Letelt a "kétgyerekes hét"! Nagyon jó volt és nemcsak én éreztem magam jól, de szemmel láthatóan a fiúk is nagyon feltaláltak magukat. A Gábor sem készült haza, ám mikor Lajos megérkezett, alig lehetett leszedni a Gábort róla. Apa, szeretlek! Apa, nagyon szeretlek - és fogta a karját, hogy véletlenül se tudjon elszaladni. De ettől nekünk még hiányzott! Hirtelen olyan csend lett. Ennél nagyobb csend most van, hogy a Levente sincs itthon. Szinte a helyemet sem találom.
A hétvége valamitől nagyon jó volt. Sikerült a félelmeimet, kétségeimet elhagynom (remélem, nemcsak rövid időre) és élveztem a nap minden percét. Régen volt ilyen hétvégém, amikor nem arra figyeltem, hogy kapok levegőt, és mi bajom van. Ettől volt jó, és ez is megerősít abban, hogy sokkal érdemesebb és jobb így élni, mint folyton aggódni és félni a félelmektől. Nagy erőt ad, hogy a diétával is jobbá teszem az egészségemet , de talán a diéta élettani hatása, hogy jobban is érzem magam. A tegnap bűnöztem egy jégkrémmel és utána persze bántam, és lelkiismeretfurdalásom is volt, de megkell tanulnom elhagyni a felesleges aggodalmakat. Jó kis lecke, de muszáj, most hogy főleg látom, mennyivel jobb így az élet.
A hétvége hangulatát növelte, hogy befejeztem a Virágok vére című könyvet, aminek az eleje nehezen ment, de a végén már alig bírtam letenni. A vége egy kis csalódást okozott, mert nyítva hagyott egy kérdést az olvasóra bízva, pedig én pont a happy end-re vártam.
Nagyon szeretném, ha még sok-sok és minden hétvégém ilyen lehetne mint az előttem álló. Bízom benne, hogy ilyen lesz és a hitem máris megalapozza.