sok ezer emberrel együtt várni a finn mikulást és részese lenni a nagy karácsonyfa díszbeborításának. Amíg a Mikulásra vártunk, a Krampusz szórakoztatta a gyerekeket több ízben is.
Egyik alkalommal Levit is jobban izgatta a Krampusz akciója, mint a néptáncosok előadása, így egyet gondolván közölte, hogy ő most elmegy a Krampuszhoz. Apa féltő és vigyázó szava nem jutott el Levente füléig, vagy legalábbis úgy tűnt és saját akaratának megfelelően elvegyült a tömegben. Leleményes anyaként rögtön a sarkában voltam, hogy egy pillanatra se tévesszem szem elől, de a Krampusz varázsa erősebb volt és egy szempillantás alatt Levente eltűnt a szemem elől. RÉMÁLOM-ba illő helyzet volt és szerettem volna rögtön felébredni. Apa jobbra, én balra indultam Levi keresésére a sok ezres tömegben. Az egyik "terelgetős" nőhöz mentem akitől tanácsot kértem, hogy mi a teendő, ha eltűnt a gyerekem. Rögtön vette a telefont és kérte a kollégáit, hogy a hangos bemondóba tegyék közre,ám ebben a pillanatban meghallottam a legszebb hangot amit életembe hallottam: "Anyaaaaaaaaaaaaaaaa, anyaaaaaaaaaaa" - kiabálta Levi, immáron Apa nyakából, aki időközben rátalált és az én keresésemre "indultak". És hogy tanult-e ebből Levi? Nem hiszem. Amikor Apa rátalált, csak annyit mondott: "dehát itt vagyok Apa!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése