Hurrá, nyaralunk!

Levi vágyát (is) teljesítve, ezúttal Észak-Olaszország felé vettük az írányt. Mindenkinek volt egy kis kívánsága, Apa pihenni szeretne (mi is), Levi az utóbbi két évben szinte szimbiózisban él a biciklijével, ezért ő biciklizni is szeretne, én meg felfedezni új dolgokat.

Ilyen tervekkel és reményekkel indultunk útnak szombat hajnalban, fél ötkor. Szerencsénkre az úton még kevesen voltak, így jól tudtunk haladni.
Levi megágyazott magának, majd később előkerült a laptop, az Apa által vásárolt ablakra csatolható telefontartó, így még azt sem kellett a kezében fognia útközben, a sajtoskiflis-szendvics és a kólás üveg. Minden megvolt, amire szüksége volt és lehetett. Anya, én akár itt el is tudnék élni, a kocsi hátsú ülésén - közölte két filmnézés közben. 

Pedig az úton is bőven volt látnivaló. Még a határ előtt (?), megálltunk szlovén matricát venni az autópályára, de kiderült, hogy már Szlovéniában vagyunk. Értem én, hogy Európai Unió, na, de legalább egy kis útszéli táblácskát, vagy valami jelzést kirakhattak volna, főleg ilyen tudatlanoknak (?) mint mi. Időnként azt sem tudtuk, hogy melyik országban járunk. 

A határ (?) után hamar rá is jöttünk, hogy Szlovénia útjait rójuk, a semmihez sem hasonlítóható gyönyörű alpesi táj, a hegyek oldalán, tetején ékeskedő falvak, települések, kis (rendezett, már amennyire láttuk az autóból) házak, a hegyek ormán égfelé nyúló templomtornyok mesés látnivalóval kényeztették a szemünket. Nem tudtunk betelni a látvánnyal, szinte elveszett az időérzékünk, csak hagytuk (na jó, Apa azért odafigyelt rá), hogy vezessen át minket az út ezen a csodán.
Így aztán szintre észrevétlenül léptük át a Szlovén-Olaszország határt. Itt már volt egy kis sárga tábla,rajta Italia felirattal, de ennek hiányában valószínű így is észrevettük volna, a határtól pár (kilo)méterre megjelentek a jellemző mediteráni házak, és a föléjük méltóságteljesen emelkedő, főleg Toszkánára jellemző ciprusfák. (Toszkána nagy álmom, Izrael és a Plitvicie-i tavak mellett. Apának is megmutatom ezt a bejegyzést ☺. Ui: azt mondja, hogy álmodozzak tovább ☺).

A vezetési kultúra is megmutatta az olasz oldalát, illetve nem. Merthogy nem nagyon van kultúra...csak vezetés...ki merre lát..index nélkül...bevágva...kivágva. Ebben is megmutatkozik az olasz mentalitás, a lazaság. 

Eltűnt az alpesi táj, felváltotta a sík mezők közepén feltűnő , olykor kissé romos raktárépületek látványa és az előbb említett mediteráni házak. Apa a kéményekben gyönyörködött, már amennyi tudott figyelni az olasz útakon. 

Hétórás út után, leparkoltunk a cavallinoi apartmanunk előtt. Újabb akadályt gördített elénk a sors. Bár egy nagyon szimpatikus ötvenes évei végén járól úriember fogadott, nyelvi akadályokba ütöztünk. Az angol tudásom elég gyatra (sajnos), bár eladni nem tudnak. Ha adnak elég időt (perceket), képes vagyok akár egy mondatot is összerakni. Igyekeztem is teljes erővel, de az előre gondosan összerakott és betanult mondataimmal semmire nem mentem, mivel a Recepciós Úr németül, olaszul és lengyelül beszélt. Füllel hallhatóan egész jól, legalábbis folyékonyan. Miután megérteni nem tudtam, minden idegszállammal arra figyeltem, hogy milyen nyelven próbálja elmondani az információkat. Mindent megpróbált persze a hülye (?) vendégek érdekében, a mozaikszerűen több nyelvből összerakott mondatokkal, és a  l a s s a n, igen határozottan gesztikulálva kiejtett szavakkal nem jutottunk előre. Ő ugyanígy volt az angollal. Az apartman wifi jelszavával, és a gugli fordítóval hamar áthidaltuk az akadályokat, és végre elfoglaltuk a szobánkat. 

Nem nagy, de nekünk elég. Tetszik a kép az ágy felett, szívesen haza is vinném,

de a konyha falán (a többi virágos fotó között, kakukktojásként) lógó tehenes képpel nem nagyon tudok azonosulni.

Terepszemle után belevetettük magunkat az Adriai-tenger (olaszul Mara Adriatico) vízébe.

Bár Horvátországgal ellentétben itt nincsenek kis (nagy) kavicsok, de a tengerparton szőnyegként végigfutó kagylóhélyakkal vigyázni kell. A puha, meleg homok valami isteni finom (ahol éppen nincsen kagylóhéj).

A leanderek, a virágba borult , számomra ismeretlen fák....

Este fáradtan bújtunk ágyba, de a napmelegtől, a tenger vizétől, a medencés pancsolástól, olvasástól és a sok nevetéstől elégedetten merültünk álomba.