Boldog karácsonyt!

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben. (Juhász Gyula)

Leviszáj

Helyszín: orvosi rendelő
Diagnózis: piros torok, köhögés, csepegő orr
Terápia: sok mézes tea, bogyók, "ne menjen a héten (szelektív hallóknak kieső szó a héten) iskolába" varázsmondat
Következmény: remény a csillogó szempárban: "Anya, soha többet nem kell iskolába mennem?"

Mit ér egy hang, avagy újra advent van.

Annyi mindenről szerettem volna írni, annyi minden történt, ami talán nekünk fontosak, Levinek, Apának és nekem. Nem nagy dolgok, kicsik, aprók, egy-egy szó, néhány mondat, egy mosoly, egy tett, ami sokat elárul. Arra a következtetésre jutottam, hogy mindaz amiről írni akartam, a háláról szól. Igen, hálás vagyok! Nagyon is hálás! Lehet, hogy az advent is szerepet játszik abban, hogy mélyebben érintenek a dolgok, de ezért is hálás vagyok. És még miért?

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván,
Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél,
Szóljon hát most minden hangból hálám,
Hogy a semmiből így felrepítettél.

Hálás vagyok: 
- ezért a dalért, amit újra és újra hallgatok napok óta és aminek a segítségével újra és újra hálát adok Istennek az ő szeretetéért, ajándékaiért 
- a napsütésért
- hálás vagyok az Anya szóért, hogy van aki mondja
- a minden kimondott "szeretlekért", amit Apától kapok
- kimondhatatlanul hálás vagyok azért a segítőszándékért , amivel Levente a hátán akart felvinni egy magas domb tetejére az utolsó két méteren: gyere Anya, kapaszkodj belém és felviszlek
- kimondhatatlanul hálás vagyok azért a segítőszándékért, hogy ha már nem tudott felvinni a hátán Levi, de : Anya, akkor tollak, de lépj te is, jó
- hálás vagyok a baciknak, mert így hamarabb haza jött az iskolából és többet lehetünk együtt
- hálával tartozom a madaraknak a hidegben való csiripelésikért 
- a csendnek, ami beszél
- hálás vagyok, hogy kiürül a lábas
- a társasjátékokért, ahol én is nyerhetek
- hogy korán kelő vagyok, mert így mindenre marad időm
- a testvéri szóért
- a könyvnek ami elrepít a legmesszebb tájakra
- hálás vagyok a konyhai zsírcseppekért, mert azt jelenti, hogy van miből főzni
- a nehézségekért , mert jóbbá válhatunk általa
- a hisztikért, mert türelemre tanít
- a nevetésért, mert van min és van kivel vidámnak lenni
- az aggodalmakért, mert összekovácsol 
- mélységekért, mert jobban értékeljük a magasságokat
- a mosolyért, ami felvidít
- hogy a virágok új hajtást hoznak
- a baráti szavakért
- a szobában való melegért, ami körbeölel minket
- hálás vagyok, hogy van kit felköszöntenem anyák napján
- szerencsésnek érzem magam, hogy anyósomra nem vonatkoznak az anyós-viccek
- nevelési problémákért, mert tükröt tartanak elénk
- hálás vagyok, hogy érzem minden léptemet figyelemmel kísérik
- és hálás vagyok, hogy megkaptam a hit ajándékát. És hiszem, hogy ahol hit van , ott hála is mindig lesz!

- 

Mikulás

Minden évben valami izgalmat rejt a Mikulás! Nem lehet mondani, hogy unalmas figura a Jó Öreg Télapó!
Persze, még mindig aktuális a kérdés, hogy igazi-e vagy nem. Valahogy mindig a hamisított "fajtákkal" találkozunk, akiknél főleg a kikandikáló barna hajtincs, vagy éppen a szakállát erősítő madzag árulkodik. De summa summarum: hát persze, hogy létezik a Mikulás, csak az Igazi, titokban tartja magát, akiket látunk, ők a tanoncok, akiknek még nem nőtt ki a szakálluk és nem őszültek bele ebbe a sok ajándékozásba.
És hogy mennyire létezik a Télapó?

Az a kis kedves Öregapó valamit nagyon félre nézhetett a nagyítóján keresztül, mert Levinek bizony virgács került a csomagba, amit én észre sem vettem. (halkan megjegyzem semmi közöm hozzá :-))
Levi, nem is hozott virgácsot! Tudod ez mit jelent? - lelkesedtem a kicsomagolt ajándékok felett. De Levi arcán nem láttam ezt a vidámságot, sőt egy kissé lehajtott fejjel, szemlesütve súgta oda nekem: Anya, hozott, de eldugtam, és közben egy könnycsepp gömbölyödött Levi szemében.
Anya, az iskolában is megbeszéltük, hogy kinek , mit hozott a Mikulás, de én nem vallottam be, hogy nekem (is) hozott virgácsot - mesélte Levi a nap további eseményeit.
És ekkor megértettem, hogy mennyire lelkére vette és milyen "beszédes" számára ez a kis hagyományokkal bíró tárgy.
És az este folyamán újra eltölt Levinél a mécses virgács ügyben és megbeszéltük, hogy megkérjük a Mikulást, hogy gondolja át újra, hogy valóban Levinek szánta-e a virgácsot , és  ha tévedett, akkor az ablakba rakott virgácsot vigye magával oda, ahová esetleg már nem jutott.

Boldog születésnapot!

Muhi János

Mesélj apu

Mesélj nekem apu, 
Mi az, hogy becsület? 
Hogyha az van nekem, 
Jár érte tisztelet? 
Milyen lesz apu, 
Az igaz szerelem? 
És ha majd elmúlik 
Akkor az fáj nekem? 

Vannak-e apu, 
Ma is istenek? 
Hisznek-e még bennük, 
Most is az emberek? 
Van-e tényleg élet 
A halál után? 
És ha ezt kérdezem, 
Miért nézel bután? 

És ha majd felnövök, 
Nekem is lesz sorsom? 
Mert most a tanulás, 
Az a legfőbb gondom. 
Miért lesznek rosszak, 
Apu, az emberek? 
Hogy lehet, hogy vannak 
Éhező gyerekek? 

Ha a munkádért mindig 
Megkapod a béred. 
A hónap végén akkor 
Miért nincsen pénzed? 
Ha rám nézel, látom, 
Fátyolos a szemed. 
Hogyha én nem lennék, 
Könnyebb volna neked? 

Hogyha öreg leszek, 
Nekem is lesz szagom? 
És az unokákat 
Én is elronthatom? 
A szomszéd néniből 
Mikorra lesz banya? 
Hogy lesz egy országból 
Mocskos zsiványtanya? 

Sok mindent nem tudok, 
De egyet, elhiheted, 
Megmutattad nekem, 
Milyen a szeretet. 
Ne búsulj, apa, 
Nem számít a pénzed, 
Mert jó, hogy velem vagy, 
Én így szeretlek téged.

Drága Apa! Nagyon boldog születésnapot Neked! Szeretünk nagyon! Levi és Anya

A legszebb szó és Csipike

Nehéz egy olyan bejegyzést írni, ahol a leírt szöveg nem adja vissza azt a hangsúlyt, azt a szívből jövő szót, annak a bizonyos szónak a tartalmát, ízét, hangulatát és őszinteséggel átitatott mondanivalóját.
Nehéz úgy írni egy helyzetről, egy párbeszédről, egy cinkos és huncut mosolyról , hogy átérezze az olvasó azt a meghittséget, békét, nyugalmat amit a pillanatnyi helyzetben, olvasás közben átéreztünk, nem értheti meg azoknak a perceknek a valódi szeretettel körbeölelt hangulatát aki nem emelkedett fel velünk az olvasás örömével együtt egy másik dimenzióban.
Nem a most kezdődött advent miatt érzem ezeket. Van története, van vidámsága és van lelke.
Levi soha nem volt az aki az érzelmeit szavakba önti, ha elmondtuk neki, hogy szeretjük, jött a válasz : én is. De sokszor ez inkább reflexszerűen bukott elő belőle , aminek valóságtartalmát soha nem vontunk kétségbe. A sokszor kimondott szavak egy idő után talán elcsépelődnek, elveszítik jelentőségüket és folyékonnyá válnak vagy eltűnnek mint a kámfor. De az a szó, amit a tegnap este kaptam, nem fog eltűnni, beleírta jó mélyen az emlékezetembe, a szívembe magát és életem végéig hűen fog bennem élni.
Az utóbbi hetekben az egyik gyerekkori nagy kedvencemet olvassuk estenként Levivel , a Csipikét. Kicsit gonosz, kicsit akaratos, kicsit házsártos, de mégis szeretetteli kis hüvelyknyi emberke. Nagyon szeretjük a  Levivel, jókat mosolygunk rajta és egy-egy számunkra szállóigévé vált mondattal ugratjuk egymást. Még jobban összekötött minket , nemcsak az együtt töltött idő, hanem együtt nevetünk rajta, együtt próbáljuk kitalálni a történet további részét és együtt mondjuk az olvasás végén: Fel a fejjel, ki a mellel, bátor ember aki nem mer!
A minap este is így ért véget az esténk, aztán jött a szokásos esti puszi , villanyoltás ... majd egy szó jutott el a fülemhez, majd a szívemhez ... SZERETLEK  jött a hang a hátam mögül. Egy őszinte hang , egy őszinte szó, egy őszinte kis Emberkétől. Az anyai szívemet telibe találta!

Leviszáj

Itt van az ősz ... és itt vannak a bacik, a vírusok, az orrfúlyás, a tüsszögés, a mindenhol árválkodó használt papírzsepik, a mellkaskenőcs, orrcsepp, gőzölgő mézes forró tea és a könyörgő szempár: hadd nézem a tévét Anya! - mint a gyógyulás legfontosabb kelléke.
Egy ilyen napot fogtunk ki a hűvösre forduló novemberben. Egy csütörtöki nap csúcsosodott ki a nátha és bár Apával - nem orvosi diagnózis alapján - úgy ítéltük meg, hogy súlyossági fokát tekintve a még "elmegy" kategóriába tartozik, de azért maradjon itthon Levente és pihenje ki. Hála a gyors vírusnak, na meg a terápiás jelleggel bámult tévécsatornáknak, délutánra már úgy tűnt, hogy túl vagyunk rajta.
Örömmel újságoltam Gizi mamának és adtam pillanatnyi helyzetjelentést Levente állapotáról, aminek ő maga is fültanúja volt. Bár még kissé bágyadt és levert, de másnap már mehet iskolába, csacsogtam bele a telefonba, miközben láttam Levi szemében felvillanó kérdéseket és arcán átsuhanó vége a szabadságnak, a tévénézésnek és a kényeztetésnek gondolatot.
Ezért gyorsan valamit tenni kell, hogy hassak anyára és tovább maradhassak itthon - láttam Levi tépelődését. Na jó, de mégis hogyan? És megvan! Mit is mondott a mamának? - hogy bágyadt és levert vagyok? Igen!!! Ez jó hivatkozás! Próbálkozom!
"Anya, szerintem nem kéne nekem még holnap iskolába mennem, úgy érzem, még mindig le vagyok verve - miközben egy pillanatra újra átadta magát a náthás állapotnak a hitelesség kedvéért."
És lássuk be, igaza van, mi is voltunk gyerekek és jártunk iskolában! És mi is "le voltunk verve", ha akaratunk , és neadjisten bacíjaink és vírusaink ellenére is mennünk kellett iskolába. De hát ilyenkor dobjuk szét  a karunkat és mondjuk ki a franciák nagy igazságot: C'est la vie!