Miután elhatároztam, hogy ezentúl főleg a pozitív dolgokra figyelek oda, máris bevonzom azokat. Remélem!
A tegnap Levivel a tesconál mentünk át a zebrán, amikor elment előttünk a 88-as busz. Csalódottság volt bennem, mert a következő kb. 30 perc múlva jön. Hát így jártunk, mondtam Levinek. Visszavettük a sétánkat, hogy ráérünk a következő buszig. De a 88-as busz, még mindig ott állt a megállóban, mintha várna valakire. Ránk? - merült fel, de hiszen látja a sofőr, hogy nagyon messze vagyunk. Amikor már egyre gyanúsabb lett, felrémlett, hogy talán miattunk vár. Túl szép lenne ha még ezzel a busszal eltudnánk menni. Levit sürgettem , hogy lépjünk, hátha elérjük, bármire vagy bárkire is vár a busz. Aztán elkezdett tolatni a sofőr. És akkor már tudtam, hogy mi ránk vár. Nagyon jó érzés volt az emberiség ilyen szintű megnyilvánulása. Vannak nagyon jó emberek, és amíg vannak, addig van okunk örülni.
A nap további része is a nagyon nyugisan telt. Amolyan light-os hangulatban, Levivel elbicikliztünk a repülőtérig , és hősiesen viselte a távot, bár visszafele már alkudozni kellett vele. Este egy játszótéri hintázással zártuk az amúgy is kellemes napot, majd lefekvés előtt az egész család az ágyból nézte a Scooby doo-t. Soha rosszabb napot!