2010. január 31., vasárnap

Hó!!!

Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején


Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.


Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.

2010. január 22., péntek

Hóember

Gazdag Erzsébet: Hóember


Udvarunkon, ablak alatt,
Álldogál egy furcsa alak.

Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája.

Hóból annak mindene,
Dióból csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.


Hát Ő a mi Hóemberünk. Kicsi, nyomi, de a mienk. Ami tökéletes rajta, az sárgarépa orra. Szegény Hóember nem sokáig élvezhette eme testrészét. Amíg a két éves szomszéd Nóri megrendelésére hógolyókat  gyártottam, Levi kivette a Hóemberünk tökéletes orrát és megette. Lett egy orr nélküli Hóemberünk és egy sárgarépa által nyújtott élvezettel  átélt arcú Gyerekünk.

2010. január 18., hétfő

Csoda és Kósza

Levente karácsonyra kapta ezt a könyvet. Belelapozván azt láttuk, hogy hosszú egy-egy mese és kevés a kép benne - Levente mércéje szerint. Aztán elkezdtük olvasni mégis és nem bántuk meg. Nagyon sokat nevetünk rajta és nemcsak Levi élvezi, de mi is nagyokat derülünk a két idétlen lovon. Hét mese van a könyvben és a legjobb (eddig) amit a tegnap olvastunk. Nagyokat kacagtunk a történeten, a szófordulatokon és a csacsiságokon. Nemcsak gyerekeknek élvezetes, de egy felnőttnek is ha jókedvre vágyik és egy vidám történetre. Egy kis részlet a kedvenc mesénkből:

Csoda és Kósza  a mútlban című történet, melyben Kózsa egykori ismerősét, Kanca Mancit  szeretné ismét látni, de akkori formájában, s ehhez egy varázs ló, azaz egy Varázsló segítségét kéri, ám túl nagy adagot fogyaszt a varázseledelből, s a dinoszauruszok korába jut vissza, ahol majdnem minden állat neve sz-re végződik, így feleslegesen keresgéli Kanca Mancit.

Már majdnem baj is éri, egy alloszaurusz üldözi az erdőszélig, de végül... s innen beszéljen magáért a mese:
„Nocsak, ilyenek itt is élnek! - De nem volt ideje sokáig csodálkozni, mert az ismerős állat fenyegetően felnyerített, amitől a hatalmas alloszaurusz úgy meglepődött, hogy oldalra kapta a fejét, majd vissza, nem tudta, Kósza után ugorjon, vagy az új állat után, és zavarában fejjel nekirohant egy fának. Nagyot koppant, és elhallgatott.
– Nahát, ez megvolna – mondta Csoda az erdő szélén. – De ha nem jövök időben...
– Te vagy az, Csoda! – nézett rá ámulva Kósza. – Hogy jöttél utánam, ebbe a régi tavaszba, ahol kanca Mancival fogok találkozni?
– Régi tavasz az ükanyád! Ez nem régi tavasz, ez a dínók kora, körülbelül hetvenötmillió évvel ezelőtt. Illetve azelőtt. Kerestelek az erdőben, aztán találkoztam azzal a varázs lóval, azaz a Varázslóval. Mondta, hogy fölfaltad az egész kotyvalékot, amit készített neked, úgyhogy attól félt, hogy a Föld még ki sem alakult abban a korban, ahová te visszamentél. Még szerencse, hogy a varázs ló jó megfigyelő, ezért tudta, hogy körülbelül mit falhattál föl. Mindig pontos recept alapján készíti a kotyvalékait. Ugyanannyit csinált nekem is, én is fölfaltam,  most itt vagyok. De azt mondom neked, és Kósza, meneküljünk innen, mert itt a dínók élnek, nem mi, még egy eohippuszt, azaz őslovat sem találsz, csak majd húszmillió év múlva! Hamarosan föl fognak falni, mert itt se istálló, se karám, se Gyöngyi néni, se Sajó bácsi, se bableves.
– Hogyhogy? Majd bemegyek egy nagyobb lovardába!
– Nagyobb lovardába se mész be.
– Akkor lemegyek a metróba!
– A metróba se mész le.
– Miért? Hol vannak a városok?
– Azok még nem épültek meg.
És hol vannak az emberek?
– Azok még nem alakultak ki.
– A patkóba! Még hogy az emberek nem alakultak ki! Hallottam gyöngyi nénitől, hogy az isten hanyadik napon teremtette az embert. Ezek a dínók már biztosan itt vannak egy hete. Akkor pedig Ádámnak és Évának is itt kell már lennie! És építhetnek istállót! Lehet, hogy már építettek is!
– Nincsenek itt – monsta makacsul csoda.
– Akkor most mi van? Az Istennek jobban tetszett előbb a dínó?
Csoda úgy gondolta, nem most beszéli meg Kószával, hogy miért van valami, és miért nincsen inkább semmi, ráadásul nem is igen maradt idejük a teremtéstörténettel meg más ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozniuk, mert hirtelen az égből egy bőrszárnyú, fogakkal teli csőrű eudimorfon csapott le rájuk, aki irtózatosan ronda volt, és még sz-re sem végződött a neve.”

