Egy pihenő (?) nap

Csütörtökre egy laza napok iktattunk be: lazulás, kockulás - csakhogy éljek a gyerekek egyik kedvenc szavával (és elfoglaltságával) - pihenés, olvasás és az elmaradhatatlan pontszerzős társasok, na meg a csocsó. Örömmel állapítom meg, hogy kezdek fejlődőképes lenni a csocsózásban. Továbbra is megmaradtak a "nőies rúgásaim", az én kezemben nem marad a bot vége és a labda sem ugrik ki a helyéről, viszont még soha nem is sikerült nyernem. A játék öröme a lényeg - hangzik ilyenkor a fejemben a régi bölcsesség.  De ha egyszer mégis nyernék, biztos jó érzés lenne :-) Néha már a labdát is eltalálom (nemcsak véletlenül), és a berúgott öngóljaim száma is kevesebb. Levi időnként egész jól viseli, időnként nem.

A nap további része a fürdőzésből, nagy meglepetésemre és örömömre a frizbizésből, labdázásból és más kinti játékokból állt. Maguktól "jöttek" rá a lehetőségekre és nem nekünk kellett tanácsokat adni, hogy ne csak bent üljenek a négy fal között.

Apropó négy fal! Továbbra is sátorban alszanak, aminek nagyon sok előnye van. Először is: nem kell be- és megágyazni. Másodszor: a szobájukban nem kell elpakolni a játékokat, hogy helyet csináljanak a matracnak. Nem is törik magukat persze. Jó kamaszként mellé, föl- és alárendeltségi viszonyokat alakítanak ki a szobában tervezés nélkül. Egy használt zokni a szék alatt, a párja az ágy mellett, egy két különböző égtájak felé bámuló szárú rövidnadrág az íróasztalon, egy árválkodó kifordított póló a ablakpárkányon, de az utóbbi legalább szellőzik. Amíg a zoknik a fiókban, a helyükön voltak, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sok zoknija van Levinek. De amint kikerültek onnan, a szoba összes kis sarkába és sarkán kívül, rájöttem, hogy talán több is van mint amennyi kéne, legalábbis párosítás és rendrakás szempontjából. Ma már olyan divatos a különféle szabadulós játék, ahol mindenféle akadályokkal kell megküzdeni, hogy kijusson a játékos. Nálunk ez adott. Még bejutni sem egyszerű. És még pénzbe sem kerül. De lehet, hogy nekünk is hirdetni kéne, még pénzt is kereshetnénk vele. 

A csütörtöki lazulás után pénteken megint turbóra kapcsoltunk, nem törődve az előre beharangozott kánikulával sem. Sikerült az egyetlen olyan napra tervezni a Mentőmúzeumot, amikor a Semmelweis-nap miatt zárva tart, így a korábbi terveinket nem akartuk átszervezni, egyszerűen kihagytuk (jövő héten pótoljuk). 

A délutánt a Forma 1-es szimulátorral kezdtük,

majd a szomszédságában lévő spontán talált parkban folytattuk egy jó kis (felnőtt) játszóterezéssel, 

egy kis játék után a nyakunkba vettük a várost és felfedeztük (újra) a szépségeit.