2016. február 21., vasárnap

Nagypasis hétvége

Van nekem egy drága barátnőm, akinek négy gyönyörű gyereke van, és akinek természetes, hogy mindig nyüzsi van körülötte. Kívülállóként olyan romantikus, meghitt és kívánatos a nagycsaládos lét. Hétvégén megtapasztaltuk Apával (újra), és megemelem a nemlévő kalapomat azok előtt, akik folyamatosan rendelkezésre állnak a (nagy)családnak.
Kezdődött úgy, hogy a Balázs megkérdezte pénteken nálunk alhatna-e, mivel szombaton kora reggel kell mennie a budaörsi IKEA-ba dolgozni. Persze, és ha már úgyis jön, nem hozná-e a Gábort is magával, ha van kedve. Volt kedve. Szombat reggel Balázs nagyon korán elment, a két fiú Apával elment Levi focimeccsére, és csak dél körül kerültek elő. Ez nekem pont elég volt arra, hogy megfőzzem a bableveset és kisüssem a hatalmas mennyiségű palacsintát. Azaz csak gondoltam én, hogy nagy adagot sütöttem, a végén már majdnem harc ment érte. De miért is csodálkozom, volt belőle túrós, lekváros, csokis, lekváros-csokis,túrós-lekváros és volt öt éhes szájú csokis-lekváros-túrós palacsintát imádó pasi meg én. A Márk is csatlakozott a díszes társaságunkhoz és vasárnap délig ő is a "nagycsaládhoz" tartozott. 

Délután ötre elmentünk a fiúkkal a budaörsi Ifjúsági Klubba, a Csodák Palotás kísérletes előadásra. Egy-egy kísérletet már láttunk, de így is érdekes volt, bár azt hiszem, hogy most sem fogott el a vágy arra, hogy fizikus legyek. Gyermeki szinten én is élveztem, hogy füstöl, gőzöl, törik, nő, csökken, látványos, de hogy mi miért történik időnként magas volt. A nyomás, a nitrogén, a kölcsönhatás és más izgalmas szavak, kifejezések nem hoztak annyira lázba, örülök, hogy már túl vagyok rajta, és a fiúknak ami most még az élvezetet jelentette, pár év múlva kőkemény lecke lesz. Nem irigylem őket :-)

"Miért nem durran ki a lufi, ha alágyújtunk? – Látványos kísérletek Budaörsön

16_02_20_latvanyos_kiserletek_ifiklub 5
(Budaörs, 2016. február 21. – Budaörsi Infó) 2016. február 20-án Budaörsön fizikai kísérleteket mutattak be nem hétköznapi módon, ami elbűvölte a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

A fizikát és a kémiát sokan nem szeretik, viszont aki megnézte a tegnapi előadást a Városi Ifjúsági Klubban, az biztosan másként tekint már a lufikra és a dióra is, egyaránt.

16_02_20latvanyos_kiserletek8

A népszerű fizikai kísérleteket bemutató Csodák Palotája műsora a budaörsi gyerekeket is teljesen magával ragadta. Természetesen minden gyerek azt kérte az előadótól, hogy robbantson, csak még egyszer, de természetesen a műsoridő is véges.

16_02_20_latvanyos_kiserletek_ifiklub2

16_02_20_latvanyos_kiserletek_ifiklub1

Többek között bemutatásra került az is, hogy hogyan lehet egy kislány fején megtörni egy diót vagy az, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy a lufi ne lyukadjon ki ha gyertya fölé tartjuk.


16_02_20_latvanyos_kiserletek_ifiklub 3
Budaörsön jó gyereknek lenni!

16_02_20_latvanyos_kiserletek_ifiklub 5

De miért nem durran ki a lufi ha alágyújtunk?
Ha tudja valaki a helyes választ küldje el szerkesztőségünkbe a budaorsiinfo@gmail.com e-mail címre vagy írja meg kommentben Facebook oldalunkon!"

És még egy megjelent média: 

https://www.youtube.com/watch?v=qfTYeWWRIPM&feature=youtu.be

Kellőképpen felpörögtek a gyerekek, meg kell hagyni, hogy az előadó nagyon jól végezte a dolgát. Kockafeje ellenére, értett a gyerekek nyelvén és szórakoztatóan mutatta be a tudományát. Bevont néhány gyerkőcöt is a kísérletek bemutatásába, a Márk és a Gábor is színpadra került amiért lufit kaptak fizetségül. Levi meg kért egyet magának a végén. Na ezektől a lufiktól a fiúk olyan eksztázisba kerültek, hogy majdnem bepisiltek a sok nevetéstől. Ilyen állapotban szerettek volna bemenni a Tesco játszóházába. Ők, akik már nagy lovaknak számítanak az ilyesfajta helyhez (12 év a korhatár), de nagyon elszántak voltak, hiába szerettem volna meggyőzni, hogy ők már oda nem igazán valók, főleg nem ilyen állapotban. Szegény kisgyerekeket óvtam volna három (megőrült) kiskamasztól, de makacsul ragaszkodtak a tervükhöz. Bedobtuk őket Apával, de igyekeztünk gyorsan összekapkodni a bevásárlási listánkról a termékeket, hogy ne tegyük ki a játszóházasokat nagy és hosszantartó sokknak. 

