B. barátnőm energiatúltengésének egy részét rajtunk próbálja levezetni :-) Menjünk el a vidámparkba - hívott fel egyik nap csacsogó és lelkes hangján. Van két gyerek belépője és használjuk ki - mondta. Jó, egyeztem bele és már láttam magam előtt a csillogó gyerekszemeket a hír hallatán. Megnéztem a honlapot, hogy mennyibe kerül az un. kísérőjegy, de majd hanyatt vágtam magam. Nincs kísérőjegy, felnőttjegy van, igen borsós áron. Szóval, ez itt a biznisz. Ingyen gyerekjegy, amihez meg kell venni a felnőtt jegyet aranyárban, és persze a cél érdekében az üdülési csekket is elfogadják. Hát ez volt a gyerekek szerencséje!

Nagyon kalandos napunk volt, már az indulásnál is. B. barátnőm nem nézett utána (én sem), hogy az egész városban nehézkes a közlekedés az aktuális fél maraton miatt, aminek a "végállomása" a Városliget volt. Mikor már azt hittük, hogy célba érünk, szembesülni kellett az újabb útlezáró bolyákkal. Kicsit labirintusszerű érzésünk volt, bármerre mentünk , zsákutcába jutottunk. És mire parkolót találtunk, már- már a türelmünk is fogytán volt. Persze próbáltam használni a háromujjas technikát és hiszem is, hogy utána három perccel annak köszönhetően találtunk egy kis helyet ahová beállhattunk, kb. fél órányi sétára a vidámparktól. De akkor már kit érdekelt ez? Következő csatánkat a pénztárnál vívtuk, ahol kb. egy órás sorbanállás tette türelmünket próbára. Akár haza is mehettünk volna , mert bőven jutott a kalandokból és akadályokból arra a napra.
És végre bejutottunk! Jöhetett a szórakozás! Minden zörgött, pörgött, forgott, zakatolt, a tömeg vísongott a feje tetejére állt géptől, a zene üvöltött a táncoló székek mellett, és a lábaim már alig bírták az ide-oda rohangálást. De Levi tekintete, lelkesedése és öröme elfeledtette a körülményeket. A fülig érő szája az dodgembe, a kézzel tekerhető vonattól ragyogó szeme, és az elvarázsolt kastély rejtelmei magával ragadták és már nem is érdekelt engem sem az addig vezetett kalandos utunk. Ott voltunk és élveztük a játékokat és élveztük Levi izgalmát és izgatottságát. A kukacvonat nagyon tetszett, de a nagy hullámvasú félelmetes volt számára. Nem csodálom, bár én már 15 éve ültem rajta és most is beleremegett a lábam, de végül nagyon bátor voltam és még élveztem is.
Fáradtan és zúgó fejjel értünk haza, de egy kellemes napot tudtunk magunk mögött!