Jó a sok program, de ahogy telnek a napok, egyre kevésbé érezzük magunkat aktívnak. Kezdünk fáradni? Azt hiszem már túl vagyok a kezdeti időszakon, egy-egy séta, kirándulás után, pihegve esünk bele a fotelbe, és a regenerálódáshoz is több időre van már szükségünk. A szabadságra összegyűjtögetett könyveim még mindig a polcon figyelnek és várakoznak rám. A kezdeti aktivitás után, a fiúk ereje is lankadni látszik.
A szabadságos programom főleg a főzés, mosás, etetés feladatokból áll.
A takarításra már nem marad idő, de már nem is zavar ha éppen porcicák leskelődnek ki a szekrény alól. De még csak nem is ezek a fárasztó feladatok, hanem amikor hatszor kell valamit elmondani a fiúknak, és hetedszerre is úgy néznek rám az ártatlan bárányszemükkel, mintha akkor láttak volna életükben először. Hallani meg pláné. Na ez az igazi kemény munka :-) Fel is ajánlottam nekik, hogy egy napra cseréljünk szerepet, de az első sokk után kerestek egy menekülő útvonalat, és közölték, hogy csak akkor, ha háromtól ötig ugyanúgy rúgom a focilabdát kint a pályán a negyven fokban ahogy ők. Tényleg meggondolatlan ajánlat volt a részemről. Igazuk van, maradjon a suszter a kaptafánál!
A takarításra már nem marad idő, de már nem is zavar ha éppen porcicák leskelődnek ki a szekrény alól. De még csak nem is ezek a fárasztó feladatok, hanem amikor hatszor kell valamit elmondani a fiúknak, és hetedszerre is úgy néznek rám az ártatlan bárányszemükkel, mintha akkor láttak volna életükben először. Hallani meg pláné. Na ez az igazi kemény munka :-) Fel is ajánlottam nekik, hogy egy napra cseréljünk szerepet, de az első sokk után kerestek egy menekülő útvonalat, és közölték, hogy csak akkor, ha háromtól ötig ugyanúgy rúgom a focilabdát kint a pályán a negyven fokban ahogy ők. Tényleg meggondolatlan ajánlat volt a részemről. Igazuk van, maradjon a suszter a kaptafánál!
Azért összekuporgatjuk erőnk utolsó morzsáit, és nyugisabb programokat bevállalunk, persze csak olyat, ami után marad még erejük a harmincöt fokos pályán a focira.
Kedden a múlt héten elmaradt Mentőmúzeumot néztük meg,
egy kicsit visszatévedve a múltban, rájöttünk, hogy milyen nagyszerű életünk van a jelenben , orvosi szempontból mindenképp. A század eleji lábbal hajtott lélegeztetőgép nem volt túl bizalomgerjesztő, de voltak hasonló társai is, amitől finoman szólva felállt a szőr a karunkon. A pincekórházi részben csak álltunk és néztük a korhű műtőt, amit eredeti állapotában lehetett megnézni, miközben a "fejünk felett" szólt a sziréna és bombázták a környéket.
egy kicsit visszatévedve a múltban, rájöttünk, hogy milyen nagyszerű életünk van a jelenben , orvosi szempontból mindenképp. A század eleji lábbal hajtott lélegeztetőgép nem volt túl bizalomgerjesztő, de voltak hasonló társai is, amitől finoman szólva felállt a szőr a karunkon. A pincekórházi részben csak álltunk és néztük a korhű műtőt, amit eredeti állapotában lehetett megnézni, miközben a "fejünk felett" szólt a sziréna és bombázták a környéket.
Utána már csak egy fagyizást vállaltunk be, és néhány szükséges nélkülözhetetlen termék beszerzését a főzés, mosás , etetés programomhoz.
Szerdára újabb pihenőnapot szavaztunk, ami természetesen nem abból áll, hogy egész nap lógatjuk a lábunkat. A mosás, főzés, etetés feladatok továbbra is a nap része, de egy kicsit lazábban, nem az órát nézve, hogy mikor indul a buszunk és benne van-e minden a túlélő hátizsákban.
A fiúk délelőtt beváltották a társason "nyert" gépezési időt, amíg a tűzhely mellett főzőcskéztem.
Egy nagyon kellemes "vendéges" délutánnal és estével zártuk a napot.
Luca minipalacsintáitól oda voltak a fiúk teljesen, a szobából kiszűrődő nevetések és kacajok alapján a gyerekek is jól érezték magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése