...Apával. Bár a házassági évfordulónk napján nem volt módunk és időnk egy közös ünneplésre, úgy terveztük, hogy a szombati napot együtt töltjük. Az előre beharangozott zord időjárási viszonyoktól függetlenül vártuk a szombat reggelt, és a hitünk, a bizalmunk és a reményünk kicsalogatta a napfényt a felhők közül, és lelkesen, együtt elindultunk Ballószögre. A "közös program" első felvonása addig tartott, amíg ráfordultunk a ballószögi útra, ahol Apa az útszélre félreállva, kiszedte a biciklimet az autóból , a lehúzott ablakon át, még az utolsó szemkontaktusunk találkozásánál vigyorogva felhívta a figyelmemet, hogy Budaörs felé a másik írányba kell indulni. Majd otthon találkozunk - mondta, majd a gázpedálra lépve eltűnt a lőtér felé vezető úton. Pár óra múlva, néhány száz kilőtt golyó, néhány pipacsos kép készítése, illetve egy 20 kilométeres biciklitúra után, közös szálaink újra összefonódtak, és éhesen, fáradtan, szomjasan és mosdóhelyiség után vágyakozva beestünk a Csalányosi Csárdába.
Rémálom jellegű mozzanattal indítottam az ünnepi ebédet, a liter magnézium elfogyasztása után sürgősen meg kellett találnom az erre alkalmatos helyiséget. A pincér útbaigazítása alapján végre megtaláltam a Toalett felíratú ajtót, amit szinte felrántottam az egyre inkább erősödő folyóügyek miatt, és akkor szembesültem az orromtól kb. 20 centire lévő ajtón túli betonfallal. Egy ajtóval odébb - mosolygott rám a pincér. Pár méterre odébb megtaláltam a következő ajtót, bár óvatosan, de reménykedve nyitottam be. Még időben.
A már bevált két személyes tálat rendeltük meg Apával,
Köszönjük, desszertet nem kérünk, egy falat sem megy már le - végszóval elindultunk haza a kis falvalkon át vezető, olykor vadregényes útakon.
Hazaérve a cipő levétele után bedőltünk az ágyba, és próbáltuk magunkat feltölteni energiával. Hiába, fárasztó a házasság(i évforduló).
Ez a nap egy kicsit tükrözi a mi életünket is, az egymás számára megadott szabadságot, és a közös életünk fontosságát. Én így szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése