Az alábbi írást "loptam" és megosztottam. Minden szavával egyetértek, de képességeim nem rendelkezenk ilyen jellegű cicakommunikációval. Cirmi is az őrületbe tud kergetni néha (mindig) a finnyázásaival.
"Éhes vagyok, adj enni! Száraz? Most nem kérek szárazat. Ma már ettem szárazat. Igen, tudom, minden nap eszem szárazat, de most nem kérek. Konzerv? Nem. Nem szeretem. Lehet, hogy tegnap szerettem, de ma nem szeretem. Sőt, lehet, hogy soha többé nem fogom szeretni. Azmiaz? Alutasakos? Kérek. Ja, nem. Ezt nem szeretem. Az lehet, hogy tegnap megettem, de azt nem mondtam, hogy szeretem. Az a másik, az sokkal jobban néz ki. Látod? Nem, nem fogom megenni, csak olyan szépen kenődik a pulton, ha belenyúlok a mancsommal, és így csinálok.... most mit vagy ideges? Inkább adj enni. Éhes vagyok. Aszpikos van? Igen, tudom, soha nem ettem meg, de most lehet, mondom, LEHET, hogy megenném. Sonka? De ezt már tegnap felbontottad. Nem gondolod, hogy tegnap felbontott sonkát fogok enni? Mi lesz, ha meghalok tőle? Naugye. Sajt? Azt szeretem. Nem, mégse. Ennek nem olyan a szaga. Az lehet, hogy eddig is ezt ettem, de ma akkor is más a szaga. Biztos attól a förtelmes zöld főzeléktől, amit mellette tárolsz a hűtőben. Tonhal nincs? Miért nincs? Miért nem vettél? Mi az, hogy nem volt olyan? Akkor miért nem vettél másmilyent? Mi az hogy nem fogsz háromezer forintos tonhallal tömni? Felelőtlen állattartás, rémlik valami? Éhes vagyok. Nem, szardínia nem kell. Büdös, fejetlen, döglött, olajos. Hozz tonhalat, saját levében. Ne robbantottat, hanem szép tömböset. Mi az, hogy akkor dögöljek éhen?! Anya vagy te?!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése