Viták

Ezt is megértük! Már kissé aggódtam, hogy viták nélkül telik el a hét. Nos, megnyugodhatok, az elmúlt két napban bőven volt erre példa. Eddig nem tűnt fel, mivel folyton programjaink voltak, elfoglalták magukat a gyerekek és nem volt idejük, energiájuk és eszük, hogy folyton azon vitatkozzanak, hogy ki a szebb, okosabb, jobb, bölcsebb, gyorsabb, kinek szebb az autója, kinek okosabb az apukája, és kinek nagyobb a péksüteménye. Ki kapja először a tányérjába az ételt, kinek adjam előbb a jóéjt puszit, ki menjen ki előbb az ajtón, ki öltözzön fel előbb. Egy valamibe senki nem akart első lenni: a játékok elpakolásában. Kezdje a Levi - ült Gábor törökülésbe a szoba közepén és adta az ukászt. Kezdje a Gábor - szólt a másik oldalon lévő Levi és várt ő is a "csodára".  Akkor kezdem én - kontráztam bele jómagam és vettem is elő a szatyrot. Hmmm....az eredmény nem maradt el :-) Pillanatok alatt rend lett és nem is kellett hozzá nagy dolog, csak egy kis motiváció. Bár hasonló motiváló, nevelő eszközök voltak a héten , mint játszótér, fagyi, társas, tévé stb. Lehet ezekkel rájuk hatni.

Az elmúlt két napban a kánikula megnehezítette a kinti programok lehetőségeit, így főleg beszorultunk a hűvösebb lakásba. Próbáltam nekik különböző ötleteket adni, hogy elfoglalják magukat. Várat építettünk, jó nagyot, sok ajtóval, hogy ne vitázzanak. Persze, tévedtem. Hiszen mindketten ugyanazt az ajtót szerették volna használni és természetesen az sem volt lényegtelen, hogy kinek az autója megy be előbb a várba. És hiába van 100 darab legó emberünk, mindkettőnek a búvár kellett , akiről még most sem tudom, hogy egy várba minek búvár? Oda nem katona illik? De hát ezen is eltudtak időzni és vitatkozni több percen keresztül. Előkaptam megint a leleményességemet és türelmem utolsó morzsáit összekaparva előkerestem a star wars-os katonákat a dobozból (van abból 12 darab, bőven jutott mindkettőnek). Húhhh, ezt megoldottam! - veregettem magam vállon elismerően gondolatban ,és már indultam volna élvezni a jól kiérdemelt pihenésemet, amikor újabb hangok értek el a fülemhez és kólintottak fejbe igen erősen. "Az én katonáim a gyorsabbak. Nem igaz, mert az enyémek. Az én katonáim mennek be előbb a várba. Nem, mert az enyémek...." És ez így ment ...ment...ment....

De most már érzem rajtuk, hogy sok lett nekik egymásból. Elfáradtak. Gábor is készül már haza, hiányzik az otthona, a családja, a szobája és a játékai. Levi örül, hogy itt van Gábor, neki  nincsenek Gáborhoz hasonló hiányaik, és ha éppen nem azon vitatkoznak, hogy ki a (leg)jó(bb) gyerek, akkor tökéletesen elvannak.

És hát kik a világ legjobb gyereke(i)?