Apa felajánlotta, hogy menjünk fel a gyopárosfürdői víztoronyba és nézzünk szét, hiszen onnan teljesen másképp látjuk a világot. Valóban! Apának igaza volt, és nem bántuk meg, hogy felmentünk. Egyszer ki lehet bírni - mondja a már jól ismert szólás. Szóval, nekivágtunk a néhány emeletnyi torony meghódításának, ám mielőtt elindultunk volna, feltettem egy körkérdést, hogy kinek vannak folyó- vagy más igényei, nehogy a magasban jusson eszébe bárkinek bármilyen sürgős elintéznivaló. Elindultunk vagy inkább felindultunk. Mentünk körbe-körbe és néhány perces túra után felértünk. Abban a pillanatban amikor kinyitottuk az ajtót, hogy gyönyörködhessünk a kilátásba, Levente igen sűrű tapiskolás közben jajjveszékelt, hogy neki pisilnie kell. De nagyon! Most! Rögtön! Azonnal! Apa előzékenyen felajánlotta, hogy akkor talán le kísérhetném Levit, de köszönettel visszautasítottam, örültem, hogy végre a csúcsra jutottam. Így aztán Apa és Levi kéz a kézben lementek megkeresni a wc-t. És aztán megint felmásztak....szétnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése