Levi: „Anya, majd ha kiszedjük a pénzemet a perselyből, vesszek magamnak két játékot a születésnapomra és ha marad még pénzem veszek neked egy ékszert”.
Az egyik legszebb mondat amit a Fiamtól hallottam. Meghatódtam nagyon rajta, hiszen tudja, hogy az ékszert mennyire szeretem, de főleg azon, hogy egy harmadik játék helyett inkább engem ajándékoz(na) meg. És hogy marad-e pénz az ékszerre? Nem tudom és nem is számít. Ami számít a szándék és akarat, kedvesség és báj és nekem ez éppen elég. Szebb mint bármely ékszer és büszkébb is vagyok rá.
Ui: nem maradt pénz ékszerre, így is Apa pótolta ki a kinézett ajándékra a pénzt. Engem persze itthon hagytak ajándékvásárláskor, pedig ha én is mehettem volna, biztosan jutott volna még egy kis csillogó-villogóra is valamennyi. Gondoskodtam volna róla :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése