Példaképek

Anyák, nagymamák. Megmutatják, hogy mi a feltétel nélküli szeretet. Útat mutatnak abban, hogy hogyan kell a nekünk szánt úton tisztességesen végigmenni. Ha sírunk, átölelnek. Ha fáj, simagatásukkal gyógyítják. Ha szomorúak vagyunk, megsütik a kedvenc sütinket. Ha elfáradunk átadják a kedvenc helyüket, hogy pihenjünk. Ha fázunk, a legszebb takarót terítik ránk. Ha éhesek vagyunk, a föld alól is terülj-terülj asztalkámat készítenek. Ha terheket hordozunk a vállukat a miénk mellé teszik. Ha a könnyeink végigcsorognak az arcunkon, olyan gyengéden törlik le, hogy észre sem vesszük. A kimondhatatlan szavainkat is meghallják. Az ő titoktartásukban maximálisan bízhatunk. Az ő kezük a legbiztonságosabb és legpuhább tenyér amibe belecsúsztathatjuk a miénket. Az ők tekintetében láthatjuk a legjobban magunkat. Az arcukon lévő ráncok a legszebb alkotás. 

Hogy bírják? Honnan az erő? Honnan a szeretet? 

Megállva nézek vissza. Emlékezem. Már nem tudom átölelni, nem tudom neki a csillogó szemében mondani, hogy mennyire szeretem. Nem tudom a legszebb virágot felkutatni, csokorba kötve átadni. De felnézve az égre a könnyeimmen át látom ahogy rám mosolyog. Érzem, ahogy a fákat mozgató gyengéd szellőben átölel, és hallom ahogy a fülembe súgja, hogy ő mindig itt lesz velem. Mindig. Örökké. És azon is túl. Ő anya. Ő az én édesanyám. És nincs lehetetlen számára. Számomra, ez a legnagyobb vigasz és ajándék.

Én is anya vagyok. Szükségem van példaképekre. Ők példaképek. Szerencsés vagyok, hogy ilyen embereket követhetek. Hálás vagyok, hogy az útamon előttem járnak. Hogy ők járnak előttem.  

Nem, ők sem hibátlanok. Nem tökéletesek. Vannak hibáik. De kétségtelenül életük legnagyobb feladatát tökéletesen végzik. Embereket neveltek belőlünk. Ha Apára nézek, elmondhatom, hogy nem is akármilyet. Szeretném hinni, hogy rólam is ezt gondolják. Nem édesanyán múlt, ha mégsem. 

Tudom, hogy milyen nagymama szeretnék majd lenni. Mint ők. 

 Kati mama, Gizi mama                 KÖSZÖNÖM!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könyhullatását, álld meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

                                       (Dsida Jenő)