Rohan az idő...

A héten még nem unatkoztam. Egy percet sem! Estére mindig kellemesen elfáradok , ahogy a Fiúk is, aztán reggelre sikerül annyi energiát összeszednünk, hogy lelkesen tesszük a dolgunkat. A Fiúk lelkesen tévéztek és játszottak, én kevésbé lelkesen próbáltam rávenni magam a palacsintasütésre, míg Márk (Levi bölcsis barátja) lelkesen és türelmetlenül készült hozzánk. És nemsokára együtt volt minden(ki). És mi sült ki belőle? Nekem palacsinta, a Fiúk szobájában tetőfokára hágott a kupi.
Ennél rosszabb is volt a helyzet, de azért nem tenném ki a képet, mert az már sérti a jóízlés határát :-) A nagy kérdésre a tegnap sem kaptam választ, hogy miért sikerül szétpakolni másodpercek alatt, az összepakolás órákat vesz igénybe, kitartó unszolásra, ejnye-bejnyére, és egy kis segítség felajánlásra, hogy mint odaadó anya szívesen bepakolom a kupit egy nagy zsákba... A zsák további útja maradjon titok :-)



A mi utunk viszont folytatódott, egyenes az imitált tengerpartig, azaz a Bikás Domb Dagonyázos Játszóteréig. 

A végén egy kis levezetéssel zártuk a napot. És nem unatkoztunk. Egy percet sem!