én is baromira utálnám, hogy fehér, vattaszerű élősködők ülnének a nyakamon. Merthogy azokat a vacak amerikai lepkekabocákat - akik pontosan 2004 -ben telepedtek le Magyarországon, csak tudnám mi a fenének - nem érdeklik a tüskék, a virágok, a szárak, csak szaporodnak napról-napra és már-már olyan érzést keltenek az Apától és Levitől nőknapjára kapott rózsáimon, mintha a hó játszana velük a forró nyár közepén. A f*rancba - ma reggel elhatároztam, hogy nem beszélek csúnyán - de akkor is (!) a franc essen bele ezekbe a dögökbe, hogy az én rózsáimat nézték ki maguknak. Tennem kell valamit.
Hazafelé vezető utamon komoly választás előtt álltam: vagy a család esti élelmezését oldom meg (magyarul bevásárolok a csarnokba , és még főznöm is kell) vagy a rózsákat mentem meg. Mivel tele gyomorral kellett döntést hoznom, így nem volt kérdés, hogy ki élvezi a prioritást. Reszkessetek kabócák! Jövök...öööö, vagyis küldöm Apát.
Estére majd kiürítem a maradék vajat, sajtot, felvágottat a hűtőből és olyan lakomát rittyentek az asztalra, hogy a Fiúk az összes ujjukat megnyalják utána. És főzés helyett még játszótérre is tudunk menni.
Éljen a lepkekabóca (irtószer) és a hideg a vacsora!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése