Van nekem egy drága barátnőm, akinek négy gyönyörű gyereke van, és akinek természetes, hogy mindig nyüzsi van körülötte. Kívülállóként olyan romantikus, meghitt és kívánatos a nagycsaládos lét. Hétvégén megtapasztaltuk Apával (újra), és megemelem a nemlévő kalapomat azok előtt, akik folyamatosan rendelkezésre állnak a (nagy)családnak.
Kezdődött úgy, hogy a Balázs megkérdezte pénteken nálunk alhatna-e, mivel szombaton kora reggel kell mennie a budaörsi IKEA-ba dolgozni. Persze, és ha már úgyis jön, nem hozná-e a Gábort is magával, ha van kedve. Volt kedve. Szombat reggel Balázs nagyon korán elment, a két fiú Apával elment Levi focimeccsére, és csak dél körül kerültek elő. Ez nekem pont elég volt arra, hogy megfőzzem a bableveset és kisüssem a hatalmas mennyiségű palacsintát. Azaz csak gondoltam én, hogy nagy adagot sütöttem, a végén már majdnem harc ment érte. De miért is csodálkozom, volt belőle túrós, lekváros, csokis, lekváros-csokis,túrós-lekváros és volt öt éhes szájú csokis-lekváros-túrós palacsintát imádó pasi meg én. A Márk is csatlakozott a díszes társaságunkhoz és vasárnap délig ő is a "nagycsaládhoz" tartozott.
Délután ötre elmentünk a fiúkkal a budaörsi Ifjúsági Klubba, a Csodák Palotás kísérletes előadásra. Egy-egy kísérletet már láttunk, de így is érdekes volt, bár azt hiszem, hogy most sem fogott el a vágy arra, hogy fizikus legyek. Gyermeki szinten én is élveztem, hogy füstöl, gőzöl, törik, nő, csökken, látványos, de hogy mi miért történik időnként magas volt. A nyomás, a nitrogén, a kölcsönhatás és más izgalmas szavak, kifejezések nem hoztak annyira lázba, örülök, hogy már túl vagyok rajta, és a fiúknak ami most még az élvezetet jelentette, pár év múlva kőkemény lecke lesz. Nem irigylem őket :-)
"Miért nem durran ki a lufi, ha alágyújtunk? – Látványos kísérletek Budaörsön
Kellőképpen felpörögtek a gyerekek, meg kell hagyni, hogy az előadó nagyon jól végezte a dolgát. Kockafeje ellenére, értett a gyerekek nyelvén és szórakoztatóan mutatta be a tudományát. Bevont néhány gyerkőcöt is a kísérletek bemutatásába, a Márk és a Gábor is színpadra került amiért lufit kaptak fizetségül. Levi meg kért egyet magának a végén. Na ezektől a lufiktól a fiúk olyan eksztázisba kerültek, hogy majdnem bepisiltek a sok nevetéstől. Ilyen állapotban szerettek volna bemenni a Tesco játszóházába. Ők, akik már nagy lovaknak számítanak az ilyesfajta helyhez (12 év a korhatár), de nagyon elszántak voltak, hiába szerettem volna meggyőzni, hogy ők már oda nem igazán valók, főleg nem ilyen állapotban. Szegény kisgyerekeket óvtam volna három (megőrült) kiskamasztól, de makacsul ragaszkodtak a tervükhöz. Bedobtuk őket Apával, de igyekeztünk gyorsan összekapkodni a bevásárlási listánkról a termékeket, hogy ne tegyük ki a játszóházasokat nagy és hosszantartó sokknak.
na meg a konyhai házimozi.
És mi az egyik legjobb pasis étel?
Egy mondat ragadt meg a fent említett cikkben: Budaörsön jó gyereknek lenni (miközben egy kislány fején lévő téglán törik szét a diót)! Remélem, hogy így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése