ezt a részét is oda kell adnom?  Isten kegyelméből nem. A könyvtár megmaradt.  Az újraépülő kollégium számomra már idegen lesz. De hálás vagyok, hogy a régmúlt miatt fontos emlék marad a szívemben.   Soli Deo Gloria!