Cavallino - kedd - Aqualandia

A mai bejegyzés  nehezen indul, mivel az apartmanban összesen három konnektor van, és folyton harc folyik, hogy ki milyét dugja be. Előrelátóan az este már felraktam tölteni a laptopot, elalvásom után valamelyik fiú galád módon kihúzta a saját kütyüjének töltésére. Így működik ez nálunk ☺

Na, de vissza  a tegnapi naphoz! A velencei sok kilométeres gyaloglás után (a lépésszámlálom szerint rekordot döntöttem a hétfői napon), nem nagyon volt kedvem egy újabb hat kilométeres gyaloglásra, még akkor sem, ha nem mindennapi terepen teszem meg, hanem a tengerparton. 

Kezembe vettem a könyvet és elindultam a medence mellé olvasni. Útközben megpillantottam a ház előtt (még) parkoló bicikliket, a könyvet és a szemüvegemet a Recepciús Úr kezébe nyomva megőrzése, kisajátítottam az egyik kerékpárt. Merthogy itt bizony nagy kincs. Az apartmanházhoz (kb. 30 lakrész) három bicikli tartozik, és aki kapja marja alapon lehet megszerezni. Sík terület lévén, az egyik fontos közlekedési eszköz, ráadául nagyon jól kiépített kerékpárútak teszik lehetővé a biztonságos és élvezetes túrákat. A kiválasztott bicikli nem volt túlzottan jó állapotban, nem volt rajta csengő, a félig kiálló csavarok sem erősítették a biztonságérzetemet, és a folyton kattogó hangok ellenére is csak úgy síklottam vele a sima, egyenes úton Punta Sabbioni felé. A reggeli órákban kevés gyalogost kellett kerülgetni, így az útmenti, főleg leanderfák

nézelődése közben szinte észre sem vettem, hogy beértem P.Sabbioniba. A hazafelé vezető útat már nehezebben tettem meg, az egyre több sétáló és a szembeszél miatt, de végül 22 kilométer után

elégedetten állítottam vissza a biciklitárolóba a járgányt, hogy más is érezhesse, hogy aki korán kel, biciklit nyer. 

A nap további terveink között szerepelt a már előre kinézett cavallinoi piac, valamint a mostoha (?) időjárás miatt elhalasztott Aqualandia is. 

A piacról fájó szívvel le kellett mondanom , nagysága és bősége miatt több időt igényelt, amit viszont a csúszdaparktól vett volna el. De lesz még két piac is a héten...☺

Néhány többlet ezer forintért a Karib-térségbe is eljuthattunk, és erről gondoskodtak a csúszdapark tervezői és kivitelezői. Én még ennyi pálmafát egy helyen nem láttam. A karib-tengeri hangulatot hozták a fehérhomokos parttal, a gyönyörű kék (tenger)vizzel, a hangulatot fokozták a Karib-tenger kalózaival, még Johnny Depp is megbújt az egyik csúszda árnyékába.

Az időnkénti táncos bemutatókkal gondoskodtak a riói hangulatról, a  harci bemutatókkal is közelebb hozták a térség légkörét, amiket fokozott az azték kultúrából vett szobrok jelenléte. 

Ebbe a  hangulatba beépített csúszdák is nagy élményt nyújtottak a fiúknak. Levit a nap folyamán kb. háromszor láttam az egyik pálmafa alatt lévő törzshelyünknél, és akkor jött csak amikor éhes vagy szomjas volt. 

Kihasználtuk az utolsó percig a lehetőséget, élveztük a hangulatát, a szórakoztatását, a látványát és a "kultúráját". Ahogy kiléptünk a kapun tudatosult bennünk, hogy újra Olaszországban vagyunk, egy kis időre elvarázsoltak bennünket (jó pénzért) és meg is feledkeztünk a "külvilágról".

Aqualandia (katt ide)

Éhesen és fáradtan értünk haza, de ez nem meglepő és nem szokatlan. Ezért jöttünk nyaralni, hogy pihenjünk és kikapcsolódjunk. Az utóbbi sikerül(t).

A napok óta áhított pizzázást is megejtettük az este folyamán. A szállásunktól két perce lévő pizzázót néztük ki (esett az útunkba), egyrészt a korgó gyomrunk, másrészt az előrelátás miatt is választottuk, hogy tele gyomorral ne kelljen sokat gyalogolni. ☺

Hát igen! Az olasz pizza.

Hmmm...olyan amilyennek egy olasz pizzának lennie kell. A néhány magyar szót ismerő felszolgáló hölgy is hozta a maga olaszos temperamentumát,és szemmel láthatóan örült, hogy fitogtatthatja magyar nyelvtudását, mi meg örültünk, hogy megértenek minket. 

A kiadós pizza után levegőért kapkodva kértük a számlát, miközben azon gondolkodtunk, hogy elmenjünk-e még egyet sétálni a környéken. A számla  helyett hozták a pizzához járó desszertet, egy kellemesen hideg kávéhabot. Azt is benyomva vártuk a számlát. A számla helyett újabb "ajándék" érkezett, ezúttal fél deci vermutot tettek elénk az asztalra.

Isteni volt, édes, zamatos... és pár perc múlva már a hatását is éreztem. Attól tartottunk Apával (Levi közben lelépett), hogy még mi mindent kell elviselnünk amíg végre a számlát is megkapjuk. 

Tettünk egy próbát apával a sétára, de egy méter után hátraarccal elindultunk a szállásunkra. 

Mivel is fejezhetném be, mint azzal, hogy fáradtan tértünk nyugovóra. De ez így van rendjén.