2019. május 11., szombat

Szavakban

Nem lehet csak számokban beszélni a napról. Szavakban is nehéz. 
Melyik az a szó, amelyik a legjobban kifejezi azt a lüktetést, ami az egész teret betölti, és amely a maximum hangerőre tekert Freddi Mercury Bycicle számára dobban egy szívként. 
Nem találok arra sem helyes , kifejező szót amikor a gyerekünk készül a nagy útjára. Ahogy átöltözik, ahogy a rajtszámot a biciklire fűzi, ahogy elindul a rajt felé. 
Milyen szó illik a várakozással teli pillanatra amikor megszólal a kürt és látod a gyerekedet átmenni a rajtvonalon? 

Van-e olyan kifejezés ami megtölti tartalommal azt az időt amikor várakozunk a célnál. Elmondhatatlan érzés járja át lelkünket a célegyenesbe feltünő gyerekünk láttán.
"A következő beérkező versenyző Vági Levente Budaörsről. Gratulálok Levi!" - harsogja bele sok ezer decibellel a világba a hangos bemondó. A többieknek egy név a sok közül, nekem a név, két szó amit nem csak füllel hallok. 

Gyere! Gyere! Gyere! - kiabálja Apa a cél előtt. Több van bennük, mint erő és biztatás. Szó, szavak. De milyenek? Mennyire fontosak, annak aki mondja, és annak akinek mondja. És annak is aki hallja. 

Talán nincs is arra megfelelő szó, amikor a még pár centivel magasabb Apa FELNÉZ a fiára a táv megtétele utáni első találkozásnál.  Melyik szó tudná a legjobban visszaadni azt a pillanatot, amikor Apa tárt karokkal megy a fia felé, és úgy öleli át mint férfi a férfit. 
Gratulálok fiam - mondja Apa. De ami a szó mögül hanzik, leírhatatlan. 
A büszkeség kevés szó arra amit érzünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése