Szobakarantén

Hallom a szobából kiszűrődő zajokat. A lego semmivel sem összekeverhető élces hangja tombol.  Egy kósza köhögés tör utat magának a csendben. A történelemóra szótöredékei szivárognak ki a gondosan becsukott ajtón. Zajlik az élet a négy fal között. Magányosan. Ajtón belül. És az ajtón kívül is. 

A világot sarkából kifacsaró vírus uralja az életünket. Betolakodott a házunkba, a lakásunkba és az életünk terét is megváltoztatta. Kordában tartjuk. Mindenáron. De ehhez a családi életünk komoly és megfontolt átszervezése szükséges. 

Család vagyunk. Igen, a világot szétzúzó vírus összekovácsolt mégjobban. Lelkileg. Testileg is vágyunk az érintésre, a pillanatokra, az illatokra. De a gondosan becsukott ajtó elveszi ezeket most tőlünk. 

A szobához közel teszek-veszek, hogy halljam a gyerekemet. A mozgását, a barátaival való viccelődését, és halljam amikor az ebédet és a vacsorát kéri. 

Nem terítünk asztalt. Lassan egy hete az abrosz a fiók mélyén vár mozdulatlanul. Mindenki külön, elvonultan fogyasztja el az ételét. Ízes, ízletes, szemet gyönyörködtető ételek. De mégsem nyújt élményt. A magány ül az asztal másik oldalán. 

Levi reggelijét, ebédjét és vacsoráját gondosan a tálcára rakom, és az ajtó elé teszem a földre. 

Jöhetsz - mondom , miközben az ajtón megszaladt festéket bámulom. Két-három méter távolságra állok az ajtótól és izgatottan várom, hogy a kilincs megmozduljon. Az ajtó lassan kitárul. Látom a maszkot, a rakoncátlan hajtincseket amint követik a gazdájukat a föld felé hajolva. Felemeli a tálcát, majd az ajtó újra lezárja köztünk a valóságot. Ennyit látok a gyerekemből. 

Hiába skandálja a szemem, hogy MÉG, MÉG, MÉG.  A szívem zakatol, lázong. Az agyam utasítaná a lábamat, hogy induljon. De tudom, hogy most nem lehet. A karjaim üresen lógnak a testem mellett. Ölelésre vágynak. 

Türelmet gyakorolunk. Most ez a feladatunk. Észnél lenni. Gondosan megtervezni mindent. Egymásra figyelni. Magunkra vigyázni. 

Hálásak vagyunk. A mai negatív tesztért is. Egyre közelebb van a szoros ölelés napja. Nagyon várom!