Túlélőtábor indul(t)!

Újra itthon van Levi és ha kipihentük magunkat a múlt héten Apával, most duplázzuk az élvezeteket Gáborral és Levivel.

Amint a telefon megcsörrent, jelezvén, hogy megérkezett a Jenei család  a kapu elé, Apa úgy pattant ki a fotelből, mintha egész nap ezt gyakorolta volna. A testi épségem is veszélybe került, a konyha sarkának is félre kellett húzódnia, hogy Apa magával ne vigye. Én sem voltam lassú, de mire kiértem, kikapta Levit az autóból és már csak azt láttam, hogy négy kar fonódik szorosan két nyak közzé. Ahogy odaértem két kis kar nyúlt felém és hárman összebújtunk. Ez hiányzott nekünk a múlt héten.

De most bepótolhatjuk. A tavaly ilyenkor szintén túlélőtábor volt egy hétig nálunk. Akkor én próbáltam túlélni, most változott a helyzet. A Fiúknak kell túlélnie :-) Az első nap nagyon jól bírták, bár estére már kicsit fáradtnak tűntek. A reggeli teendők után gyurmával és rajzzal ütötték agyon az időt, majd ebéd után elindultam az elevenparkban....két eleven gyerekkel. Hát volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, közel öt órán keresztül ugráltak, játszottak és élvezték a helyet. Én is élveztem, hogy biztonságban vannak, jól érzik magukat, így én sem maradtam élmény nélkül, hódoltam olvasási szenvedélyemnek. Időnként felbukkant két kipirult, megizzadt fej , feltöltötték kiürült tartalékaikat egy kis enni- és innivalóval, aztán el is tűntek újra.

És ez elmaradhatatlan gyerekszáj(ak):

1.Gabcsi: "én ha nagy leszek, mindig buszt fogok vezetni.

Levi: " de ha mindig buszt vezetsz, soha nem ihatsz alkoholt."

2. Gabcsi: "anyukámmal elszámoltunk százig,amíg kiteregette a ruhákat.

Levi: Miért százig? Száz ruhát terített ki?"

 (Nagymosás volt Ildi? :-))

3. Ro-bo-to-sa-t ját-szot-tak. Felszólítottam, hogy pakolják össze a szétszórt legókat, mert különben maradunk itthon. Levi: robotosan elindult, és kérte Gabcsit, hogy. " gye-re, ro-bot ba-rá-tom, pa-kol-junk ösz-sze...." Ro-bot ba-rát kö-vet-te.....