A dinószauruszok  persze nem ismerték Kancariusz Manciriuszt, de a hungariciusz dinó segített nekik amiben tudott. Azonban Leviriusz, Apariusz és Anyariusz nagyon jót szórakozott rajtuk.

2010. január 16., szombat

Mondjuk és Mitszólsz, a két jóbarát


Az éjszaka Fanni itt aludt nálunk. Nagyon jól eljátszott a két gyerkőc, valahogy rendesebbek voltak mint eddig. A nagy kupi azért megvolt, bár módjával is mértékben. Szinte végig dinósat játszottak és ötletekben sem volt hiány. Levi kb. öt percenként megkérdezte Fannitól, hogy "...mondjuk", a Fanni kb. öt percenként megkérdezte a Levit, hogy "...mit szólsz". Bár nem számoltam meg, hogy hányszor mondták ki a fent említett szavakat, de mit szólsz ha azt mondom, hogy kb. ezerszer. Vagy mondjuk több ezerszer? :-) Mindenesetre magamba elneveztem őket Mondjuknak és Mitszólsznak :-) 



Egy kicsit hasonlítanak Csodára és Kószára, arra a két lóra, akiről az esti mesében olvastunk.Két idétlen, naiv, szeleburdi, huncutok, de imádnivalóak és szeretetreméltóak.

2010. január 15., péntek

Sztrájk

A napok óta tartó BKV sztrájk igencsak borzolja a kedélyeket, kinek így, kinek úgy. Aki otthon marad -mint én is - jó, bár a szabadságom látta kárát,és van  aki bosszankodik a tömött buszon és a több órás utazáson. De van akit megihlet és képes jó oldaláról nézni a dolgokat. Ez lenne Levente. Az este néztük a híradóban az aktuális sztrájk jelentést és az egyik polgármester egy kisbusszal próbált segíteni az "árván" maradt utasokon. Levi felém fordult és azt mondta, hogy majd ha ő is nagy lesz, akkor vesz egy olyan több (sok) személyes autót és ő is elviszi az utasokat oda ahová szeretnének menni. Elérzékenyültem és büszke voltam humánus gyermekem láttán. Aztán eltűnt Levi a szobájába , de nemsokára jött is vissza körül-belül 20 autó társaságában, mivel ő most sztrájkosat fog játszani és azt az autót is megmutatta, amivel majd ő szállítja az utasokat.


Annak örülök, hogy a jó oldalát látta meg ennek a helyzetnek és remélem, hogy ez a humanitárius érzés nem fog kialudni benne.

És hogy még mire jó a sztrájk? Talán arra, hogy összehozza egy kicsit az embereket. Ma reggel várakoztam a 88-as megállójában, mire odakanyarodott egy autó, majd kiszólt egy kedves nő, hogy a Moszkva térre megy és szívesen elvisz. Ezúttal is köszönöm! Nagyon jót beszélgettünk útközben és legközelebb ha látom, tudom, hogy már nem idegen számomra.

2010. január 13., szerda

Aki a virágot szereti....

Van egy virágunk a szobában ami lassan, de biztosan kinövi a helyiséget. Kb. másfél évvel ezelőtt már fenyegette a kidobás veszélye, akkor azért mert egymás után estek le a levelek róla és feladni látszott az életét. De pár hét múlva kiderült, hogy azért "engedte el magát", mert új hajtása jött és új élet kezdődött rajta. Aztán csak nőtt és nőtt. Kb. két hete azon gondolkodom, hogy valamit kéne vele csinálni, pl.levágni a hosszú szárát, vagy kitenni, aztán a SORS-ra bízni. De ezeket a terveket magamban tartottam, A tegnap Levente odament a virághoz, megsimogatta és azt mondta : "Anya, úgy-e ezt a virágot soha nem fogjuk bántani?"  Hmmm... telepátia? Megérezte a gondolataimat, vagy a virág súgott neki? Vagy "CSAK" szereti a  virágokat? Mindenesetre elgondolkodtatott és a virágot sem fogjuk kitenni a SORSra bízva, továbbra is körülvesszük a mi szeretetünkkel. Mi lenne velünk a gyerekek nélkül?

2010. január 8., péntek

Családosdi

Nálunk vendégeskedett B. barátnőm kislányával Fannival. Miközben a gyerekek csendben eljátszottak a Levente szobájában, addig B. barátnőm, Apa és én elfecsegtünk a másik szobában.
Egyszercsak jött a  Fanni és Levi. Ez még nem is olyan meglepő, ami meglepett az Levinek a csupasz feneke és bokájára letolt gatya. Nagy meglepetésünkre Apával megkérdeztük, hogy miért tolta le a gatyáját és mit rohangál egy szál fütyibe, mire mosolyogva és megnyugtatóan közölte az aggódó szüleivel, hogy a Fannival családosdit játszanak. Ő az apa, Fanni az anya. Ez idáig rendben is volna, csakhogy elől futott Fanni felöltözve, utána Levi levetközve :-) Reméljük, hogy ha felnő, nem így fogja kergeti a lányokat :-)

Egy nappal később próbáltam érdeklődni a Gyerekem "családi élete" felől, hogy hol és hogyan zajlott. A Fanni is levetközött kérdésre, természetesen igennel válaszolt a fiam, aki nem és értette a kérdést, hiszen mi is este mindig levetközünk és úgy bújunk ágyba. Csakhogy mi pizsit is veszünk magunkra.Bunkert építettek és abba bújtak a világ szeme elől.
Gondoltam, ha már a Fiamból "komoly" apa lett, megkérdezem, hogy szerinte mi egy apa feladata.
Néhány gondolat a válaszai közül: - vezessen autót,
                                                    - számítógépezzen és vigye játszóházba a gyerekét (talán a legfontosabb apai teendők egyike )
                                              
És hogy mi egy anya feladata Levente szerint ? - Csináljon mindent jól - volt az őszinte válasz.

Hogy Levente felnőve milyen apa lesz nem tudom, és nem tudhatom még, de azt tudom, hogy olyan Apapélda van előtte akitől tanulhat, ha azt követi, csakis jó ember és Apa válhat belőle.

2010. január 7., csütörtök

Soha többet?

Leventének két nappal ezelőtt vacsoránál mondtam, hogy másnap egy picit később megyek érte az ovódába, mert négy óráig angolórán leszek. Levi kétségbeesve rám nézett és majdnem sírva megkérdezte: Anya, te most soha többet nem fogsz magyarul beszélni velem?

2010. január 3., vasárnap

Farsang az óvodában

Tudom, furcsa, hogy január 3-án a farsangról írok, de Leventével ma farsangosat játszottunk. A legós figurák testesítették meg a csoport gyerekeit, a "robotok kezükben a lézerpuskákkal" pedig az óvónőket és dadákat. (talán csak így tudták kordában tartani a gyerekeket :-))Levi a gazdát választotta, de csakis kizárólag, mert egyedül neki van ilyen kalapja. Aztán jöttek vendégek is az oviba, többek között Yoda Mester :-) Nagy volt a káosz.

   (Yoda)   Mester és tanítványai

A nap kérdése!

Levi tette fel ma őszintén: Anya, felboldogítsalak? Ilyen kérdésekkel csak boldogítani tud :-) És néha azzal is, ha nem tesz fel kérdést, egyszerűen csak csendbe marad :-)

2010. január 2., szombat

Morzsák a múltból

Hogy jobban induljon az újév, néhány aranyköpés Levente naplójából.

2007. 07.23 Levi a kinti, homokos autvóal játszott a bejárati ajtó küszöbén. Az autó fele bent,  a másik kint volt. Anya: "Levi, ne vidd be az autót a házba, mert homokos.
Levi: Nem viszem. Guritom."

