cseva: Horvátország, a megunhatatlan

A bizonytalanság, a tépelődés, tanácsok, ellentanácsok fonják körbe a nyaralásunk ötletét. Listát készítünk a mellette és az ellene szóló érvekről, de nem jutunk közelebb a megoldáshoz.A vírushelyzet folyamatos változása, hírek, rémhírek szövik át a szemünk előtt lebegő kék tenger látványát. Egy-két nyomatékos indok után úgy döntünk egy hirtelen pillanatban, hogy belevágunk. Kellenek az élmények a beharangozott őszi újabb gátak előtt. És mind itthon is, vigyázunk és betartjuk a (játék)szabályokat.

Egy hetünk marad, hogy mindent elintézzünk, a gyógyszerkészlet rendelkezésre álljon, az ENC készülék a szélvédőre kerüljön, a búvárkódáshoz szükséges eszközököt beszerezzük, pénzt váltsunk, utasbiztosítást kössünk, uniós covid-igazolványokat (ami nélkül nem utazhatunk) többszöri ellenőrzés után biztos helyre rakni.

Augusztus 21-én hajnalban nekivágunk az újabb kalandoknak. Az első "kaland" a horvát határnál kezdődik. Kérik az uniós igazolványokat. Nyújtom át Pistinek, hogy továbbítsa a határőrnek, de a kezem hirtelen a levegőben megáll. Basszus, az enyém otthon a lecserélt pénztárcában maradt! Az agyam fogaskerekei elkezdenek felgyorsulni és hangosan zakatolni. Félek, hogy meghallja a határőr. Nincsen kétségbeesés, megoldás, megoldás, megoldás... mantrázom. Hála a lesötétített autó ablaküvegének, Levi alakjának sziluettja láthatatlanná válik. A határőr számol: két fő , két papír. Köszönöm - és nyújtja vissza a papírokat. Mély lélegzeteket veszek, hogy el ne ájuljak.

A néhány órás út után a tenger látványa határozottan csökkenti a stresszhormonjaim szintjét.

A házigazdák kedvesen fogadnak, Boa kutyájuk először a frászt hozza rám. Vérszemes tekintete és 1000 decibelen felüli ugatása elbizonytalanít, hogy jó szállást választottunk-e. Levit küldöm előre a harcba, hadd szokja a gyerek a kiképzést, na meg gyorsabban fut szükség esetén. Gordana a gazdasszony, a kezünkbe nyom egy-két jutalomfalatot, amit a Boa rögtön magáévá tesz. Egy-két szippantás körülöttünk, és máris barátokká válunk.

Ennyi izgalom után vágyom a nyugalomra. És jön is, körbevon, elkényeztet, tálcán kínál. A fazanai (ejtsd Fazsana) kb. három kilométeres kiépített tengerpartja lenyűgöz.

A tiszta víze a fiúkat búvárkódásra motiválja, látnak is ezt-azt a mélyben.

Mivel az Isztriai-félsziget olasz fenhatóság alá tartozott a második világháborúig sok évszázadon át, történelmét, építészetét, mentalitását, "ujjlenyomatát" a félszigeten hagyja.

A rovinji házak amelyek egy kiálló szirtfokra épült festői szépségű város épületei, a szűk síkátorok, a házak között kifeszített ruhaszárítra kiteregetett bugyik, pólók, melltartók, törülközők, Emlékeztetnem is kell magam néha, hogy a látszat ellenére nem az olasz város "életét" látom.

A tengerbe nyúló házak, a keskeny színes házak a velencei, buranoi csodát vetíti a szemünk elé.

A közel 170 évig épült pulai amfiteátrum a maga 1000 évével egy "mini" Rómát idéz.

Minden napra szervezünk programot. Naplementés delfinlesre hajózunk ki a nyílt tengerre. Szinte cirkuszi mutatványként ugranak ki a vízből, és a naplemente sávjában mutatják tehetségüket. Elvarázsolnak.

Katt ide a videóért

Ha már az Isztrián nyaralunk, nem hagyhatjuk ki a Brijuni Nemzeti Parkot sem, olvasom mindegyik utazási ajánlásban. Áthajózunk, golfautót bérelünk, őzcsordákban gyönyörködünk, a szafarin bámészkodunk és dinó lábnyomokat fedezünk fel.

A szafari parkon túl, egészen a tenger partján, mintegy 200 darab dinó lábnyom látható a sziklákon. Nagyjából jó 100 millió évesek lehetnek ezek a lábnyomok. Az az érdekesség, hogy akkoriban puha volt a tengerpart – mivel besüllyedt az állatok lábnyoma a földbe – majd a későbbieknek vált a puha talajból kőzet.

Ha fokozható, akkor fokozzuk az élményeket. A tengerparti nyaralás kihagyhatatlan programja a könnyűbúvárkodás. Pulában találunk egy centrumot, kb. félórás angol nyelvű oktatás után beöltöztetik a fiúkat neoprén ruhába, palackot, nyomáscsökkentőt, maszkot, légzőcsövet, ólmot, uszonyt, búvármellényt, búvárkést illetve mélység- és időmérő műszereket aggatnak rájuk.

Katt ide a videóért

Apa, Levi és még két fiú megy egy konduktorral. Szinte mindenkit befogad az Adriai-tenger, palástként teríti rájuk a víz felső rétegét, egyedül Apa ringatózik a felszínen. A partról nézve a fizika törvényeivel vitatkozom, próbálom kitalálni, hogy éppen melyiknek kéne itt érvényesülnie, hogy Apa is le tudjon merülni. A konduktor kb. félkilónyi követ rak Apa zsebébe, ezzel mindegy térdre kényszerítve az ellenállás törvényét. Apa is a mélybe süllyed. A hét legnagyobb élménye lesz számukra az a félóra.

Levi másik nagy élménye a rabaci biciklipark. Másfél óra feltekerés a hegyre, majd 20 perc alatt két defekttel leérni. Menne újabb köröket, pontosítva lefelé jönne, a felfelé út a 35 fokban nem kívánatos számára. Egy kis strandolásos pihenés után autóval felvisszük. Kap egy ajándékkört. Megérdemli. Mi is megérdemeljük a rabaci pihenést.

Az időjárás kegyes hozzánk. Néha megviccel, de ez még belefér. Utolsó napunkon lassan búcsúzkodunk a helytől, az élményektől, a látványtól.

Beülünk egy tengerparti étterembe, stílusosan csevapcici-vel zárjuk a nyaralásunkat.

Gordana és férje ugyanazzal a kedvességgel búcsúznak ahogy fogadtak. Kapunk útravalónak egy kis sütit, és egy zacskónyi különböző színű, nagyságú, formájú kagylókat.

Köszönünk mindent, nagyon jól éreztük magunkat - mondjuk nekik angolul. Az angolt nem beszélik, de így is megértik. Látják rajtunk.