2009. június 30., kedd

Első nap a túlélő táborban!

Veszekedések száma: pár
Civakodások száma: kevés
Verekedés száma: nulla

Bár néhányan (főleg Ildi) aggódott, hogy hogy fogok két gyerekkel bevásárolni, de bíztam magamban és bíztam a gyerekekben. Így hát elindultunk Levi-Gabcsi kéz a kézben én meg mögöttük. A buszon, nos...nem hiszem, hogy lett volna olyan ember, aki esetleg nem hallja amit mondanak, vagy akinek nem tűnik fel, hogy két rosszcsont van a buszon.
De szerencsésen eljutottunk a csarnokba. Az egyik helyen vettünk egy kiló sárgabarackot, a visszajáró 100 forintost Levi hamar észrevette az eladó kezébe és rögtön tartotta a markát. Gabcsi sem szeretett volna kimaradni, ő is kért egy százast :-) Teljesen igaza van!
Befejezvén a bevásárlást beesteünk a szemben lévő burger kingbe és megjutalmaztam őket egy -egy csoki fagyival. Energiától duzzadva átsétáltunk a szabadság-hídon és megnéztük a Duna mindent pusztítani vágyó hatalmas folyással haladó áradását. A gyerekeket lenyűgözte, hogy az utat is ellepte a víz.
Délután elmentünk biciklizni, de ahogy elindultunk láttuk, hogy hatalmas felhők közelednek felénk és távolról ugyan de az ég dörgését is hallottuk. Max elmegyünk a sorompóig, mondtam a lurkóknak is elindultunk. Nagyon odafigyeltek az úton, szót fogadtak és így együtt megoldottuk azt a félelmemet, hogy három biciklivel és két gyerekkel hogy jutok át egyik oldalról a másikra. Már megint kicsinyes voltam a hitben. A gyerekekben jobban kell bízni. Majd estefelé, kimentünk a játszótérre, mert a vihar elmaradt , így az eső nem mosta el a terveinket.
Érdekes, hogy egész nap tettem-vettem, mentünk a gyerekekkel és este mégsem éreztem magam fáradtnak. Jól éreztünk magunkat és remélem, hogy a többi nap is ilyen lesz.

Levi és Gabcsi nagyon jól eljátszottak, hol tűzoltók voltak és kimentették a kutyát a fogságból, hol rendőrösdit játszottak aminek a maci látta kárát, mert bilincsbe verve vitték a börtönbe, mivel a Morzsi elől megitta a tejet :-) Hol meg doktorbácsisat játszottak, és bőven ellátták vitaminnal a beteg állatokat. Este már ejtőernyőzéssel próbálkoztak Gabcsi kishátizsákja segítségével. Amikor már azt hittük a Pistivel, hogy kb. 10 perc és csend lesz a lakásban, furcsa,gyanús csend támadt a fűrödő gyerekek között. A samponomat kenték magukra és egymást fürdették. Azért még mára is maradt sampon, de azt eldugom :-)

2009. június 28., vasárnap

Ja és a mai nap is tartogatott jó dolgokat! Reggel hétkor nekiálltam vasalni (ez annyira nem jó, főleg, hogy sok volt), de a reggelinek adtam egy esélyt, hogy nyugalomba leérjen a rendeltetési helyére, ezért visszabújtam az ágyba. Aztán felkeltem! Két óra múlva, miután aludtam egy hatalmasat. Hogy mikor csináltam ilyet utoljára? Fogalmam sincs! De nagyon jól esett, úgy éreztem, hogy ma sokat tettem magamért. Többet mint egy tornával, vagy egy jó könyvvel.
És ma megérkezett hozzánk Gabcsi! Indul az öt napos túlélőtábor :-) Kérdés, hogy a gyerekek viselik jobban vagy mi felnőttek. Gabcsi búcsúzkodása Anyától nagyon keserves volt! Nagyon szeretlek mondatok folyamatosan csúsztak ki a száján, miközben a krokodil könnyek szabadfolyást kerestek a szeméből. Már rossz volt nézni, hogy hogy "szenved". A távolodó autónak még intettük néhányat és utána már elmúlt az Anyukám, nagyon szeretlek érzés kinyilvánítása. Elmerültek Levivel a játékba. A konyhában tevékenykedtem, amikor hallottam, hogy Gábor, felszólítja Levit: ezentúl hívj Elvisnek!. Rendben Elvis, mondja Levi. Szóval Gabcsi a Király, de valahogy mégis levi viseli folyton a kalapot. Velünk szemben is próbálkozik! De nekünk van fakanalunk, amit szükség esetén használni is tudunk. De előbb még elővesszük a Mérgező szülők könyvét, hogy megbizonyosodjunk, hogy nem mi ártunk a gyereknek, és ha meggyőzött minket, hogy a gyerekek kisördögök , akkor előkeressünk a Hogyan neveljünk tökéletes gyereket című könyvet. Remélem, megtalálom valamelyik fejezetébe, hogy hol van az a titkos gomb, amivel kilehet kapcsolni a gyerekek rosszasságát. Mert úgy -e van ilyen? Mondja valaki, hogy tényleg van ilyen!!! :-)
Miután elhatároztam, hogy ezentúl főleg a pozitív dolgokra figyelek oda, máris bevonzom azokat. Remélem!
A tegnap Levivel a tesconál mentünk át a zebrán, amikor elment előttünk a 88-as busz. Csalódottság volt bennem, mert a következő kb. 30 perc múlva jön. Hát így jártunk, mondtam Levinek. Visszavettük a sétánkat, hogy ráérünk a következő buszig. De a 88-as busz, még mindig ott állt a megállóban, mintha várna valakire. Ránk? - merült fel, de hiszen látja a sofőr, hogy nagyon messze vagyunk. Amikor már egyre gyanúsabb lett, felrémlett, hogy talán miattunk vár. Túl szép lenne ha még ezzel a busszal eltudnánk menni. Levit sürgettem , hogy lépjünk, hátha elérjük, bármire vagy bárkire is vár a busz. Aztán elkezdett tolatni a sofőr. És akkor már tudtam, hogy mi ránk vár. Nagyon jó érzés volt az emberiség ilyen szintű megnyilvánulása. Vannak nagyon jó emberek, és amíg vannak, addig van okunk örülni.
A nap további része is a nagyon nyugisan telt. Amolyan light-os hangulatban, Levivel elbicikliztünk a repülőtérig , és hősiesen viselte a távot, bár visszafele már alkudozni kellett vele. Este egy játszótéri hintázással zártuk az amúgy is kellemes napot, majd lefekvés előtt az egész család az ágyból nézte a Scooby doo-t. Soha rosszabb napot!

2009. június 26., péntek

Hát íme az amit már régebb óta tervezek! Naplót írni! Miért? Mert sok mindent megoszthatok vele,rajta, általa és ha már nem emlékszem dolgokra, akkor csak fellapozom és máris tényként tárul elém. És ami a legfontosabb a napokban elhatároztam, hogy nem csak naplót írok, hanem POZiTíV naplót. Mostanában elég sokat foglalkoztat a pozitív gondolkodás, a derűs előrelátás és megpróbálok tudatosan odafigyelni arra, hogy minden negatívnak látszó dolog mögött is meglássam a jót. Nehéz feladat! De szeretném! Bár éppen nem vagyok nagyon optimista hangulatban ma, mivel az este a nagy zuhé után több vödör vizet kimertünk a ház mögül, csak azért mert amíg jó idő volt, nem volt létkérdés megcsináltatni a pumpát. Bezzeg ha már ég a ház....
Mit is írtam az előbb? Hogy mindenben a pozitívat! Keressük csak a a tegnap estébe! Nem találom, de biztosan vannak olyan dolgok, amik megtanítanak minket arra, hogy jobban és hamarabb észrevegyük a jót. Hát ezen leszek!