2007. 07.10. A bölcsiben panasz volt a Levire, hogy verekszik a társaival és nem fogad szót. Hazafelé kérdeztem, hogy mi történt az oviba. Elmondta, hogy nem fogadott szót. Értékelve őszinteségét, mégis megróvásba részesült, aznap nem nézhette egyik kedvenc meséjét.
Anya: " Levente, ma panasz volt Rád a bölcsiben, ezért ma nem nézheted a Micimackót.
Levi: Jó, akkor nézem a Shrek-ket."

2007.07.12 Két nappal később szintén hazafelé a bölcsiből.
Anya: Jó voltál ma a bölcsibe Levi?
Levi: Igen, jó voltam.
Anya: Szót fogadtál?
Levi: Szót fogadtam.
Anya: Nem verekedtél a gyerekekkel?
Levi. Nem! Nézhetem a Shrek-et?

2007.07.23 Reggel öltözöm fel, veszem fel a melltartót.
Levi: Anya, az mi?  - mutat a melltartóra
Anya: Melltartó, Levi
Levi: Bugyi?

2008. 08. Levivel a 88-as buszon utaztunk. A sofőrnek a felső fogsora hiányos volt, kb. egy foga volt. A sofőr közelében lévő ülésre ültünk és Levi szokása szerint jó hangosan megkérdezte: Anya, a sofőr bácsi nem mosott fogat és a fognyűvő manók megették?
Megbeszéltük, aztán amikor leszálláshoz készülődtünk Levi kifagatta egy-két dologról a sofőrt. Mikor már majdnem a megálóba értünk Levi megszólalt, szokásához híven megint csak jó hangosan. Sofőr bácsi neked miért nincs fogad? - kérdezte őszintén Levi, miközben én majdnem elsüllyedtem. A buszon nagy derültség támadt, de hála a sofőr bácsi frappáns (?) válaszának, miszerint még nem nőttek ki a fogai, Levi is megnyugodott.

2008. augusztus Útban Kecskemétre aa repülőgnapon, Levinek feltűnt, hogy sok rendőr áll az utakon. "Apa, mit csinál ott a rendőrbácsi"  . kérdezte Apát Levi. Apa: "Ácsorog.
Levi kérdően nézett Apára: Apa, miért csorog át a Rendőrbácsi?

2008. Luca születése után nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy honnan került elő a Luca. Próbáltam gyereknek érthető módon elmagyarázni. Megértette! Visszakérdezett: "Anya, a Luca és Kiki szétjöttek?"

2008. 12. Gabcsi és Levi vacsoráztak a konyhában. Két falat között Levi megkérdezte Gábortól. "Gabcsi, akinek barna szeme van, az nem lát a sötétben, úgy-e?"

2009. 02.09 Levivel társasoztunk. Mondtam neki valamit , mire Levi: "Anya, na ne hülyéskedj már! " Mi otthon nem szoktunk így beszélni, ezért is lepett meg annyira.

2009. 02.10 Levivel a versenyautóssal társasoztunk, amit dobokockával kell játszani. Én voltam a soros, közben mondtam a Levinek valamit. Levi rám szólt ": Anya, guríts már, nem érünk erre rá"

2009. 02.11 Levi : "Anya, úgy-e csak a buta gyerekek csámcsognak? Én nem csámcsogok, csak néha megcsúszik a szám"

2009. 02.14  Gabcsi nálunk volt. Levi beledobot egy játékot a kádba ami nagyot csobbant.
Levi: Gabcsi, hallottad mekkorát csobbant?
Gabcsi: Mi robbant? - rohant ki Gábor a szobából izgatottan
Levi: Gabcsi, nem robbant, hanem csobbant. Figyeld a számat: CSOBBANT!

2009.02. 14 Gabcsi és Levi ebédelt. Az asztalnál mindig jól elbeszélgettek. Az előzményeket nem hallottuk, csak azt amikor Gabcsi nyomatékoson közölte, hogy: "én egy igazi legenda vagyok".

2010. január 1., péntek

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Új esztendő, új esztendő,
nem volt a nyakadban csengő,
nesztelenül érkeztél meg,
lábad nyomát nem érezték
az ösvények.

Csak a hold, az elmerengő,
csak a nap, az alvajáró,
jelezték, hogy újra megjő
éjfélkor az esedékes
új esztendő.

Csak mi vártunk illendően,
vidám kedvvel, ünneplőben,
csak a népek vártak téged,
háromszázhatvanöt napi
reménységnek.

Kányádi Sándor