Régen jártam már erre megint! Pedig hogy megfogadtam. Miért könnyebb fogadalmat tenni mint betartani? Az olyan egyszerű amikor megfogadjuk és akkor azt hisszük, hogy olyan egyszerű is.

Az elmúlt napok kissé pörgősek voltak, túlságosan is. Szeretem ha zajlik az élet, de van amikor elkap a gépszíj és szeretnénk kiszállni, de túlságosan benne vagyunk a forgatagban. Az elmúlt pár hét erről szólt, és ezért is éreztem, hogy meg kell állnom levegőt venni.
Két hete hétvégén nálunk aludt Fanni, B. barátnőm kislánya. Délután elmentünk a tescoba vásárolni, és a gyerekeket beadtuk a játszóházba. Ők nagyon jól elvoltak bent, mi meg nagyon jól elvoltunk nélkülük. Amolyan lányos vásárlást tartottunk a Beával, a szükséges holmikat hamar beraktuk a kosárba, a ruháknál pedig időztünk , hogy mindent megnézzünk alaposan.
A kasszánál fizetett volna B. barátnőm, amikor szembesült - szembesítették a tényekkel, hogy nincs fedezet a kártyán. Kiváltottuk B. barátnőmet és nyugtáztuk magunkba, hogy tudja B. barátnőm, hogy hogyan kell vásárolni menni. Pénz nélkül, barátokkal.
Az esti gyerekfürdetés után diafilm vetítés volt. Nemcsak a vetítés tetszett Levinek és Fanninak, hanem az is, hogy egymás mellett ülhettek és hogy együtt vannak. Majd az esti puszi(k) után behajtottuk az ajtót és hagytuk őket pihenni. Apa beszédre lett figyelmes és gondolta rendet rak a rakoncátlan lurkóknál, ám amint benyitott az ajtón, meglepően vette észre, hogy a Fanni ágya üres, a Levi ágyába viszont többen vannak, mint villanyoltásnál. Mikor Fanni visszafeküdt a helyére, irulva-pirulva közölte, hogy a Levi mondta, hogy feküdjék mellé. Aztán másnap mikor játszótérről mentünk hazafelé és a Fanni megpillantotta P. fiát S.-t, közölte velem csillogó szemekkel: Évi, képzeld, én szerelmes vagyok a S-ába. Na szép - gondoltam magamba :-)