És a vasárnap reggeli csatatér ébredés után :

na meg a konyhai házimozi.



És mi az egyik legjobb pasis étel? 



Egy mondat ragadt meg a fent említett cikkben: Budaörsön jó gyereknek lenni (miközben egy kislány fején lévő téglán törik szét a diót)! Remélem, hogy így van. 

2016. február 16., kedd

Egy kép


Első ránézésre nincs semmi különös a képen. Második ránézésre sincs. Sőt, sokadszorra sincs.
De én tudom, hogy mi a furcsa mégis benne. Hogy reggel 6.53 perckor készült a fotó. Az amúgy későn, vagy egyáltalán nem reggelizők társasága nem bírt ellenállni a frissen sült túrós pogácsának. :-)

2016. február 15., hétfő

Gyertek át szombat este!

Eleget tettünk a (meg)hívásnak, vettünk jegyet és elmentünk egy csütörtöki este a Gyertek át szombat este! tévéműsor felvételére. Inkább Levente kérése, vágya és kíváncsisága volt, de Apával mi is úgy voltunk, hogy lássuk hát, hogy miből lesz a cserebogár. A kedvem és lelkesedésem nem hágott a tetőfokára indulás előtt, mivel egy kicsit úgy gondoltam, hogy csapó indul, csapó leáll, vegyük újra, kezdjük el megint, igazítsunk sminket, vasaljuk újra a ruhát stb. utasításokból áll főleg az egész. De nem!
Na de nem szaladok ennyire előre!
Először is, kérték, hogy szombat esti ruhába menjünk, mivel az adás szombaton kerül adásba. Szombat esti ruha? Kinek mi? Merthogy Apának és Levinek a szabadidőnadrág jelenti a szombat esti ruhát. Levit igen nehezen lehetett meggyőzni, hogy nem az ő kissé kinyúlt, ám de kétségtelenül nagyon kényelmes szabadidőnadrágjára gondoltak, (a blog visszatérő témája), hanem egy normálisabb, amolyan "szombatesti" öltözékre. A farmernadrágba még csak gond nélkül bele is ment, de az ing miatt morgott egész este, pedig milyen csinos volt benne!
Miután megvívtuk az öltözködési harcunkat, nyakunkba vettük a tévé székházát. Néhány akadály és biztonsági előírás után (személyi igazolvány, kötelező táska, kabát leadás) végre bejutottunk a közel 60 férőhelyes stúdióba. Kis családias helyiség volt, a tévéből már látott díszlettel, optikailag kissé szűkebb a tévés látványtól, nem is beszélve a sok madzagról, kameráról és mindenféle más kütyükről. Na de hát ezért jöttünk, hogy ezt lássuk.
Mire betessékeltek minket a stúdióba, a "látványos" helyek, amelyek majd a tévében a hátteret adják, foglaltak voltak. Nyilván nem véletlen, hiszen az ajtó előtt két sorban állítottak minket, és mi a második turnusban mehettünk be. Mi voltunk a "közönség", szemben a "spontán" vendégekkel, akiknek testalkatuk megfelelt a konfekcióméretnek, így rögtön kaptak is a stylistoktól szép kék zakókat, hogy szalonképesek legyenek és mutassanak jól a képernyőn.
Mi szerencsére nem estünk bele ebbe a kategóriába, és meggyőződésünk, hogy éppen ezért meg is találtuk a tökéletes helyet egy emelvényen, ahol az első sorban (két sor volt összesen) ülhettünk, szemben és közel a játékhoz. Innen aztán mindent láttunk, mindent hallottunk, nem ültek előttünk, nem ültek mellettünk.
Mindenkinek pezsgőt - mondta a Porondmester, aki az előbb említett ital segítségével próbálta felfokozni a hangulatot. Sikerült is neki. Spontán(?) tréfáival, sasszemével kiszemelt spontán(?) áldozataival szórakoztatott minket. Mi lenne erre a legjobb módszer? Megkérdezni, hogy van-e szingli nő? És persze volt! Esetleg egy szingli pasi? Persze, hogy az is volt. És milyen véletlen, hogy korban és külsőben is összeillő pár volt, és ugyanabban a sorban ültek. A sarokban ülő csendes fiatal párt is spontán(?) kiszemelte magának, és a fiút belekényszerítve egy rögtönzött lánykérésben, és ezzel romantikus lelkünket is kielégítve egyre jobban éreztük magunkat. Meg kell hagyni, hogy a konferanszié maximálisan értette a dolgát, közel egy órán keresztül talán jobban mulattunk, mint az előadás alatt, pedig az is igazi élmény volt, és ami a lényeg tele spontaneitással.
Egyre több spontán(?) helyzet lett és kezdtem magam "Trumansósan" érezni, és talán nem is véletlen. A végére már be is bizonyosodott, hogy a piros ruhás szőke ciklon, a szingli nő, a szingli pasi, a fiatal pár és a többi spontán(?) vendég is a műsor része volt. De mindegy, mi azért jól szórakoztunk, teljesen beleéltünk magunkat a cirkuszt a népnek felszólításba.
Közel egy órás vidámság és nevetés után elkezdődött a felvétel is, amit szintén élvezettel néztünk és hallgattunk. Nem voltak előre megírt poénok, viszont voltak rögtönzött beszólások, csipkelődések, tréfálkozások és egy jó hangulatú műsor lett belőle, amit másnap a ClassFm-en reggel meg is tárgyaltak a műsorvezetők.
Volt egy jó kis délutánunk, a kezünk piros volt a sok tapstól, nevető izmainkat is bőven megtornáztattuk, egyetlen gond talán Levi ingje volt, amit hazaérésünk után kissé morogva vont kérdőre, hogy minek kellett neki azt felvennie? :-)





http://www.nlcafe.hu/sztarok/20160325/gyertek-at-szombat-este-rtl-klub-kiss-ramona-istenes-bence-sebestyen-balazs-/

http://rtl.hu/most/gyertekat/gyertek-at-szombat-este-2016-03-26

2016. február 9., kedd

Kis cipő - nagy cipő

Reménykedve indultunk neki ennek a télnek, idén végre lesz hó, lehet nagyokat szánkózni, korcsolyázni, ezért még novemberben beszereztünk Levinek egy strapabíró hótaposót a Decathlonból. Belekalkuláltuk vásárlásnál, hogy tavaszig legyen jó a mérete, így a 38-as méretet vettük meg. A tél viszont nem kényeztetett minket nagyon a hóval és hideggel, ezért sűrűn nem is használta Levi a csizmát az elmúlt hónapokban, kivéve néhány alkalommal az elmúlt hetekben. Körül-belül három hete is az volt rajta, de amikor haza jött, közölte, hogy szorítja a lábát a csizma. A reggel még nem volt semmi gond, de most már eléggé nyomja, itt, meg ott, meg amott is, széltében , hosszában mindenhogy. Atyavilág! Egyrészt ilyen gyorsan nő a lába? Mekkora lesz évek múlva? És hogy fogjuk finanszírozni a két havonta kinőtt cipők pótlását? 
Annak ellenére, hogy nem volt teljesen kényelmes a csizma, Levi mégis felvette. Most már csak egy helyen szorít - biztatta és nyugtatta magát Levi, na meg persze engem is. Ennyire mellélőttünk volna a méret választással? Legalább tavaszig lett volna jó. Ezek után már nem is reménykedtem, hogy talán még a jövő telet is kihúzza benne. 
Aztán a tegnap csörgött a telefonom. A szomszéd B. anyukája aggódva kérdezte, hogy nem nézném-e meg a Levi csizmájának számozását, mert valószínű, hogy az iskolában összecserélhették, mivel B.-nak két számmal nagyobb a csizmája mint a lába. És tényleg! Levi hetek óta (ugyan csak párszor használta), de a 37-es lábát beletuszkolta a 36-os méretű hótaposóba. Csoda, hogy szorította? :-)

Azért volt példa rá, hogy a tél megmutatta igazi arcát. Ki is használtuk:

https://www.youtube.com/watch?v=H-yc4oUnUWI


2016. február 7., vasárnap

Farsang

A szokásos éves programunk - mondta Apa az iskola büféjében ülve, miközben ettük a minden évben aktuális zsíros kenyeret hagymával és a farsangi fánkkal.
Meleg, levegőtlenség, kevés hely, tombola, néha nyeremény is, rengeteg gyerek, még több büszke szülő, izguló tanárok, izgatott gyerekek, és mégis valahogy van egy jó hangulata. Még talán egy-két évig élvezhetjük, ahogy láttuk Apával, még talán az ötödikesek maradnak az előadásuk után, de a felsőbb olsztályok táncuk után már húzzák el a csíkot, és még a szülőket sem hívják meg. Szóval, élvezzük amíg még lehet.