Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem!

Veszekedések száma: tengernyi
Viták száma: számtalan

Ezzel talán el is mondtam mindent, bár a nap ennél sokkal többet tartogatott. Jót is , és kevésbé jót!
A tegnap reggel is mint mindig elindultunk világot látni! Ma kérdezte tőlem valaki, hogy hogy merek elindulni két kicsivel. Nem tudom, hogy melyik nagyobb vakmerőség, elindulni velük, vagy itthon maradni. Én gyávább vagyok, így elindultam :-)
A szuper játszóteret vettük célba, ezzel kedvet csináltam a reggeli készülődéshez. Az odáig vezető út már nem is volt fárasztó, lassan belejövünk a több órás bkv-ásba. Aki nehezebben viselte, a jegykezelő "néni" a buszon.
Hát a szuper játszótér tényleg szuper volt! A gyerekek imádták, a sok új, nem megszokott játék teljesen lekötötte őket, bár a végén mégis a vízesés nyert. Megnéztük a millenáris park többi részét is. Levi és Gabcsi a stégen rohangált. Figyelmeztettem őket, hogy ne tegyék, mert a vízbe esnek.Fülük botját sem mozdították. Nem ez volt az első eset! És az eredmény sem maradt el. Egy fényképet készítéséhez kerestem volna aktuális helyet, és mire visszafordítottam a fejem, láttam, hogy Gabcsi a vízben lubickol. Mire rohantam volna, már kint is volt a vízből, a ruhájából folyt a víz, de a szeme száraz volt. Gondolom megszólalt a lelkiismeret, hogy talán hallgatni kellett volna rám, de a lényeg, hogy nem ijedt meg nagyon és már csak azt kellett megoldjuk, hogy a vizes ruhából szárazat csináljunk. Elmentünk a közeli kínai üzletbe (ezúttal hálám a kínaiaknak, hogy mindenhol üzletet nyitnak) és vettünk váltóruhát. Levit nem hagyta nyugodni, hogy Gabcsi mit keresett a vízbe: "Gabcsi, halat akartál fogni?" - kérdezte :-)
A hazafelé vezető út is tartogatott meglepetéseket, de a korábbi eseményekből kiindulva, már edzettek voltunk és senki nem tudott volna olyat mondani vagy tenni ami gátat gurit elénk. A buszmegállóba "megtámadtak" egy utcai telefonfülkést és szinte a sarkába álltak, hogy mikor végez, mert nekik is sűrgös megbeszélni valójuk volt Thomas-szal, James-szel és szodor sziget többi lakójával.
A villamoson viszont meglepődtem: amikor felszálltunk egy lány átadta nekünk a helyet. Levi ránézett és azt kérdezte szinte felkiáltva: "én mikor láttalak téged?". Kiderült, hogy tényleg látta egy héttel korábban a lányt, és emlékezett is rá. Vagy a memóriája ilyen jó, vagy a lány tetszett ennyire :-)
A nap második feléről jót vagy semmit! Semmit!