Ha lehetne a büszkeséget valamilyen mértékegységgel kifejezni és mérni, igencsak magasra rúgna. A tegnap rakosgattam az előszoba falra a képeket és miközben válogattam , az járt a fejemben, hogy nem is olyan régen, még milyen pici volt Levi , ma már milyen nagy és egyre önállóbb. És erre bizonyíték a mai - Kati mama elbeszélése alapján
Levikém édességre vágyott reggeli után, de Kati mama szekrénypolcai és hűtőszekrénye nem tartogatott semmilyen meglepit. Levi felajánlotta, hogy elmegy és vesz magának. Kati mama pénzt adott a kezébe, felült Levi a biciklire és elkerekezett az ugyan nem messze lévő közértbe, de látótéren kívül esőbe. Vett két darab túró rudit, egy reklámszatyorba tette a visszajárót, a blokkot és a rudit és hazatekert mamához. És mindezt egyedül. Úgy szerettem volna látni, ahogy kéri a rudikat és ahogy pakkolja bele a szatyorba. És úgy szeretném, ha látná, hogy milyen büszke vagyok rá! Apának elmeséltem és hasonló gondolat jutott eszébe: "Olyan büszke vagyok a Fiúnkra"- mondta Apa meghatódva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése