cseva: Bakancslistás nyaralás

Garda-tó ✅

Nem megyünk vissza? - kérdezi Apa egy héttel a nyaralás után. Indulnék azonnal. Költöznék is szívesen. Apa megígérte, amint nyerünk a lottón, összecuccolunk és Riva del Garda lesz az új otthonunk.

Első Levimentes nyaralás ✅

Levi első szülőmentes hete ✅ "...még, még, még....ennyi nem elég..." (Rebublic)

Olasz óvárosi lakásban lakni ✅

Olasz ételek✅

Pálmafák, leanderek, olivafák alatt pihenni ✅

Riva del Garda ✅

Itt tornyosulnak felünk felett az Alpok. Lábunk előtt a tó víze csobban. Itt van az otthonunk egy hétig. Itt érezzük magunkat otthon , sajnos csak egy hétig. Itt ülünk ki estenként a főtérre. Itt lesz ismerős minden épület. Itt töltődik a lelkünk.

Sirminone ✅

A Garda-tó legdélebbi városa, a mi szállásunk az ellenkező csúcson van. Sziklák alatt, tó mellett, motorosok között haladunk dél felé. Élménysokkot kapunk. A városban fokozódik a hatása. A város egy kis ékkő az erődjével, az égig nyúló olasz ciprusaival, az árnyékot nyújtó olajfákkal, színpompás leandereivel, és középkori macskaköves utcáival. Sorozatosan raknám a ✅ -kat, de a Scaligeri vár ✅-tlan marad. 13.30-kor bezár. 15 óra körül lepattanunk a lakattal őrzött ajtóról. Majd legközelebb megnézzük 😎

Út Sirmione felé (katt ide!)

Malcesine, Monte Baldo ✅

Mindent magunkhoz vesszünk amire szükségünk lehet. Esőkabát, meleg pulóver, vízhatlan cipő,távcső, maximálisan feltöltött telefon, fehérjeszelet, víz, türelem, kitartás. A beharangozott háromórás várakozással ellentétben hamar elérünk a felvonóig. Pár méter választ el a felvonó ajtajától, ám előtte áthúzzák előttünk a kék madzagot. Meggondolják magukat, még beférünk a 80 fős felvonóba. Megállás nélkül nyomkodjuk a fényképező gombját, folyamatos wow-k töltik be a kötélen logó kapszula szűk terét. Félúton kiszállunk, átsétálunk a másik lanovkához, és írány a csúcs. Beleszaladunk a felhőbe, minden szürke-fehér színben játszik körülöttünk. A 360 fokos panoráma rejtve marad előttünk, érzékeljük a mozgást, viszonyítási pontunk nincsen. Élvezzük ezt így is.

1773 méter magasan azért marad egy kis látóterünk, a felhőző nyugágyakban pihennek a turisták, lehet kávézni, enni-inni, a bátrabbak sétálhatnak is. Mi bátrak vagyunk. Kacérkodunk a felhőkkel, játékosan hol ránk borítják sűrű lepeljüket, máskor a szemünkbe tolják a nap sugarait. Vége a mókának, nehéz párájukkal megülik a hegy ormát. A gerincen futó sétaút ködbe vész. Ketten maradunk Apával. Körbeölel a felhő, lágyan rárázza tartalmát a hajunkra, széllel simogatja egyre nedvesebb ruháinkat. Látótávolságunk egy méter. Apával sziporkázunk: menjünk tovább, nézzünk szét, meg jó hogy hoztunk távcsövet, és más szellemes gondolatok mentén vidámkodunk egyre jobban vacogó fogakkal. Felvillan szemeink előtt a hegy aljában lakó középkori város, Malcesine, ahol minden valószínűség szerint süt a Nap, és ahol jeges limonádéval oltják szomjukat az emberek.

Egy vágyunk marad. Lejutni. Félúton meglátjuk az alpaka gyapjúból készült sapkákat, zoknikat, kesztyűket, vastag pulóvereket áruló standot. Az agytekervényeim is lassulnak a hidegben, kérem Apát, hogy vegyen nekem lapkasapkát.

Leérve levesszük a pulóvert, lerázzuk hajunkról a hegy nyomait. 35 fokban megnézzük a jellegzetes fecskefarkú mintával díszített Scaligeriek kastélyát, amely az egész környék meghatározó építménye. A látvány fantasztikus. A környék lélegzetelállító. Szó szerint bennünk akad a szusz, amikor a harangtoronyban mintegy másfél méterre tőlünk megkondul a hatalmas vasmonstrum. Háromszor is.

Limone sul Garda ✅

Citromcsoda. Citromos mintázatú az utcatábla. Citrommal körbevont házszámok virítanak a falakon. Citromfák lógnak a betonból. Citromos táblák beépítve a járdákba hirdetik a "citrom-ház" hollétét. Citromos kötények csábítják a háziasszonyokat. Citromos árudák kínálják a portékájukat.

Csoda, hogy Limone a város neve? Nem csoda, de meglepő, hogy a limone nem citromot jelent, hanem határt. A város történelme során a citromtermesztés volt a fő megélhetési forrásuk, azonban a világháború során az aktív katonai élet miatt evakuálták a lakosságot. Visszatérésük után már nem a citrom jelentette a fejlődésüket, de a mai napig a kisváros jelképe.

Hajózás a Garda-tavon ✅

Gyaloglás a Garda-tó partján ✅

Varone vízesés ✅ Tenno tó ✅

Az esőkabátot beraktad a táskába? - cikáznak a kérdések a lakásban indulás előtt. Az esőkabát a legfontosabb kelléke az előttünk álló napnak. Az egyedülálló látványosságnak számító vízesést nézzük meg, amely 20 000 (!) év alatt tört utat magának a sziklákban. A vízforrás a 8 km-re lévő Tenno tóból ered és fut le Riva del Gardánál a Garda-tóba.

Ez a nap is tartogat bőven szépségeket számunkra. Lassan felvillan a "megtelt" gomb az agyunkban. Nem csak a sok-sok kilométertől kezdünk fáradni, de az élmények is megterhelik az érzékszerveinket.

115 lépcsőfokon baktatunk a vízesés felé. Mindkét oldalon az arborétum csodálatos virágai vezetnek. Magunkra vesszük az esőkabátokat, nem tudjuk, hogy mikor lesz rá szükség. Aztán meglátjuk a bejáratnál kapható egyszerhasználatos fehér esőkabátokban a barlangól kifele tartó embereket. Nagyon "szellemesek". És vízesek. 98 méter magasról lezuhanó, hangosan morajló víz töri meg a csendet. Az állunk meg leesik. Nem csak a víz ásott magának medret, a napsugarak is keresnek réseket a sziklahasadékokban. A természet teszi a dolgát. A szívárvány színeivel festi meg a vízcseppeket.

Non plus ultra.

Levezetésként körbesétáljuk a Lago di Tenno-t. A tengerszint feletti 600 méter magasan fekvő tó híres a vizének színeiről - a türkizkéktől a smaragdzöldig - amely az évszaknak és az időjárási viszonyoknak megfelelően változnak. Elvileg körbesétáljuk, azonban a 35 fokos napsütésben túlélő túrának éljük meg. Jogosan.

Eső a Garda-tónál ✅

Időjárás előrejelzés egy héttel korábban: eső, zivatar, vihar, szél.

Nem kell hinni az applikációknak - bíztatnak az ott élők. Két éjszaka csattog, zuhog, rázza a spallettákat a szél, istennyila uralja az eget.

Reggelre a lecsendesett táj eltűnteti a hangos éjszaka jeleit.

Csütörtök délelőtt lassú eső mossa Riva del Garda utcáit. Nem bánjuk, végre egy kicsit pihenhetünk.

Monte Baldo napsütésben ✅

Mi már tudjuk, hogy nem kell órákat várni a felvonóra. Tévedünk. Három órát állunk sorban, egy szobányi helyiségben kb. 100 ember, bábeli zűrzavar, visító gyerekek, hisztiző feleségek, csendben, némán tűrő apukák. Vagy fordítva.

Látjuk a 360 fokos panorámát. Látjuk a hegyeket. Látjuk a siklóernyősöket. Látjuk a lapkasapkát, de már nem kell. Látjuk a hegyeket összekötő túraútvonalakat. Látjuk a hegygerinc vonulatát. Látjuk a Garda-tavat fentről. Látjuk, hogy volt értelme újra feljönni.