Visszaszámlálás

Három hétig rajta kell lennie a gipsznek és a rögzítőnek - mondja a doktornő a kórház fehér, de mégis valahogy barátságos falai között. Ha citromot kapsz az élettől, csinálj belőle limonádét  alapon Levi lelki szemei előtt megjelenik az elkövetkező három hét.  Ha nem fájna a keze, válla még mosolyogni is lett volna kedve ahogy a képzelet játszik az előtte álló semmittevő napok kecsegtető lehetőségeivel. 

Amolyan kamaszos és pasis hangulat keríti hatalmába, és a  három heti "ítélet" egyértelmű üzenetet hordoz számára: három hétig nincs fürdés, három hétig nem kell fogat mosni, három hétig a hajmosást szüneteltetjük, három hétig hadd nőjjön a köröm ameddig csak akar, három hétig még pólót sem kell váltani, különben is fáj a váll, szóval már nem oszt nem szoroz a fürdésmentes hetekben, hogy a pólónak milyen az illata, azaz szaga. Három hétig más pakol ki a mosogatógépből. Három hétig a kapu előtt más söpri, és a zoknikat is az párosítja aki akarja. De három hétig lehet tévézni éjjel-nappal, három hétig jár a dupla adag édesség amolyan vigasztalásképpen és fájdalomcsillapitásként, három hétig lehet (büdös és koszos) kiskirálynak lenni. Aztán jövünk mi , a szülők és az elméletben jól felépített kártyavárat hamar leromboljuk már az első este, amikor megkongatjuk a fürdés és a fogmosás vészharangját. Hamar kialakulnak a szerepek. Levi élvezi. Én kevésbé. A fogmosáshoz sámlít kéne keríteni, mert nem érem fel. A hajmosás során késztetést érzek, hogy levágjam azt a néhány hosszú tincset, amihez Levi nagyon ragaszkodik. De csak ő. Az étkezést ügyesen megoldjuk, deja vu érzés jár át ahogy vágom a kis katonákat a tányéron, és visszatérnek az emlékek, amikor még kanállal adogattam Levi szájába a levest, főzeléket, süteményt. Ahogy most is. 

De már visszaszámolunk. Néhány nap. Mindenki várja. Levi, hogy biciklizhessen. Én, hogy újra átadjam a mosogatógép kipakolás, utcasöprés és zoknipárosítás élményeit. 

Anya, már csak néhány napig kell, hogy szolgáljatok engem - vigyorog rám Levi. Édes fiam, mi már több mint 14 éve a rabszolgáid vagyunk, ez a pár nap már nem oszt, nem szoroz.