Reménykedve indultunk neki ennek a télnek, idén végre lesz hó, lehet nagyokat szánkózni, korcsolyázni, ezért még novemberben beszereztünk Levinek egy strapabíró hótaposót a Decathlonból. Belekalkuláltuk vásárlásnál, hogy tavaszig legyen jó a mérete, így a 38-as méretet vettük meg. A tél viszont nem kényeztetett minket nagyon a hóval és hideggel, ezért sűrűn nem is használta Levi a csizmát az elmúlt hónapokban, kivéve néhány alkalommal az elmúlt hetekben. Körül-belül három hete is az volt rajta, de amikor haza jött, közölte, hogy szorítja a lábát a csizma. A reggel még nem volt semmi gond, de most már eléggé nyomja, itt, meg ott, meg amott is, széltében , hosszában mindenhogy. Atyavilág! Egyrészt ilyen gyorsan nő a lába? Mekkora lesz évek múlva? És hogy fogjuk finanszírozni a két havonta kinőtt cipők pótlását?
Annak ellenére, hogy nem volt teljesen kényelmes a csizma, Levi mégis felvette. Most már csak egy helyen szorít - biztatta és nyugtatta magát Levi, na meg persze engem is. Ennyire mellélőttünk volna a méret választással? Legalább tavaszig lett volna jó. Ezek után már nem is reménykedtem, hogy talán még a jövő telet is kihúzza benne.
Aztán a tegnap csörgött a telefonom. A szomszéd B. anyukája aggódva kérdezte, hogy nem nézném-e meg a Levi csizmájának számozását, mert valószínű, hogy az iskolában összecserélhették, mivel B.-nak két számmal nagyobb a csizmája mint a lába. És tényleg! Levi hetek óta (ugyan csak párszor használta), de a 37-es lábát beletuszkolta a 36-os méretű hótaposóba. Csoda, hogy szorította? :-)
Azért volt példa rá, hogy a tél megmutatta igazi arcát. Ki is használtuk:
https://www.youtube.com/watch?v=H-yc4oUnUWI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése